publikációk a szerzőtől »

2006 januárja és júniusa között fél évet (öt tanulmányi hónapot) töltöttem Svédországban, a Lundi Egyetemen (Lund University) az Erasmus-program keretében.

A Lundi Egyetem a skandináv ország második legpatinásabb felsőoktatási intézménye (1666-ban alapították), ezáltal évszázados hagyományokra épít, rendkívül felkészült tanári gárdával, multikulturális diáksággal, és fejlett infrastruktúrával rendelkezik. Az egyetemen mintegy 40 000 hallgató tanul a karok és szakok garmadáján, Lundban tényleg mindent lehet hallgatni (a legérdekesebb talán a repülőgép-pilóta képzés), a természettudományi szakok a híresebbek és a nagyobbak, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a társadalomtudomány területén ne folyna minőségi - oktatás. Én csak utóbbiról tudok érdemben beszámolni, ugyanis a félév alatt a politikatudományi tanszéken (Department of Political Science) oktatott tárgyakat vettem fel.

Az egyetem (infra)struktúrája teljesen eltér az itthon megszokottól. Lundban az oktatási épületek szét vannak szórva az egész városban, minden egyes tanszék külön épülettel és saját könyvtárral rendelkezik. A politológia tanszék viszonylag kis létszámú, ennek az előnye, hogy egy tanárra kevesebb diák jut, így nagyon családias a légkör.

Svédországban egy félév nagyjából négy hónapig tart, és az is ketté van osztva. Ez azt jelenti, hogy a diákok egy tárgyat csak két hónapig tanulnak, de abban a két hónapban nagyon intenzív az oktatás. A svéd tárgyak kreditszáma nagyon magas (egy tárgy átlag 7,5 ECTS kredit), ezért a svéd diákok egy félévben nem is tudnának sok órát hallgatni. Az órák időbeosztása is szokatlan: van olyan, hogy egy tárgyból a hét szinte minden napján van óra, aztán a következő héten meg egy se. Ez azért van, hogy a tanulóknak legyen idejük elolvasni és feldolgozni a kiadott szakirodalmakat.

Az órák rendkívül interaktívak, az előadások és a szemináriumok nem sokban különböznek egymástól, a szeminárium általában csoportmunkával, kiselőadásokkal és modellezéssel egészül ki. Az oktatás úgy néz ki, hogy a tanár mintegy 10-15 percen keresztül beszél egy témáról, aztán pedig a diákok megvitatják az elhangzottakat, majd továbblépnek. Az oktatók elvárják, hogy mindenki érdemben hozzá tudjon szólni egy témához és ajánlatos ezt megtenni, mert az órai munka sokat számit az osztályzásnál. A svéd szisztéma nagyban hasonlít a magyar középiskolákra, értem ezalatt, hogy napról-napra tanulni kell. Rengeteg szakirodalmat kiosztanak feldolgozásra, ezeket mind el kell olvasni, mert a tanárok visszakérdezik, és az általuk az órákon felvetett problémakörök is megtalálhatók ezekben a könyvekben, cikkekben. A legtöbb kurzus folyamán legalább két, de inkább három házi dolgozatot (10-15 oldal) kell írni, nem beszélve a leadandó pár oldalas elemzésekről. Ez a módszer azért jó, mert megtanítja az embert arra, hogy problémákat felismerjen és maga találja meg rájuk a választ, különböző perspektívákból vizsgáljon egy adott esetet, hibája talán az, hogy szerintem az irodalmak közé sok irreleváns és nehezen feldolgozható anyag is bekerül. Egy biztos, magyar egyetemistaként nem könnyű hozzászokni ehhez a rendszerhez.

A kurzus végén nincs klasszikus vizsga (se szóban, se írásban), hanem a diákok teljesítményét komplex módon értékelik, amibe beleszámítanak a házi dolgozatok, a kiselőadások, az órai munka és a félév végén leadandó nagyesszé.

Az oktatást és a munkát nagyban megkönnyíti, hogy szinte minden segédanyag rendelkezésre áll nyomtatott vagy elektronikus formában, a dolgozatokat is elektronikus rendszeren keresztül kell leadni, amelynek az adatbázisában benne van az összes szakirodalom és a korábban leadott munkák szövege, így próbálják meg kiszűrni a plagizálást, amely ellen komolyan harcolnak.

