HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»
WENDT, BERND JÜRGEN
Az országon belül kirajzolódó ellátási válság és kifelé Németország relatív katonai túlsúlyának lehetséges csökkenése miatt Hitler 1939 tavasza és õsze közti megnyilvánulásaiban foglalt el a félelem, hogy gyorsan becsukódhat a „stratégiai ablak”, amely kinyílni látszott egy sikeres támadás megindításához. A német vezetõ elit teljes mértékben tisztában volt az erõltetett, minden ésszerûséget figyelmen kívül hagyó fegyverkezési konjunktúra katasztrofális következményeivel.
A vezetésen belül a háború kirobbantása elõtti döntõ hetekben és hónapokban kifejezett válsághangulat uralkodott Berlinben. Elvileg még fennállt a választás lehetõsége: vagy egy radikális hátraarc – esetleg átmeneti leszereléssel –, vagy elõremenekülés az „elérkezett az idõ” jelszavával az erõszakba.
Hitler 1939. május 23-án, amikor már zajlottak a Lengyelország elleni támadás elõkészületei, a hadsereg vezetõi elõtt kijelentette: „A 80 milliós tömeg megoldotta az eszmei problémákat. A gazdasági problémákat szintén meg kell oldani. Ehhez a gazdasági feltételek megteremtését egy német sem kerülheti meg. [...] Idegen államokba való betörés vagy idegen tulajdon megtámadása nélkül ez nem lehetséges.” A németek nemzetpolitikai egyesítése után „további sikerek [...] nem érhetõk el vérontás nélkül.” Angliáról szólva kifejtette, hogy 1937 óta energikusan folytatott fegyverkezésével továbbra is megoldhatatlan nehézségeket jelent számára: „Mindig az a cél, hogy Angliát térdre kényszerítsük. Minden fegyver csak addig hordja magában a csatát eldöntõ hatását, amíg azzal nem rendelkezik az ellenség. Ez érvényes a gázra, a tengeralattjárókra és a légierõre.” A német Luftwafféval szemben Anglia 1940-tõl rendelkezik majd elhárító eszközökkel. 1939. augusztus 14-én jegyezte fel Halder vezérkari fõnök Hitler aggodalmait a három fegyveres erõt érintõ új brit fegyverkezési programmal kapcsolatban, mely 1940 után a cirkálók és a rombolók, 1941 után pedig a hadihajók terén hoz erõsödést. Halder összegzése – „egészében véve tehát még egy fejlõdési stádium, kb. mint nálunk 1934-ben” – bizonyára túlságosan optimista volt.
Letölthető publikációk:
GROTIUS KÖNYVTÁR