(ROY JENKINS: Churchill)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

„Nem akarom azt állítani, hogy sok új tényt tártam fel Churchillről. A róla publikált források mennyiségét figyelembe véve ez majdnem lehetetlen lenne. Nem vagyok ugyanakkor a „leleplező" életrajzok barátja sem" - írja Roy Jenkins könyve bevezetőjében. Mi tehát az, ami különlegessé teszi ezt a több, mint ezer oldalas életrajzot? A szerző nagyon jól ismerte a brit politikai életet, hiszen volt parlamenti képviselő, sőt belügy- és pénzügyminiszter is. Joggal írhatta tehát, hogy „én dicsekedhetem életrajzírói közül a legszélesebb körű parlamenti és miniszteriális tapasztalattal is".

Vagyis nem történész, hanem politikustárs írt ezúttal életrajzot a XX. századi brit politika legnagyobb alakjáról. Rendkívül akkurátus (időnként talán túlontúl részletes és hosszadalmas) leírásokat kaphatunk így választási küzdelmekről, korteskedésről, kabinetülésekről, alsóházi felszólalásokról, pozíciókért való harcról, a pártok erőviszonyairól, politikai intrikákról és általánosságban véve a brit belpolitikai életről.

Jenkinsnek nem célja a külpolitikai és nemzetközi összefüggések mélyebb elemzése, s hőse magánéletével is keveset foglalkozik, a belpolitika világát azonban aprólékos és érzékletes leírásban tárja az olvasó elé.
Nyomon követhetjük egy-egy törvény útját az alsóház bonyolult útvesztőin, részleteket olvashatunk Churchill, Lloyd George és mások hatásos és kevésbé jól sikerült beszédeiből, megtudhatjuk, hogy miként kezelték a sztrájkokat és az ír önkormányzatiság kérdését, milyen viták zajlottak az első világháború idején a háborús kabinetben, milyen heves kampányt kellett folytatnia Churchillnek választókörzeteiben a parlamenti mandátumért.

A második világháború eseményeinek taglalására több mint 300 oldalt szánt Jenkins, ezen időszak bemutatása teszi ki az 505 oldalas második kötet jelentős részét. Ez nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen a második világháború nemcsak a világtörténelem szempontjából volt döntő jelentőségű, hanem Churchill karrierjét tekintve is. Churchill bizonyára nem tarthatott volna számot a „XX. század legkiemelkedőbb brit politikusa" megtisztelő címre, amelyet az utókor egyhangúan megítélni látszik neki, ha nem állt volna olyan nagyszerűen helyt a legválságosabb, legkilátástalanabb évek alatt.

1940. júniusában és júliusában az esélyek igencsak Anglia ellen szóltak, a szigetországnak egyedül kellett szembenéznie Hitler hatalmas hadigépezetével, „Churchill azonban, Isten kegyelméből, javíthatatlanul optimista volt" (II. köt. 153. o.) és valóban semmi sem tántoríthatta el Hitler legyőzésétől. Sikerült kitartania, amíg az amerikaiak beléptek a háborúba. Ha az országnak az angliai csata idején nem olyan kitartó, szenvedélyes és optimista vezetője van, mint Churchill, egészen máshogy alakulhatott volna a háború menete, Anglia és a világ sorsa. „Ösztönösen otthon volt a háborúban és a háború politikájában" (I. köt. 319. o.). Churchill politikusi, emberi tehetsége éppen a leglényegesebb pillanatban fénylett igazán.

Azonban komoly hibákat is elkövetett kül- és belpolitikában egyaránt. Jenkins nem idealizálja Churchill személyét, egyáltalán nem zeng angol nemzeti érzést simogató dicshimnuszt hőséről. Elfogulatlanul viszonyul Churchillhez. Kritikus, hőse emberi gyengeségeit ugyanúgy feltárja, mint erényeit. Különösen érdekes rész, amikor Churchill felelősségét vizsgálja a Gallipoli-félszigeten elszenvedett vereséggel kapcsolatban, valamint azt, hogy hogyan próbálta Churchill kiküszöbölni a hírnevén esett csorbát, hogyan próbált másokkal osztozni a felelősségen.

A politikai, társadalmi környezetet Jenkins olyan életteli módon és hangulatosan festi le, ahogy Churchill festette le a téli chartwelli birtokát (Churchill néhány igen figyelemreméltó festményét megtalálhatjuk a könyvben is - a fényképek mellett - illusztrációként.

