Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalása és viszontválasza az Országgyűlésben az Európai Tanács 2013. február 7–8-i üléséről, a hétéves uniós költségvetés alapján a Magyarországnak jutó támogatásokról
2013.02.11.

 

Forrás: Orbán Viktor miniszterelnök honlapja. In: http://orbanviktor.hu/beszed/nem_csokken_a_magyar_regioknak_juto_tamogatas

  

Nem csökken a magyar régióknak jutó támogatás

2013. február 11.

Orbán Viktor napirend elõtti felszólalása és viszonválasza


Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim!

A múlt héten ülést tartott az Európai Tanács. Mint Önök is tudják, ez az uniós tagállamok állam- és kormányfõinek legmagasabb szintû tanácskozása. Alkotmányos szokásaink szerint ilyenkor a miniszterelnök tájékoztatja a Tisztelt Házat a tárgyalások eredményeirõl. Ez most különösen is indokolt, mert fontos döntések születtek a múlt héten Brüsszelben. Hosszú és nehéz tárgyalássorozat végére került pont. Európa következõ hét évét is meghatározó kérdések dõltek el. Magyarország legnagyobb sikere, hogy az elkövetkezendõ hét évre a lehetõ legkedvezõbb pozícióba került az Európai Unió politikai és gazdasági sakktábláján. A világ is kezdi már megszokni, hogy a magyarok kiállnak magukért, és Magyarországot immár mindenkinek egyenlõ félként kell kezelnie. Számos európai ország esetében ez magától értetõdõ és természetes dolog, bennünket azonban a magyar történelem nem kényeztetett el, és ezért máig él az önfeladó alkalmazkodás és az önkéntes alárendelõdés ösztöne. Akárhogyan is, az elmúlt két évben világossá tettük: a magyarok nem fogadják el a kettõs mércét, egyenlõ és méltányos elbánást várunk. Megadjuk, mindenkinek megadjuk, de mindenkitõl el is várjuk a tiszteletet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr!

Az uniós csúcson komoly magyar siker született. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása óta még ilyen sikert nem értünk el. Magyarország az európai költségvetési tárgyalásokon lényegében mindent elért, amit el lehetett érni. Magyarország a tekintélyes második helyet érte el Európában az egy fõre jutó uniós pénzek tekintetében. Ez azt jelenti, hogy míg az elõzõ hét esztendõben minden magyar emberre 660 ezer forint uniós forrás jutott, addig ez az összeg a következõ hét évben fejenként 712 ezer forint lesz. Ezzel ezüstérmesnek számítunk, egyetlen ország elõz meg minket, még soha ennyi uniós támogatás nem jutott egy fõre Magyarországon. Mindezt pedig akkor sikerült elérni, amikor egyébként a válság miatt az unió teljes költségvetése jelentõsen csökkent. Mi tehát egy kisebb tortából tudtunk a korábbinál is nagyobb szeletet kihasítani. A következõ hét évben tehát több pénz marad a magyarok zsebében az uniós költségvetésbõl, mint az elõzõ hét évben. Ami pénzt ugyanis Magyarország befizet az uniós költségvetésbe, és amennyit onnan fel tud használni, annak az egyenlege számít, és az egyenlege jobb lett számunkra. Ez egy vitathatatlan tény; aki mást állít, nem mond igazat. A Magyarországnak 2014 és 2020 között járó 7.080 milliárd forintos pozitívum egyébként a bruttó nemzeti jövedelem 3,6 százalékának felel meg. Ezen felül, Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim, megmarad a korábban vitatott áfa-elszámolás lehetõsége, és sikerült megvédeni az uniós fejlesztések 85 százalékos támogatási részarányát, amelyet eredetileg Brüsszel 75 százalékosra akart csökkenteni. Ez a kettõ így együtt évi 210 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek. Szintén jó hír, hogy a közép-magyarországi régió már nem számít elmaradottnak. Ugyanakkor sikerült elérnünk, hogy a négy legszegényebb magyar régiónak jutó támogatás nem csökkent annak ellenére, hogy az eredeti javaslat szerint jelentõs csökkentés fenyegette õket. Az elmaradott térségek méltánytalanul hátrányos helyzetét az unió külön 1,5 milliárd euróval kívánja kompenzálni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr!