Én a félév során három tantárgyat vettem fel, ezek közül kettőt el tudtam fogadtatni kötelező tárgyként a Corvinuson, azaz a magyar és a svéd politikatudományi tanszék egymással nagyjából kompatíbilis kurzusokat kínál. A Cross Cultural Negotiation (7,5 ECTS) órán azt próbálták a tanárok bebizonyítani, hogy a nemzetközi tárgyalásokon a szigorúan vett államérdek mellett fontos befolyásoló szerepet játszanak a kulturális jegyek és azok különbségei is, megvizsgáltuk az egyes kultúrák (angolszász, ázsiai, latin stb.) tárgyalási stílusait, milyen tárgyalási stratégiák vannak és miben különböznek a bi - és multilaterális tárgyalások. A szemináriumokon pedig WTO tárgyalási fordulót modelleztünk és korábbi híres nemzetközi tárgyalásokat (pl. Camp David I., Dayton, Nagypénteki megállapodás) elemeztünk az előadásokon vizsgált szempontok szerint.
A West and the Rest in International Relations Theory (7,5 ECTS) kissé elvont, globalizációs elméletekről és a civilizációk összecsapásának lehetőségéről szóló óra volt, amelyen olyan témákat érintettünk, mint a NATO szerepe az új világrendben, a felemelkedő ázsiai régiók, Egyesült Államok és Európa viszonya, a Nyugat hanyatlása, az iszlám kihívása, és olyan éppen akkor aktuális problémákat is megvitattunk, mint pl. a dán karikatúrabotrány hatásai. A kurzus során többek között Huntington, Puchala, Fukuyama, Kagan, és Saikal írásaival foglalkoztunk.

A Swedish Politics (15 ECTS) kurzuson tárgyaltuk a svéd EU-politikát, a jóléti rendszer múltját és jövőjét, a bevándorlást, a politikai rendszert, nemi esélyegyenlőséget és a skandináv együttműködést.
Az egyetem infrastruktúrája egészen lenyűgöző. Az oktatási épületekben és a környező parkokban mindenhol vezeték nélküli internet áll rendelkezésre, a munkavégzés technikai feltételei ezáltal nemcsak az egyetem épületében adottak. Szinte nem látni notebook nélkül rohangáló embert, a svéd igazi információs társadalom.
Talán sokakat érdekel a nyelvoktatás. Az egyetem a tanév megkezdése előtt a külföldi diákoknak ingyen kínál kéthetes svéd nyelvi kurzusokat, és évközben is lehet nyelvet tanulni, de akkor már fizetni kell érte. A többi nyelvet kurzusként fel lehet venni, és külön nyelvi központ foglalkozik a nyelvet tanulni kívánó tanulókkal.
A svéd egyetemi rendszer egyébként a bolognai elvek szerint működik, amely kiváló lehetőséget nyújt az itteni diákoknak arra, hogy a kétéves master-képzés egy részét vagy akár egészét külföldön töltsék. A svéd jóléti állam egyik megmaradt vívmánya, hogy az oktatás ingyenes és például a PhD-képzésért sem kell fizetni, bár anyagi megfontolásokból sok posztgraduális programot összevontak.

A diákok minden segítséget megkapnak az egyetemtől, a tanulmányaik alatt évközben és nyaranta is internship programban vehetnek részt. Ez leginkább a magyar szakmai gyakorlathoz hasonlítható, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Svédországban ezek fizetős állások és hosszú távon kamatoznak, azaz az egyetem elvégzése után visszavárják ide a korábban gyakorlatot teljesítő diákokat. Lund a svéd információtechnológiai és ipari szektor egyik fellegvára, a friss diplomások könnyen elhelyezkedhetnek a helyben kínált munkahelyeken. További pozitívum, hogy a svéd Skane tartomány és vele együtt Lund szerteágazó kapcsolatokat ápol a közel fekvő dániai Koppenhágával olyan szimbiózist teremtve, amely az EU egyik legfejlettebb régióját eredményezi.

Érdemes Lundban legalább egy félévet vagy akár hosszabb időt is eltölteni, mert az ember interkulturális közegben tapasztalhatja, hogy mekkora a tudása, mennyire fejlett a problémamegoldó, elemzési képessége, és hogy mennyire kellemes jóléti, fejlett társadalomban élni, arról nem is beszélve, hogy más kultúrák gondolkodását megismerve át lehet értékelni a világról alkotott képünket. Az itt megismert diákokkal életre szóló barátságot lehet kötni, és nagyban megkönnyíti az itthoni egyetemen való boldogulást később, hogy megismerünk egy teljesen más felsőoktatási rendszert.

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója, 2006)