(ROSTOVÁNYI ZSOLT: A terrorizmus világa és a civilizáció)

pályakép » publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Nem, természetesen nem szeretném ennyire lesarkítani a könyvben tárgyalt kérdéskört, csak utalni szerettem volna arra, hogy a manapság sajtóban és közbeszédben mennyire felháborítóan leegyszerűsítő és torz képet festenek erről a témáról. Épp ezért nevezhető, azt hiszem minden túlzás nélkül, hiánypótlónak ez a Corvina Kiadónál 2004-ben megjelent munka.

A könyv témája tehát a világ két nagy civilizációja: az iszlám és a nyugati. A szerző azonban nem elégszik meg e két világ bemutatásával. Ütközteti, összeveti őket, bemutatja érintkezési pontjaikat, kölcsönhatásukat. A legtöbb esetben megpróbálja ismertetni mindkét nézőpontot - az eltérő világlátást és az ebből fakadó anomáliákat. 2001. szeptember 11. óta ez a téma egyáltalán nem nevezhető marginálisnak vagy mellőzöttnek.

Nincs ma olyan médium, amelyen ne tűnne fel napi rendszerességgel a Közel-Kelet. Miért írtam mégis azt, hogy ez a munka hiánypótló? Azért, mert Rostoványi Zsolt hangja üdítően eltér attól, amelyet napjainkban a kérdés tárgyalásakor tapasztalhatunk. A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora és a sok egyéb mellett Közel-Kelet szakértő. Manapság biztos nagyon sokan találkoztak vele televízió-, rádióműsorokban, olvasták írásait, hallották előadásait, hiszen épp a téma felkapottsága miatt a tanár úr mostanában rengeteget szerepel. Mondhatom, nagy szerencsénkre. Hiszen kevés szakértőt, megszólalót hallottam eddig ilyen megértéssel és objektivitással, ekkora empátiával, ennyire higgadtan és tárgyilagosan, de főleg ekkora szaktudással beszélni erről a kérdésről. Már most szeretném előrebocsátani, hogy minden pozitívuma közül ezt a szemléletmódot tartom a könyv legfőbb erényének.

A könyvet jó érzés kézbe fogni. A Corvina Faktum sorozatában jelent meg - neves szerzők fontos műveinek társaságában. A borítón egy XIII. századi arab nyelvű kódexből kiemelt Arisztotelész-portré látható, burkoltan ezzel előre is vetítve a munka fő mondanivalóját, vezérmotívumát - nevezetesen a két civilizáció közti gyümölcsöző történelmi kapcsolatokat. A szerkesztés, tagolás nagyon világos, jól követhető. A betűtípus karakteres, a lábjegyzet is könnyen olvasható és valóban lábjegyzet formájú (ti. nem kell minden egyes hivatkozásnál perceket töltenünk azzal, hogy a leghátsó oldalakon kikeressük a megfelelő jegyzetet).Összességében tehát a könyv külleme nemigen hagy kívánnivalót maga után.

De térjünk rá a tartalmára! A szerző rövid bevezető után 18 fejezetben, összesen 407 oldalon tárgyalja a témát.

A fejezeteket pedig további, címmel ellátott alegységekre bontja, melyeket a tartalomjegyzékben is külön megjelöl. Így már az első fellapozással világossá válik, hogy miről is kíván szólni, és a későbbiekben is könnyen eligazodunk az alfejezetek között. Ezt követi egy igen figyelemreméltó, nagyon precíz és részletes irodalomjegyzék, melyben ugyanúgy megtalálhatók neves történészek, társadalomtudósok kortárs vagy éppen több tízéves munkái, mint a témát érintő szépirodalmi alkotások, vagy éppen Oszáma bin Láden vagy Bush elnök beszédei, felhívásai. Mindezeken felül a szerző nagyban támaszkodik internetes forrásokra is (beszédek, interjúk, tanulmányok stb.) és ezeket is nagyon pontosan, részletesen dokumentálja. A könyvet név- és helymutató zárja, ami nagyon sokat segít az olvasónak a keresésben, eligazodásban. Összességében tehát jól tagolt, világos szerkezetű munka, melyben az egyes témák logikusan épülnek egymásra; nagyon megkönnyítve ezzel az olvasó számára a megértést és az eligazodást ebben a két - sokszor gyökeresen ellentétes, máskor pedig egymásra kísértetiesen hasonlító - világban.