Magyarország számára a mezõgazdaság kitörési pont. Ezért is fontos eredmény számunkra, hogy a nagy uniós költségvetési nyesés nem érinti az agrártámogatásokat. Az agrártámogatások megvédésében jól mûködött a francia–lengyel–román–magyar tengely. Egy másik fontos részeredmény, hogy 48 millió eurót sikerült kialkudni a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre. Olyan régiók támogatásáról van szó, ahol a 15-24 év közötti munkanélküliek aránya meghaladja a 25 százalékot. Ez a támogatás lehetõséget nyújt olyan munkahelyteremtõ programok létrehozására, amelyek a fiatal munkavállalók számára nyitnak esélyt.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr!

Van tehát okunk örülni és bizakodni, de nincs okunk hátradõlni. Amit kiharcoltunk, az egy lehetõség, egy pénzügyi keret, amit Magyarország elérhet és hasznosíthat. Ezért a pénzért még itthon meg kell dolgozni, azaz olyan programokat kell készíteni, olyan mezõgazdaságot kell felépíteni, és olyan fejlesztési irányokat kell szabni, amelyek lehetõvé teszik, hogy ezek a források meg is érkezzenek Magyarországra. Úgy látom, hogy legfõbb feladatunk, hogy a támogatások jelentõs részét, körülbelül 60 százalékát célzottan a gazdaság fejlesztésére és ezáltal új munkahelyek teremtésére fordítsuk. Folytatnunk kell tehát a munkát, hogy a most kiharcolt lehetõséget sikerre válthassuk.

Tisztelt Ház!

Van ennek a magyar sikernek két fontos más tanulsága is. Az elsõ, hogy csak annak van becsülete, aki akár konfliktusok árán is kiáll az érdekeiért. Mindannyian emlékezhetünk rá, korábban sokan biztattak bennünket arra, hogy ne ugráljunk, ne bocsátkozzunk vitába a nagyobbakkal, inkább szépen húzzuk meg magunkat a szõnyeg alatt, különben pórul járunk. Mi 2010-ben szakítottunk ezzel a mentalitással, és ez a mostani megegyezés azt bizonyítja, hogy Magyarország számára ez a helyes út. Magyarország most végre jól járt, és csak azért járhatott jól, mert kiállt magáért. A költségvetési egyeztetések során Magyarország határozottan ragaszkodott az álláspontjához, az Európai Unió állam- és kormányfõi pedig elismerték a magyar embereknek az adósság és a hiány csökkentésére érdekében tett erõfeszítéseit. A másik nagy tanulság, Tisztelt Ház, hogy a sikerekhez szövetségesekre van szükségünk. Magyarországnak sikerült szövetségeseket találni és egy egyedülálló közép-európai összefogás keretében érvényesíteni a régió közös érdekeit. A siker kulcsa tehát lényegében két dologból áll: bátorságból, amellyel kiállunk a saját érdekeinkért, és bajtársiasságból, amellyel szövetségeseinkkel vállvetve küzdünk a közös érdekeinkért.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Úgy illendõ, hogy mondandóm végén köszönetet mondjak azoknak a kormányzati szakértõknek, tisztviselõknek, akik remek csapatmunkát végezve, fáradhatatlanul dolgozva megteremtették a sikeres politikai tárgyalások szakmai alapjait. Magyarország nevében köszönöm a munkájukat, Önöknek pedig köszönöm a megtisztelõ figyelmet!


Viszonválaszok

Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Ezekben a napirend elõtti felszólalásokban az az izgalmas, hogy lényegében a magyar politika minden fontos ügyérõl szót válthatunk, ha akarunk, messze eltávolodva az elsõ hozzászóló beszédének témáitól. Inkább az udvariasság, semmint az eredményes megvitatás reménye vezet, amikor reagálok azokra a fölvetésekre, amelyeket itt hallhattunk.

