(KISS J. LÁSZLÓ: Globalizálódás és külpolitika - nemzetközi rendszer és elmélet az ezredfordulón)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Vajon a globalizáció és a fragmentáció pusztán a fejlődés természetes következménye, amely felett nincs ellenőrzésünk, vagy többé-kevésbé tudatos politikai választás eredménye? Vajon a globalizáció mindig is jelen volt a nemzetközi kapcsolatok történetében? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Kiss J. László Globalizálódás és külpolitika - nemzetközi rendszer és elmélet az ezredfordulón címmel 2003-ban megjelent művében.

Kiss J. László, aki egy személyben a Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának főigazgató helyettese, Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi tanára, a BIGIS kutatási igazgatója valamint az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, több mint száz magyar és idegen nyelvű külpolitikai témájú publikációjának megjelenése után szerkesztette a kötetet.

A könyv tehát több év kutatói és előadói tapasztalat tanúságait foglalja magában. A szerző a globalizáció témaköréhez tartozó fogalmakhoz több tudós munkáját illetve elméletét használja segítségül. Az elméletek tudatos szembeállításával, helyenként egymás erősítésével fogalmazza meg a szerző a gondolatait, ám ezek értelmezését az olvasóra bízza. A tematikailag illeszkedő tanulmányok összekapcsolásával jött létre a kötet, amely egy sajátos történelemkönyv benyomását kelti.

A kötet tanulmányai a nemzetközi rendszer változásait elemzik a nemzetközi elméletek fejlődéseinek tükrében. Az első fejezetben a szerző a nemzetközi kapcsolatok elméletének három iskolára történő felosztását veszi alapul. Az idealizmus - realizmus - globalizmus paradigmák ismertetése adja a mű elméleti keretét. A könyv további fejezeteiben tárgyalt témákat a szerző ezen elméletek megvilágításában tárgyalja.

Az első világháború után Wilson nevével fémjelzett idealizmus alapja az az elgondolás, hogy a demokrácia elterjedése a háború csökkenéséhez vezet. Ez a felfogás az optimista emberképen alapul, miszerint az ember képes hibáiból tanulni, illetve változtatni. Ezt a meglehetősen naiv paradigmát a második világháború kitörése kérdőjelezte meg, melynek talaján kialakult a nemzetközi kapcsolatok mindmáig uralkodó realista felfogása.

A realista illetve neorealista elmélet alapján az államok külső és belső szerkezete változhat, de a struktúra, vagyis a nemzetközi rendszer egésze határozza meg az egységet, az államok külpolitikáját és nem fordítva. Abból indul ki, hogy ahogy az autonóm hatalmi ösztön és az önzés az emberi természet jellemzője, úgy az államok viselkedésének is ez a „racionális egoizmus" az alapmotívuma. Az államok arra vannak kényszerítve, hogy csak a saját biztonságukkal foglalkozzanak, és a másik államot saját biztonságukra potenciálisan fenyegetőnek tekintsék. Ennek eredményeként kialakul egyfajta hatalmi egyensúly a nemzetközi rendszerben.
A harmadik elmélet a nemzetközi kapcsolatok globalista- strukturalista felfogása, amelyben a nemzetközi politikaelmélet tárgya a világrendszer, a világ, mint egész szerepel. A paradigma a fejlett (kapitalista) ipari társadalmak expanziójának okaival és következményeivel foglalkozik. Ez alapján a nemzetközi rendszert a hatalom és a jólét egyenlőtlen elosztása, és ezzel összefüggésben a háború, a kolonializmus és az imperializmus jellemzi.

A kötet következő hat fejezete ezen elméletek tükrében vizsgál olyan örökérvényű fogalmakat, mint az állam és globalizáció viszonya, a világpolitika privatizálódása, a nemzetközi rend és biztonság, a háború fogalma, valamint a szuverenitás.

„Olyan térségben, ahol több mint egy nemzet tagjai élnek, s az állami és a nemzeti szuverenitás nem esik egybe, a nacionalizmus az államközi konfliktusok forrásává válik." Jogosan merül fel tehát a kérdés: A szuverenitás forrása az állam, a nemzet vagy a nemzetállam? A szerző is kérdez: Vajon az új terrorizmus értelmezhető-e mint az amerikai hatalommal szembeni stratégiai reakció? Mit jelentett a különböző korokban a háború fogalma? Egyáltalán a globalizálódott világban beszélhetünk-e háborúról? Kiss J. László kérdései nem szokványosak, és a válaszai sem azok.

