publikációk a szerzőtől »

Az Arktisz igazából a 20. században kezdte felhívni magára a figyelmet, ekkor kezdõdtek a jég borította területek feletti szuverenitást érintõ viták. A szárazföldi területeket ekkorra már javarészt elfoglalták többnyire felfedezés és effektív foglalás útján. A jég visszahúzódásának és a technológia fejlõdésének köszönhetõen a térség államai egyre érdekeltebbé váltak abban, hogy minél nagyobb tengeri területet vonjanak ellenõrzésük alá, és mivel nem voltak nemzetközi jogi szabályozások melyek szem elõtt tartották volna a térség sajátos jellemzõit, az államok a szokásjog illetve egyoldalú jogi aktusok alapján igyekeztek fennhatóságukat kiterjeszteni e területek felett. A hidegháború nem igazán kedvezett a regionális együttmûködéseknek a térségben, mivel ebben a korszakban az Arktisz a két szembenálló szuperhatalom potenciális ütközõzónájának számított, emiatt megosztottság jellemezte a térséget. A hidegháború végeztével fellendült a regionális együttmûködés, felismerték a térség államai az arktiszi környezetet fenyegetõ veszélyeket. A 21. században az ökoszisztémát fenyegetõ veszély mellett megjelentek az Arktisz nyersanyagforrásaiért indult vetélkedés okozta konfliktusok is. Ennek legharsányabb példája Oroszország „tudományos expedíciója”, mely során 2007-ben kitûzte az orosz zászlót az északi sarki tengerfenéken, felidézve a korábbi századok területfoglalásainak hangulatát.

Jelen tanulmány célja az, hogy a rendelkezésre álló kereteken belül bemutassa az Arktiszt érintõ nemzetközi jogi problémákat, melyek abból fakadnak, hogy nincs egy olyan szerzõdés illetve nemzetközi jogi rezsim, amely szabályozná e terület nyersanyagainak kitermelését, illetve tisztázná a jéggel borított területek tulajdonjogait, valamint kellõképpen védené az arktiszi államok fennhatósága alá tartozó tengeri területek környezetét. Arra a feladatra vállalkozom, hogy az Antarktisz szerzõdés, az ENSZ 1958-as Egyezménye a Parti Tengerrõl és a Kapcsolódó Övezetrõl, valamint annak az 1982-es Tengerjogi Egyezménye, a Kontinentális Talapzat Bizottsághoz (Commission on the Limits of the Continental Shelf - angolnyelvû teljes elnevezés – CLCS) benyújtott doku-mentumok, illetve a térségben született regionális együttmûködések vizsgálatán keresztül, megpróbáljak felvázolni egy olyan szerzõdés kezdetleges körvonalait, amely arányosan rendezné a szuverén igényeket, az Arktisz jégtakarója alatti nyers-anyagokhoz való hozzáférés arányait, a hajózást, illetve a térségben való fegyverkezést. Az elsõ fejezetben röviden bemutatom az Arktisz földrajzi adottságait, felfedezésének hátterét, valamint a nemzetközi jog hiányosságaiból fakadó ellentmondásokat melyek konfliktusokat szülnek az azt határoló államok között. Ezt követõen megvizsgálom az Arktisz stratégiai és gazdasági jellemzõit, azokat a tényezõket, ami miatt fontossá vált ez a térség, valamint ismertetem az „arktiszi ötök” által a Kontinentális Talapzat Bizottsághoz benyújtott kérvényeket és azok lehetséges következményeit.

Letölthető publikációk:

Az_Arktisz_nemzetkozi_jogi_helyzete

1.3 MB

PDF dokumentum

2011.10.16.