Ami a számokat illeti, távol áll tõlem, hogy bárkit kioktassak az európai uniós számítási módszereket illetõen, ez nem volna korrekt, mert mi ebben éltük az utóbbi egy évben a munkaóráink tekintélyes részét, csak annyit szeretnék kérni Önöktõl, hogy a szezont ne keverjék össze a fazonnal, és ha nem pontosan látják a számokat, akkor elõször tájékozódjanak. Ha pedig matematikai problémák adódnak, akkor talán az a leghelyesebb, ha azt a megoldást választják, hogy megnézik, az Európai Unió tagállamai egy fõre jutva mennyi támogatást kapnak, és abban a sorrendben hol helyezkedik el Magyarország. És ha ezt nézik, akkor azt tudjuk mondani, hogy a litvánok után az egy fõre jutó támogatást tekintve Magyarország a második helyen áll. Hozzáteszem, hogy volt péntek hajnalban 5 és 6 óra között egy olyan pillanat, amikor elsõk voltunk, de aztán a litvánok még további támogatásokat tárgyaltak ki maguknak. Mi pedig ezt egyáltalán nem bántuk, mert õk nemcsak a szovjet blokkhoz tartoztak, hanem õket el is nyelte a Szovjetunió, és ezért, ha bármilyen versenyben a balti államok elõttünk végeznek, az egyáltalán nem bántja a magyarok igazságérzetét.