A könyv az egyes fejezetekben a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békétől - a modern állam kialakulásától - tárgyalja az egyes fejezetek fő gondolatait. A vesztfáliai rendszerben a hatalom legfontosabb forrása az ellenőrzött terület lett. „Az államoknak világos területi határai vannak, ezen belül korlátlan erőszak-monopóliumukat gyakorolják, jogrendszert alkotnak, és adószuverenitással rendelkeznek." A be nem avatkozás vált a szuverenitás alapjává, a modern állam ismertetőjegyévé.

A szerző többek között rávilágít arra a fogalmi problematikára, miszerint az international - nemzetközi - kapcsolatok helyett az interstate - vagyis az államok közötti - kapcsolatokról kellene beszélni.
Kiss J. László tulajdonképpen rendhagyó történelemkönyvet írt, amelyben szélesebb térskálán vizsgálódik, mint a történészek zöme. A historikusok érdeklődése általában az egyes államok területén bekövetkező változásokra korlátozódik. A kötet ezzel szemben a történelmi változásokat globálisan értelmezi, és az államközi kapcsolatok változásaival összefüggésben álló fogalomváltozásokra helyezi a hangsúlyt. Így olyan összefüggések kerülnek a szemünk elé, amelyeket kisebb térsíkon vizsgálódva sohasem vehettünk volna észre.
A kötet különféle elméletek, tények valamint összefüggések egymás mellé állításában tárgyalja a témákat. A szerző nem reflektál, egyik álláspont mellett sem kötelezi el magát: nem kritikai ismertetést végez, hanem több nézőpont együttes szerepeltetése alapján alkot objektív képet a témáról, amelynek kritikáját száz százalékban az olvasóra bízza.

A szerző sajátos módon tematizálja a könyvet - a fejezetek címei alatt mindegyik esetben feltünteti a fejezet alcímeit is - rávilágítva a logikai struktúrára. Ez egyfajta vezérfonalat ad az olvasónak a fejezet további tartalmát illetően.

A könyv terminológiájának értelmezése sokhelyütt magas fokú előismereteket valamint a nemzetközi elméletek-béli szaktudást igényel. Ez a tény a kötet olvasását valamint megfelelő értelmezését helyenként nehézkessé teszi.

A különböző tanulmányok felsorakoztatásával és szembeállításával létrejövő hét fejezet közül az utolsó eltér a többitől mind tematikájában mind tartalomban. Ez a rész az osztrák identitás kialakulását valamint Ausztria különleges semlegességi státuszát tárgyalja. Az eltérés azonban csak látszólagos, hiszen a tanulmány a külpolitika konstruktivista elméletével áll összefüggésben.
Az osztrák identitás kialakulása, mint a német kérdés része felveti a kérdést: Vajon Ausztria egyáltalában különbözik-e a nagy német szomszédtól? Ha igen, akkor miben? Melyek a legfontosabb megkülönböztető jegyek?

1955. október 26-án Ausztria kinyilvánította állandó semlegességét, amelynek modellje a svájci és nem a svéd „szövetségnélküliség" választása volt. Vajon hol húzódnak a semlegesség korlátai? Vagyis mennyire lehet a semlegességet szabadon értelmezni? A semlegesség kinyilvánítása összeegyeztethető-e az európai uniós illetve a NATO-tagsággal?

Ilyen és sok más nem kevésbé érdekes kérdésre kaphat válaszokat, aki belefog a közel 300 oldalas különleges olvasnivalóba. Az egyetemi tankönyvként is funkcionáló kötet az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program „Kulturális és nemzeti identitás" alprogramja támogatásával jelent meg.

Kiss J. László (szerk.): Globalizálódás és külpolitika. Nemzetközi rendszer és elmélet az ezredfordulón. Budapest, 2003, Teleki László Alapítvány. 298 old.

(A recenzens a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója, 2006)