A tanulmány célja, hogy bemutassa az egyiptomi politikai rendszer fejlődését az 1952-es Szabad Tisztek forradalma, a Forradalmi Parancsnoki Tanács létrehozása óta. A politikai és gazdasági reformok elsősorban az Anvar asz-Szadat elnöksége (1970–1981) alatt időszakra jellemző nyitás (al-infitáh) időszakának az eredményei, amelyek egy kvázi többpárti struktúra bevezetéséhez, az egyiptomi-izraeli békeszerződés aláírásához, a Washingtonhoz fűződő viszony rendezéséhez, stb. vezettek. Az 1970-es évek iszlamista hulláma azonban jelentős kihívást jelentett az egyiptomi elnök számára, amely 1981-ben az életébe is került. Hoszni Mubárak kezdetben egy modus vivendi kialakítására törekedett a mérsékelt Muszlim Testvérekkel, ugyanakkor ragaszkodva elődeihez, ő sem engedélyezte politikai párttá való alakulásukat. Az egyiptomi politika az ezredfordulóra válaszút elé került: az egyre népszerűtlenebb Mubárak elnök – különösen a Muszlim Testvérek 2005-ös választási sikereinek láttán – újabb megszorításokhoz folyamodott. Mubárak számára a regionális kihívások (2003-as iraki háború, 2008–2009-es gázai intervenció) egy hivatkozási alapot jelentettek az ellenzék elhallgattatására. A 2008-as élelmiszerválság az alapvető élelmiszerek árának drasztikus növekedéséhez vezetett Egyiptomban, amelynek következtében utcai megmozdulásokra került sor. A Mubárak-rezsim a Muszlim Testvérekkel szembeni további fellépésekkel, letartóztatásokkal próbálja megakadályozni az iszlamisták politikai manővereit. A 2011-es elnökválasztás fő kérdései tehát, hogy maga Mubárak elnök indul-e a választáson, és ha nem, akkor a fia, Gamál Mubárak vagy egy katonatiszt veszi-e át a hatalmat.
|