publikációk a szerzőtől »

Ezekben a napokban „ünnepeljük” a kubai rakétaválság ötvenedik évfordulóját. A válságot köztudottan az váltotta ki, hogy a szovjetek 1962 augusztusától a legnagyobb titokban 42 közép-hatótávolságú rakétát és ugyanennyi IL–28-as közepes hatósugarú bombázót szállítottak Kubába, mégpedig atomtöltetek, atombombák és 42 ezer katona kíséretében.

Amikor ezt az amerikaiak észrevették, ultimátumot küldtek Hruscsovnak: ha egy hónapon belül nem távolítja el rakétáit és repülõgépeit a szigetországból, akkor az Egyesült Államok légitámadást indít Kuba ellen. A szovjet vezetõ végül meghátrált, és kompromisszumot kötött Kennedyvel. Tényleg van mit ünnepelnünk? Hiszen távolról sem ez volt az egyetlen ilyen konfliktus a hidegháború történetében. Csupán egy áldozatot követelt, és alig tizenhárom nap alatt megoldódott, tehát semmiképpen sem volt hasonlítható mondjuk az 1948–49-es berlini blokádhoz vagy a koreai és a vietnami háborúhoz. A legnagyobb veszélyt az emberiségre mégis a kubai válság jelentette.

Letölthető publikációk:

Kuba-1962

348 KB

PDF dokumentum

2013.06.27.