Jenkinsben és Churchillben egyébként nemcsak a politikus mivoltuk volt közös, hanem az írás iránt szenvedélyük is. Talán ezért is, Jenkins nagyon pontosan végigköveti Churchill írói munkásságát. Jenkins, maga 18 könyv szerzője, Gladstone-életrajzával elnyerte az életrajzíróknak odaítélt Whitbread-díjat. Jenkins fanyar humorral, olvasmányosan ír, helyenként kiszólásokkal tűzdeli meg a szöveget. (Saját tapasztalatait összeveti Churchill életének momentumaival, írói jelenléte mindvégig érezhető, de sosem telepszik rá a műre.)
Magyarics Tamás fordítása kiváló. (Az eredeti 1024 oldal és egy kötet a magyar fordításban 1344 oldal és két kötet lett.) Helyenként talán szükség lett volna a fordító megjegyzéseire. Például nincs lefordítva, hogy „Turnip" Townsend nevében mit jelent a „Turnip" (igaz, ez a név csak a lábjegyzetben szerepel, de mégis - fehérrépa egyébként). Ami még inkább magyarázatra szorul: miért nem voltak szerencsétlen tacskók biztonságban néhány „hazafi" miatt az első világháború idején? Aki nem tudja, hogy a tacskó angol neve dachshund, vagyis német kutya, az nem értheti mi bajuk lehetett a hazafiaknak szegény állatokkal. (Vajon hányadán álltak a tacskónál nagyobb termetű német juhászkutyákkal?)

A szerkesztő dicséretes munkát végzett, csak néhány apróbb hiba „csúszott be" (egy mosolyogtató átváltozás szerepel a 494. oldalon, a légügyi minisztériumból lett légyügyi minisztérium, vagy az 517. oldalon belefektetettből felefektetett).

A humor és az olvasmányos stílus ellenére a mű néhol nehezen értelmezhető. Jenkins olvasójától az adott kort illetően rendkívül nagyfokú tájékozottságot vár el, számos politikai figura nevét magától értetődő természetességgel használja (pl.: Runciman, Rosebery, Hicks Beach, Harcourt), mintha az olvasónak kötelessége lenne ismerni a korabeli liberális vagy konzervatív párt valamennyi tekintélyesebb politikusát.

Nagyon hiányzik a név- és tárgymutató. Az amerikai kiadáshoz például Jenkins összeállított egy glosszáriumot, amely a kötet elején szerepel, mert szükségesnek érezte az amerikai olvasókat némileg eligazítani a szövevényes utalások rengetegében. Amennyiben az eredeti kiadásban nem szerepelt név- és tárgymutató, az Európa Könyvkiadó gondoskodhatott volna összeállításáról a magyar olvasók számára.

A könyv egyes részeinek címei, a sokszor alkalmazott metaforával élve napszakoknak feleltetik meg Churchill egyes életszakaszait, így az aranyfényű reggeltől eljutunk az ólomszürke estéig. A könyv korántsem egynapos olvasmány, de mindenképpen megéri a ráfordított időt, mert igazán közel hozza az olvasóhoz Churchillt és korát. Jenkins talán azért tudja olyan jól megragadni Churchill jellemét, mert számos dologban hasonlítanak egymásra: mindketten hosszú időt töltöttek a politika színpadán, rajongtak az írásért és egyformán kitartóak voltak. Churchill 1953-as szélütése után vasakarattal talpra állt, ahogyan a monumentális életrajz megírását a nyolcvanas éveit elkezdő Jenkins is befejezte művét, legyőzve betegségét.

Kétségtelen tény, hogy csupán egy szűkebb olvasói réteg számára élvezhető a mű (igazán). Azok, akik nem foglalkoztak eddig behatóbban a Churchill-korabeli brit politikával, komoly tanulás elé néznek, ha a maga teljességében akarják megérteni, befogadni a szöveg egyes részeit (elsősorban az első kötet adja fel a leckét).

Jenkins meglátásai, a remek stílusban felvonultatott hatalmas tényanyag hatásosan idézi meg Churchill korának szellemét, mindenképpen érdemes tehát kézbe venni ezt a nagyon igényes magyar kiadásban megjelent művet, melyben végigkövethetjük Churchill teljes életpályáját.

Roy Jenkins: Churchill. (Fordította Magyarics Tamás) Budapest, 2005, Európa Könyvkiadó. I-II. köt. 1344 oldal