1954 februárjában az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió közös nyilatkozatban jelentette be, hogy a négy nagyhatalom és az érintett felek képviselői áprilisban Genfben találkoznak, hogy megoldást találjanak a koreai kérdés rendezésére és lezárják a nyolc éve (1946 óta) zajló indokínai háborút. A bejelentés közvetlen előzménye a berlini külügyminiszteri értekezletnek (1954. január 25. – február 18.) a konferencia összehívásáról szóló határozata volt. A genfi értekezlet 1954. április 26-án ült össze. A konferencia első szakasza a koreai kérdéssel foglalkozott, a tárgyalásokon a nagyhatalmak képviselői mellett részt vettek azoknak az államoknak a képviselői is, amelyek ENSZ-lobogó alatt katonákat küldtek a koreai háborúba (1950–1953). A konferencián a felek az 1953. évi fegyverszüneti egyezményen túlmutató megegyezésre nem jutottak. A konferencia második, Indokínával foglalkozó szakasza május 8-án kezdődött – az Indokínában harcoló francia hadsereg Dien Bien Phu-i katasztrofális vereségének másnapján – és 1954. június 21-ig tartott. A tárgyalásokon az Egyesült Államok delegációját J. F. Dulles, az Egyesült Királyságét A. Eden, Franciaországét G. Bidault, majd P. M. France, a Szovjetunióét V. M. Molotov, a Kínai Népköztársaságét pedig Csou En-laj vezette. A nagyhatalmak mellett részt vettek a a tárgyalásokon a közvetlenül érdekelt felek (Észak- és Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz) képviselői is. Nehezen született meg a megállapodás, végül is (genfi idő szerint) július 21-én az indokínai háború lezárásával összefüggésben tíz okmányt fogadtak el a tárgyaló felek. A legfontosabb a zárónyilatkozat, amely 13 pontba foglalja a legfontosabb megállapodásokat. A zárónyilatkozatot kiegészíti a kambodzsai és a laoszi kormánynak a zárónyilatkozat 3. pontjában említett nyilatkozata, továbbá ugyanezen két kormánynak a zárónyilatkozat 4. és 5. pontjában említett nyilatkozata, valamint a francia kormánynak a zárónyilatkozat 10. és 11. pontjában említett nyilatkozata. A konferencia további dokumentumai közül az ellenségeskedéseknek Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban történő megszüntetéséről szóló három egyezményt lehet kiemelni, amelyek közül alább teljes terjedelemben olvasható a Vietnamra vonatkozó egyezmény, a Kambodzsára és Laoszra vonatkozók pedig összefoglaló közlésben. A genfi egyezmények nyomán az első indokínai háborút sikerült ugyan befejezni, a térségben a szembenálló belső és külső politikai erők egymás legyőzésére irányuló küzdelmét azonban nem. Franciaország véglegesen kivonult a térségből, helyét és szerepét átvette az Egyesült Államok. Vietnam egyesítése nem sikerült, Kambodzsában bonyolult belpolitikai harcok kezdődtek, Laoszban pedig polgárháború robbant ki. A dokumentumokat közreadja Vári Sára, a közlések forrása a dokumentumok végén található. |
