publikációk a szerzőtől »

Az 1939. augusztus 23-i Molotov–Ribbentrop paktummal, majd a szeptember 28-i szovjet–német szerzõdésekkel végleg megpecsételõdött Lengyelország sorsa. Szeptember 1-jén elõbb a német Wehrmacht, majd szeptember 17-én keletrõl a szovjet Vörös Hadsereg támadt hadüzenet nélkül Lengyelországra. A hónap végén kötött határ- és barátsági egyezményükkel pedig eltüntették a térképrõl Lengyelországot.

A piaœnicai és katyñi tömeggyilkosságok a két nagyhatalom háttérben kötött alkuit példázták: felszámolni a lengyel értelmiséget, amely esetleg Lengyelország talpra állásának letéteményese lehet. Integrálni a lengyel területeket, lakosainak nagy részét deportálni, kivégezni, munkatáborokba küldeni vagy – miként a Fõkormányzóságban történt – munkaerõ-tartalékként használni a „Harmadik Birodalom” számára.

Az ember fantáziáját leginkább a gyilkosságok individualitása izgatja. Mert ez nem tömeges elgázosítás volt, nem géppuskasorozattal kaszálták le õket, itt nem egy perc vagy másodperc alatt haltak meg százak. Ellenkezõleg: mindenki hosszú perceken keresztül haldoklott, mindenkit a sír szélére vonszoltak, ezreket egymás után! Minden holttest a szörnyû kínhalál, a rémület, a kétségbeesés, minden olyan halál elõtti élmény újabb példája, amelyet mi, élõk, nem ismerhetünk.

Letölthető publikációk:

Piasnica-a-nemet-Katyn

726 KB

PDF dokumentum

2013.03.25.