Ami azt a kérdést illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az ajánlatot, amit Mesterházy Attila képviselõtársam tett, örömmel fogadom el. Szerintem is tájékoztatnunk kellene a képviselõinket arról, hogyan állnak a költségvetés ügyei. Azt javasolnám, arra biztassuk õket, hogy az Európai Parlamentben védjék meg ezt a költségvetést, mert ez jó Magyarország számára. Ha meg úgy alakul, hogy esetleg még elõrébb is juthatnak, akkor azt meg ne akadályozzák meg. Halkan mondom, mert nem szeretnék panaszkodni Mesterházy Attilánál, de, tisztelt Frakcióvezetõ úr, van olyan MSZP-s képviselõ, aki nem kevesebbet nyilatkozott – európai parlamenti képviselõ! –, minthogy õ szívesebben képviselné az Európai Unióban Luxemburgot, mint Magyarországot.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a parlamenti képviselõk meg tudják-e majd vitatni az E.ON nevû német nagy nemzetközi cég gáztározókra és az oroszokkal kötött gázszállítási szerzõdésre tett magyar kormányzati ajánlatát, azt tudom mondani, hogy itt van a Ház elõtt az elõterjesztés, tehát Önök ezt meg tudják tárgyalni. Ha arra kíváncsiak, hogy ez egy nemzeti érdekekkel összhangban álló elõterjesztés-e, ami egy érdekes és fontos kérdés, akkor javaslom, hogy fontolják meg a következõket. Önök is tudják, hogy Magyarországon a lakossági rezsiárak rendkívül magasak. Általában is magas az árszínvonaluk, de ha összevetjük azzal, hogy mennyit keresnek a magyar családok, akkor pedig különösképpen magas. Ezért az az érdekünk mindannyiunknak, legalábbis én bízom abban, hogy az az érdekünk mindannyiunknak, hogy ezeket a számlákat, a családok által fizetett rezsiszámlákat csökkenteni tudjuk. Ebben fontos tétel a gáz. Nem minden háztartást érint, de sok millió háztartást érint. Az is köztudott, hogy a gáz nagy része Oroszországból érkezik Magyarországra. Azt azonban már kevesen tudják, ezért most megragadom az alkalmat, hogy az ország közvéleményét tájékoztassam ebben az ügyben, hogy az Oroszországból Magyarországra érkezõ gázszállításokról szóló szerzõdések nem nálunk vannak. Hogy mennyiért jön Magyarországra a gáz Oroszországból, azt egy orosz cég és egy német cég közötti szerzõdés döntötte el egészen a legutóbbi idõkig. Ha úgy tetszik, hogy a nemzeti radikálisok fülének is tessék: Magyarország energiafüggõségérõl az oroszok és a németek tárgyaltak, mi még csak tárgyaló felek sem voltunk! A kérdés tehát, amit Önöknek meg kell válaszolniuk, tisztelt nemzeti radikálisok és szocialisták és kedves zöldek, az, hogy akarnak-e Önök magyar államiságot. Akarnak-e szuverenitást? Akarják-e, hogy az ország életének fontos kérdéseiben mi, magyarok dönthessünk? Vagy továbbra is ahhoz van kedvük, mert ha támadják ezt a szerzõdést, akkor nem kevesebbet mondanak, minthogy ahhoz van kedvük, hogy a Magyarországra érkezõ gáz áráról, a szállítás körülményeirõl, mindenrõl, ami fontos a magyar családoknak, továbbra se Magyarország döntsön, hanem a németek meg az oroszok? Tényleg ezt akarják?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek a szerzõdések most kerülnek a magyar állam tulajdonába. És ha nem kerülnek a magyar állam tulajdonába, akkor 2015 után, amikor ismét hosszú távú szerzõdést köthetünk, ha akarunk, akkor azt már a magyar állam fogja megkötni. Errõl kell beszélni, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért világosan kell arról beszélni: ki az, aki a magyarok oldalán, a magyar nemzeti függetlenség és szuverenitás oldalán áll; ki az, aki a magyar családokat támogatja; és ki az, aki a multinacionális cégeket és az idegen államokat, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami pedig ennek a szerzõdési csomagnak a második elemét illeti, amely a magyar gáztározókra vonatkozik, sosem rejtettem véka alá, most sem rejtem: arra törekszünk, hogy Magyarországon minden gáztárolásra alkalmas tározó magyar állami tulajdonba kerüljön. Ez a célkitûzésünk, ezt mi tárgyalások révén el fogjuk érni, ezen az úton nagy lépéseket tettünk elõre az elmúlt hónapokban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami Paks kérdését illeti – különösen Mesterházy Attila képviselõtársamnak szeretnék ezzel is válaszolni –, a Magyar Országgyûlés a szocialista kormány elõterjesztésére 2009-ben elfogadott egy határozatot. Ez a határozat a következõképpen szól: az Országgyûlés elõzetes elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló ilyen és ilyen törvény alapján a Paksi Atomerõmû telephelyén új blokk, blokkok létesítését elõkészítõ tevékenység megkezdéséhez. Majd az indoklás azt mondja, hogy Magyarországnak szüksége van ezekre a beruházásokra. Hosszan érvelnek, maga a miniszter, a végén szavazunk. Nézem: Mesterházy Attila is megszavazta. Így állunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az elsõ egy jogi kérdés. Miután a Magyar Országgyûlés hozott egy döntést, a kormánynak az a dolga, hogy ezt a parlamenti döntést végrehajtsa, ebbe az irányba haladunk. Ez egy jogi kérdés. A második kérdés politikai kérdés: hogyan ítéljük meg a magyar energiarendszer jövõjét, és milyen módon akarunk dönteni errõl a beruházásról. Szeretném Önt tájékoztatni arról, hogy a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelõen nemzetközi tender kerül majd kiírásra. Azok a találgatások, amelyek pedig tulajdonrészekrõl szólnak, egyértelmûen hamisak. Szeretném tájékoztatni – kihasználva az Önök által teremtett lehetõséget – a magyar közvéleményt, hogy Magyarországon az atomerõmû továbbra is – és amíg mi vagyunk kormányon, biztosan, 100 százalékban – magyar állami tulajdonban lesz.

