Az 1950-es évek vége jelentős változásokat hozott a francia intézményrendszerben. A IV. köztársaság bukása és az V. köztársaság megalapítása a 20. századi francia történelem egyik legjelentősebb fordulópontja volt. Az alkotmányos válságot az algériai polgárháború kényszerítette ki, a köztársaság újraalapítását a 20. század egyik legellentmondásosabb alakja, Charles de Gaulle vitte véghez. De Gaulle hatalomra kerülését azok a politikai erők támogatták, akik Algéria francia gyarmati sorban tartását várták tőle. Az 1953-ban a politikai élettől „véglegesen” visszavonult, ekkor 68 éves de Gaulle hatalmi vákuumban, az algériai háború okozta politikai válság közepén lépett be a francia politika színpadára. Mandátuma többre szólt, mint a végrehajtó hatalom szokásos gyakorlása, hat hónapos tejhatalmat kapott az intézményrendszer átalakítására. A francia politikai élet egyik legnagyobb vitája, hogy mandátumait elnyerte, vagy kikényszerítette. Akár így, akár úgy, az a köztársaság, amit életre hívott politikai ellenfelei szemében is hamar legitimálódott. Az V. köztársasággal létrejött az a Franciaország, melyet de Gaulle személyes meggyőződése, Franciaországról vallott elképzelése alakított. Az erős, a világpolitika sorsát alakítani képes nagyhatalom Franciaországa. Hatalomra kerülése azonban szorosan összefüggött az algériai gyarmat sorsával.
|