A bevezető után a szerző mindjárt tisztázza a fontosabb fogalmakat, kategóriákat. Hiszen egyáltalán nem egyértelmű, mit is tekintünk ma iszlámnak, illetve kik is tartoznak ma az ún. nyugati civilizációba. Például vajon Magyarország vagy tágabban Közép-Kelet-Európa beletartozik ez utóbbiba? Vagy mi a helyzet a Nyugat alkonyával? És akkor még nem is beszéltünk a síita-szunnita ellentétekről (ez csak egy az iszlámon belüli törésvonalak közül) illetve a két világ újabb és újabb interpretációiról. Természetesen a szerző sem ad választ ezekre a kérdésekre, felvetésekre, csak megpróbálja árnyalni a képet és bemutatni az olvasónak a téma komplexitását, nehézségeit.

A jelenkori nemzetközi rendszer bemutatása után a szerző külön figyelmet fordít a két civilizáció nagyon összetett kapcsolatrendszerére. A posztvesztfáliai rendszer leírásakor a hangsúlyt egyértelműen a civilizációk világára, a közöttük húzódó kulturális különbségekre helyezi. Nagyban támaszkodik ebben Huntington nagy port felvert írására (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása)és az amerikai tudóshoz hasonlóan

Rostoványi is a kulturális dimenzió felerősödésében, illetve az ebből fakadó feszültségek kiéleződésében látja a mai nemzetközi rendszerének legfőbb problémáit. A két civilizáció kölcsönhatásainak bemutatásakor pedig visszanyúl egészen a gyökerekig. A történelmi megalapozás után rátér a jelenkori viszonyokra, majd ezt követi a mű egyik - számomra - legérdekesebb része, melyben szintén történelmi távlatokból szemlélve a szerző megkísérli bemutatni azt, hogy hogyan látja egymást ez a két világ. Itt sem igazán a válaszadás missziója vezérli a szerzőt; sokkal inkább az a szándék, hogy bemutassa azokat a - főleg múltbeli - eseményeket, hagyományokat, világnézeteket, melyek a mai napig döntően meghatározzák a két világ egymáshoz való viszonyát.

Ezek után tér rá a szerző az erőszak kérdésére. Mivel ez a téma napjaink közbeszédét egyértelműen uralja, kiemelt jelentőséget kap, hogy valaki hogyan, ilyen stílusba szól ezekről a kérdésekről. Rostoványi jó irányból közelíti meg ezt a nagyon kényes témát is. Az ide vonatkozó fejezeteket érezhetően áthatja az az igyekezet, hogy a sajtó által jócskán eltorzított fogalmak, hamis információk és az erősen megcsontosodott sztereotípiák a helyükre kerüljenek. Hatalmas háttértudásával és mérhetetlen önmérsékletével képes erről a témáról is olyan tárgyilagosan és mértéktartással írni, hogy az olvasó is kénytelen legalább néhány perc erejéig semleges nézőpontból átgondolni a dolgot. Végre lehetősége nyílik tisztázni, értelmezni a téma komplex és gyakran homályos fogalmait. Mi is az a dzsihád? Mit is jelent pontosan a fundamentalizmus? A szerző azonban továbbmegy a puszta fogalommagyarázatnál. Igyekszik leásni a problémák gyökeréhez, megkeresni azokat az okokat, amelyek elvezettek a közelmúlt oly tragikus eseményeihez. És ami talán még fontosabb, itt sem mulasztja el bemutatni a másik oldalt; ami főképp az amerikai neokonzervatív republikánus fundamentalizmust jelenti. Nagyon érdekes bepillantást nyújt a könyv az Egyesült Államok jelenkori belső hatalmi viszonyaiba, külpolitikai doktrínájába, nemzetbiztonsági stratégiájába, külön kiemelve a Közel-Keletre, illetve az iszlámra vonatkozó amerikai politikákat.

