publikációk a szerzőtől »

Az 1948. január elsején életbe lépett alkotmány alapján Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság. Mivel a dokumentum kivételes történelmi helyzetben született meg, az alkotók nagyon szigorú feltételekhez kötötték módosításának lehetőségét. Az első köztársaság 1992-ig állt fönn, ezt a rendszert "tökéletlen kétpártrendszernek" lehet nevezni. A római Quirinale Palotában székelő köztársasági elnököt hétéves időszakra, kétharmados többséggel együttesen választja a Szenátus és a Képviselőház, valamint a tartományok képviselői. Jelenleg a 2006-ban megválasztott Giorgio Napolitano az államfő. A köztársasági elnököt követő második legfontosabb közjogi méltóság a szenátus elnöke, majd a képviselőház elnöke. Az olasz parlament két kamarából, a szenátusból és a képviselőházból áll. A két ház elnökét a két testület választja egyszerű többséggel. A törvényhozási folyamatban azonos súlyúak, minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni, ahhoz hogy érvénybe lépjen. A helyi önkormányzatok és a tartományi tanácsok is hozhatnak jogszabályokat, azonban ezeknek az érvényességéhez szükséges a parlament 60 napon belüli jóváhagyása. A 315 tagú szenátust (Senato) tartományi alapon választják. A szenátus székhelye Rómában, a Palazzo Madama épületében található, jelenlegi elnöke Franco Marini. A képviselőházban (Camera dei Deputati) 630 képviselő foglal helyet, akiket közvetlenül az állampolgárok választanak 5 évre (akárcsak a szenátusi tagokat). Jelenlegi elnöke Fausto Bertinotti.

Letölthető publikációk:

Olaszország politikai pártjai

267 KB

PDF dokumentum

2008.04.25.