publikációk a szerzőtől »

A még a hatvanas években megjelent és a hetvenes években kibontakozott „új jobboldal" (New Right) politikai és gazdasági filozófiája elfordult a korporatista-liberális szemlélettõl és radikális neoliberalista koncepciót dolgozott ki. Ez a felfogás hamarosan bizonyos mértékû ötvözetet alkotott a hozzá számos ponton kapcsolódó neokonzervatív irányzattal, és az évtized második felében egyedüli alternatív megoldásnak feltüntetve magát a még jelenlévõ keynesiánus felfogással szemben, dominanciára tett szert az angolszász államokban. Ez az ideológia szkepszissel figyelte az európai egység folyamatát, gyanakvóan viselkedett a Szovjetunióval szemben, nem volt híve a multilaterális tárgyalásoknak, és hitet tett az angolszász hatalmi koncert mellett, amelyet – újra – Nagy-Britannia politikai és gazdasági garanciájának tekintett. Margaret Thatcher elõbb pártvezérré, majd miniszterelnökké való választása egy globális jelenségnek a megerõsítése volt.

Az 1979 májusában hatalomra került Margaret Thatcher megkísérelte a brit külpolitika reorientációját, részben a háború utáni világrend válságának hatására, részben az amerikai külpolitika változásaira reagálva. (Ezt az amerikai külpolitikát agresszív szovjetellenesség – a „Gonosz Birodalma" – jellemezte, másrészt az önálló cselekvési képesség fokozása a harmadik világban; viszonylagos közömbösséget mutatott Európa ügyei iránt, s elkezdte Amerika gazdasági érdekeinek fokozatos áthelyezését az Atlantikumból a Pacifikum térségébe. Röviden: az elvesztett hegemón szerep visszaszerzésének kísérletérõl volt szó.)

Letölthető publikációk:

Nagy-Britannia-es-az-europai-integracio

460 KB

PDF dokumentum

2013.04.28.