pályakép » publikációk a szerzőtől »

A 2008-ban kezdődött gazdasági-pénzügyi világválság nyilvánvalóvá tette, hogy az európai felügyeleti és előrejelző mechanizmusok alkalmatlanok voltak először a magángazdasági, majd az állami szféra adósságválságának megelőzésére, illetve kezelésére.

A 2010 elején kirobbant görög államadósság-válság azonnali cselekvést tett szükségessé az európai politikai vezetők részéről a közvetlen fizetésképtelenség rögtönzött „vészmegoldásokkal” való elkerülése érdekében, ugyanez megismétlődött az év végén Írország, majd 2011-ben Portugália vonatkozásában.

Olaszország kiemelkedően magas államadóssága (az eurózóna tagállamai közül GDP-arányosan csak Görögországé haladja meg az olasz 120%-os értéket), illetve a krónikusan alacsony gazdasági növekedés miatt 2011 nyarán került a piaci szereplők célkeresztjébe. Azóta a piaci nyomás, az olasz államadósság fenntarthatósága szempontjából kulcsfontosságú államkötvény-hozamszintek folyamatos emelkedése lemondásra kényszerítette Silvio Berlusconi kormányát, vagyis komoly politikai következményekkel, a Mario Monti vezette szakértői kabinet felállásával járt. Kétségtelen, hogy Olaszország, illetve államadósságának alakulása központi szereppel bír az európai közös valuta jövőjét illetően is, tekintettel arra, hogy esetében már nem az eurózóna összesített gazdasági erejének 1-2%-át kitevő állam megmentéséről lenne szó.

Itália méretei, gazdasági súlya (a világ hetedik, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, illetve ez utóbbi második exporthatalma) miatt e tekintetben teljesen más „szintet” képvisel, mint Görögország, Portugália, avagy Írország. Olaszország túl nagy ahhoz, hogy komoly globális rendszerszintű következmények nélkül megmenthető legyen, arról nem beszélve, hogy ehhez jelen pillanatban mind az EU, mind a nemzetközi közösség (pl. IMF) rendelkezésre álló forrásai elégtelenek.

Az alábbi tanulmány az olasz államadósság mint legnagyobb nemzetgazdasági probléma kialakulását, terheit, kockázatait elemzi. Megfelelő figyelmet igyekszik fordítani azonban azon tényezőkre is, amelyek Olaszország erősségeit, az eurózóna periféria-államai között betöltött egyedi szerepét hangsúlyozzák, vagyis az államadósság-probléma „kevéssé tragikus” mértékét sugallják. Annál is inkább érdemes az olasz államadósság kérdését ezen, átfogóbb jellegű nézőpontból is elemezni, mert a nemzetközi – és különösen a magyar – elemzések, megjelenő újságcikkek hajlamosak kifejezetten negatív megvilágításban kezelni ezt a problémát, nem kellő figyelmet fordítva Olaszország azon erősségeire, melyek a PIGS-államoktól való éles megkülönböztetést indokolják.

Letölthető publikációk:

Az_olasz_allamadossag

1.7 MB

PDF dokumentum

2011.12.15.