Schiffer képviselõ úrnak a számbeli tévedéseirõl, azt hiszem, hogy Rogán Antal már precízen beszélt, most csak arra a kérdésre szeretnék itt röviden válaszolni, hogy az Európai Unióból érkezõ agrártámogatás hova kerül. Miután az Európai Unióból érkezõ agrártámogatások tekintélyes része úgynevezett közvetlen kifizetés, tehát a földet megmûvelõkhöz kerül, ezért erre a kérdésre úgy hangzik a válasz: az európai uniós agrártámogatások oda kerülnek, azokhoz kerülnek, akik egyébként a földet ténylegesen mûvelik. Ebbõl a szempontból érdemes megnézni a Tisztelt Ház elõtt fekvõ földtörvényt, amely egyértelmûen meg akarja határozni, hogy ki a földmûves, és világossá akarja tenni, hogy földet ki szerezhet, és milyen feltételek mellett mûvelhet. Azt gondolom tehát, az európai uniós agrárpolitika és a magyar nemzeti érdekek összehangolása a földtörvényen, az integrációról és a mezõgazdasági üzemekrõl szóló törvényeken keresztül valósítható meg. Ez a lehetõség itt van a magyar parlament elõtt, kérem a tisztelt képviselõket, hogy ezt az összhangot teremtsék meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arra a kérdésére, hogy az Európai Unióból érkezõ pénzek milyen módon fogják a közfoglalkoztatást segíteni, el kell, hogy mondjam, hogy az európai uniós pénzeket csak mérsékelten lehet közfoglalkoztatásra fölhasználni, mert alapvetõen csak képzésekhez kapcsolódó munkára lehet használni, ezért itt törvényi korlátok vannak, mindegy, hogy a magyar kormány e tekintetben mit szeretne. Én mást szeretnék ugyan, de ennek itt most semmilyen jelentõsége sincs. Ellenben szeretném ismételten szelíden, de határozottan visszaverni azokat a kísérleteket, ez most Schiffer úr fejébõl pattant itt elõ, amely újra és újra megpróbálja a közfoglalkoztatást negatív gazdasági fejleményként beállítani. Ez azért indokolja a visszautasítást, mert innen már csak egy fél lépést kell tenni, hogy megbántsuk azokat is, akik közfoglalkoztatásból élnek. Márpedig Magyarországon sok százezren élnek belõle. Nekik nem mondhatjuk azt, amit a makroközgazdászok szeretnek mondani, hogy úgy kell a gazdaságnak fejlõdnie, hogy a piac adjon mindenki számára munkalehetõséget. Ezt mondták nekik kormányok húsz éven keresztül, hogy majd a piac. És én egyetértek azzal, hogy a piacot erõsíteni kell abbéli képessége tekintetében, hogy minél több embernek adjon munkát. Na de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyar történelem elmúlt húsz éve arról szól, hogy akármilyen kormányok is gyakorolták éppen a hatalmat, a piac sosem adott mindenkinek munkát, aki pedig dolgozni szeretett volna. Ezért mi nem fogjuk megvárni, amíg majd a piac úgy megerõsödik, hogy mindenkinek munkát ad, bár ezt kívánjuk és elõsegítjük, de addig is, amíg ez nem következik be, egyre szélesedõ közmunkákat fogunk szervezni, mert a mi fejünkben egy olyan eszménykép él, egy olyan Magyarország, amelyrõl egyszer csak azt mondhatjuk, hogy aki munkából akar megélni Magyarországon, az jut munkalehetõséghez, és meg is tud belõle élni. Ide szeretnénk eljutni, a közmunka ebbõl a szempontból nem nélkülözhetõ. Nem végsõ megoldás, nem ez a célunk, de nem nélkülözhetõ egészen addig, amíg a magyar gazdaság nem ad mindenkinek képzettségére való tekintet nélkül, az analfabétákat is ideértve, amíg nem ad mindenkinek munkát, addig a magyar államnak a mi fölfogásunk szerint kötelessége olyan közmunkaprogramokat szervezni, amellyel több pénzt tudnak keresni az emberek, mint amennyi segélyt egyébként korábban kaptak. Márpedig Magyarországon a korábbi segély több mint kétszeresét kapják a közmunkát vállaló, munkából élõ, családjukat munkából eltartó emberek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami Schiffer képviselõtársunknak azon aggodalmát illeti, hogy pénzek mennek ki Magyarországról, mi is osztozunk ebben. Ezért a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményezett Svájccal és Ciprussal is annak érdekében, hogy a Magyarországról kiment és vissza nem tért pénzek valamilyen módon elõször a látókörbe, majd késõbb az adóztatáson keresztül egy részüket illetõen a költségvetésbe kerüljenek. Amint van fejlemény ezekben a tárgyalásokban, szívesen tájékoztatom a Tisztelt Házat.