Érezhető, hogy a könyv fokozatosan közelít a jelenkori vonatkozásokhoz. Lassan el is érkezünk szeptember 11-éhez illetve az iraki háborúhoz. A könnyebb és teljesebb megértés érdekében azonban előtte rövid kitérőt teszünk. A szerző először elhelyezi Izraelt a vizsgált kontextusban - vagyis főleg az Egyesült Államok oldalán, annak partnereként. Nem tér ki például a témában szintén nagy szerepet játszó arab-izraeli viszonylatra, ami nyilván túlságosan nagy és komplex téma ahhoz, hogy be lehessen illeszteni ebbe a munkába. Szintén bevezető jelleggel vázlatosan bemutatja az első két Öböl-háború történéseit illetve hatásait, melyek tükrében valóban némileg felkészültebben vághatunk neki a XXI. század eseményeinek vizsgálatához. Részletesen tárgyalja a terrorizmus kérdését is és ebben sem bocsátkozik sommás leegyszerűsítésekbe. Megvilágítja a fogalom történelmi, civilizációs és politikai vonatkozásait egyaránt. Szól a terrorista szervezetekről, és behatóan elemzi az öngyilkos merényleteket. Feltárja a jelenség eredetét, bemutatja a merénylők motivációit, lelki alkatát, társadalmi megítélését. Elemzését konkrét példákkal, illetve a Koránból vett idézetekkel igyekszik alátámasztani, érzékletessé tenni. A 2001-es terrortámadásokat viszonylagos tömörséggel ecseteli. Leginkább úgy mutatja be, mint annak a terrorellenes koalíciónak az életre hívóját, ami a mai napig meghatározó szerepet tölt be a nagyhatalmi politikában. De természetesen nem marad adós az okok és előzmények rövid leírásával sem. Ezek után tér rá a szerző, mintegy a könyv tetőpontjaként, fő motívumaként a 2003-as iraki invázió rendkívül részletes és sokoldalú tárgyalására. Nem elégszik meg azzal, hogy az értékes közel-keleti olaj iránti hajsza csúcspontjaként tekintsen a háborúra; a szerző itt is mélyebbre ás. Tucatnál is több nyíltan vállalt, illetve ki nem mondott indokot sorakoztat fel, amelyek az ifjabb Bush elnököt a háború kirobbantására ösztönözték.

Ezek nagy részét részletesen is kifejti. Hihetetlenül alapos: egytől egyig sorra veszi, megvilágítja a lehetséges motivációkat. A harcok konkrét lefolyására nem sok szót veszteget, az okokon kívül főképp a következményekre koncentrál, amelyek szintén számosak, és ezeket is igyekszik a lehető legszélesebb kontextusba helyezni (ENSZ, Nyugat-Európa, az iraki nép, Bush stb., mindenki, aki számít).

Miután a könyv ezzel elérte tetőpontját, nem marad más hátra, csak a megoldás. Ami természetesen a szó szoros értelmében nem történik meg. Következik még néhány fejezet, melyekben a szerző főként teoretikus kérdésekkel foglalkozik. Úgy, mint a demokrácia és az iszlám viszonya, ami manapság szintén nem nélkülözi a médiavisszhangot. Különösen érdekes ebben a vonatkozásban az iráni belpolitikai rendszer bemutatása. Hiszen ez szintén közelebb hozhatja az olvasót a jelenlegi nemzetközi politika egy másik kardinális kérdéséhez, amelyet azonban a szükséges háttértudás és a megfelelő magyarázatok nélkül szintén elég nehéz átlátni, megérteni.

A szerző már-már a teljességre törekszik. Nem hagyja figyelmen kívül az iszlám nyugati, illetve világgazdasági vonatkozásait sem. Nyugodtan mondhatjuk, szerencsére, hiszen a könyv megjelenése óta történt franciaországi események megértéséhez nagyban hozzájárultak ezek a fejezetek.

Az iszlám világ és a Nyugat között feszülő évezredes ellentéteket sajnos ez a könyv sem tudja megoldani -szerencsére a szerző nem is tesz erre kísérletet. Ehelyett néhány nagyon szép gondolattal zárja művét, melyek remélhetőleg legalább pár pillanatra a felvetett kérdések továbbgondolására késztetik az olvasót. Szól a bizalomról, a toleranciáról, a partnerségről, a dialógusról. Lehet, hogy szerény eszközök ezek, de az ilyen könyvnek mi más lehetne a feladata, mint hogy felnyissa az olvasók szemét és egy kis önvizsgálatra, jobb esetben szemléletváltásra késztessen. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a munka a legmesszebbmenőkig teljesíti ezeket a célokat.

A könyv olvasása során a szerzőt egyetlen pillanatra sem érezzük elfogultnak - egyik oldal javára sem.

A munka nyelvezete rendkívül olvasmányos, a szerző megkíméli olvasóit a döcögős szakzsargontól. Bár jó néhány arab kifejezéssel találkozhatunk benne, ezek végül mindig a helyükre kerülnek. A nagyon tudatos, logikus felépítésnek köszönhetően a témában kevésbé járatos olvasók számára is jól követhető a könyv vonalvezetése. Bármely érdeklődő nyugodtan leveheti a polcról, biztos lehet benne, hogy mindenféle szaktudás nélkül nekivághat az olvasásnak; a szükséges háttértudást, fogalommagyarázatot úgyis megkapja a könyvből.

Ez a munka nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy könnyebben, jobban megértsük egymást és legalább megpróbáljuk elfogadni azokat, akik ugyan egy egészen más civilizáció tagjai, egészen más a kultúrájuk, mégis így vagy úgy mi is óhatatlanul kapcsolatba kerülünk velük.

Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a nyugat. Budapest, 2004, Corvina Kiadó. 440 old.