És akkor végezetül Vona képviselõtársamnak is válaszolnom kell néhány megjegyzésére. Elõször is: értem én, amit õ mond arról, hogy nincs szükség kommunikációs trükkökre, és óv bennünket, hogy erre az ösvényre lépjünk. Én egyetértek Önnel, a magyar kormány tárgyalási eredményei nem igényelnek semmifajta kommunikációs trükköt. A kérdés az – mondja Ön –, hogy akkor miért mondunk ilyen számokat? Mert ez az igazság. Ez egy érv nálunk, tudja? Ez az igazság, és ráadásul egy olyan igazság, amirõl jó, ha a magyar polgárok tudomást szereznek. Szerintem a magyar kormánynak kötelessége, hogy világosan elmondja az embereknek: a következõ hét évben az Európai Unióból mennyi támogatás érkezik Magyarországra, s innen mennyi befizetés megy oda. Rogán képviselõtársam már elmondta, hogy a helyes számítási mód az, hogy az unióból érkezõ pénzekbõl le kell vonni azt az összeget, amit oda be kell fizetnünk. A kettõ közötti egyenleg az, ami a magyar választópolgárok zsebében maradhat, ha ezeket a forrásokat le tudjuk hívni. Ez a különbözet minden korábbinál nagyobb egy fõre jutó támogatást jelent, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és jó, ha a magyarok ezt tudják. Már azért is jó, ha tudják, többek között, mert látom, hogy a Jobbik folyamatosan bele akarja rántani a magyar politikát egy Európai Unióról szóló népszavazásba azt remélve, hogy meg tudja gyõzni a magyarokat arról, hogy inkább lépjenek ki, inkább lépjünk ki az Európai Unióból. Ezt nem is rejtik véka alá.

Én azonban rendszeresen meg szeretném ismételni azt a korábbi álláspontot, ami az elõzõ népszavazáskor alakult ki, mi azt képviseltük, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett több érv szól, mint a kimaradás mellett. És miután több érv szól a belépés mellett, ezért a Fidesz támogatja Magyarország európai uniós tagságát. Ha pedig most végeznek egy számítást, ennél a parlamenti sekélyes vitánál egy kicsit talán mélyebb számítást, akkor fel tudják tenni azt a kérdést, hogy milyen egyenleget mutatnának a kalkulációk akkor, ha Magyarország nem lenne tagja az Európai Uniónak, nem fizetne be oda pénzt, nem is érkezne onnan ide támogatás, viszont a nemzetközi kereskedelmi egyezmények jegyében kellene alakítania az ország külgazdaság-politikáját. Mi ezt a számítást elvégeztük, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden számítás teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy nem tud Magyarország kialakítani olyan nemzetközi kereskedelempolitikai megállapodás-hálót, amelynek eredményeképpen a magyar gazdaság jobban járna, mint úgy jár, ha az Európai Unióhoz tartozik, egy kereskedelmi rendszeren belül helyezkedik el, és hét évre ekkora támogatást kap az uniótól. Ez az egyenleg egyértelmûen az európai uniós tagság mellett szól, s a következõ hét évben ez így is lesz. Ezért a következõ hét év során azt gondolom, nem ésszerû politikai pozíció népszavazást tartani az európai uniós tagságról azért, mert Magyarország rosszul járna, habár tudomásul vesszük, hogy ilyenek is vannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül: összességében ennek a vitának azért van még egy tanulsága. Meggyõzõdésem, hogy nem jó dolog, ha az ország sikere az ellenzék számára kudarc. Egy az ország, ezért az ország sikere az ellenzék sikere is. Ez most is így van. Annak ellenére, hogy Önök másképpen gondolták, sokszor bírálták és ellenezték azt a politikát, amit mi Európában viszünk, ezt a sikert mi, magyarok közösen, együtt vittük véghez. Az, hogy Önök mindezt vitatják, hozzátartozik a demokrácia természetéhez. Mégis ennek az érvelésnek könnyen belátni azt a konklúzióját, hogy a siker, amit most Magyarország elért – nem a kormányról beszélek, hanem Magyarországról – az Önök, az ellenzék sikere is, mert ha az ország sikeres, az minden polgárának jó, minden magyar embernek hasznára van, függetlenül attól, hogy éppen melyik párttal szimpatizál.

Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket!

 

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius