(EGGEBRECHT, HANS HEINRICH: Musik im Abendland: Prozesse und Stationen vom Mittelalter bis zur Gegenwart)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Tulajdonképpen örömre adna okot, hogy a közelmúltban napvilágot látott magyar nyelven egy zenetörténet. Hiszen milyen európai zenetörténeti áttekintést is vehet kezébe ma egy hazai, nem poliglott és nem muzikológus olvasó? Legfeljebb Szabolcsi Bence több mint hetven esztendővel ezelőtt írt, szűkreszabott munkájának valamelyik

újabb kia­dá­sát, vagy a Karl Wörner Geschichte der Musikjának sokadik átdolgozásából készített fordítást – ez utóbbi könyv Urfassungja is az 1950-es években jelent meg.Talán nem tiszteletlenség azt mondani, hogy egyik írást sem tudnám jó lelkiismerettel ajánlani a fentebb leírt olvasóközönségnek: egyszerűen arról van szó, hogy 2010-ben vagyunk, következésképpen ma már nem úgy szokás zenetörténetet írni, mint 1940-ben, vagy 1954-ben szokásban volt. Mindjárt hozzá is teszem: 2010-ben az az 1991-es német munka sem feltétlenül számít időszerűnek, amelyet az 1919-ben született német professzor a jelek szerint tudományos életművét betetőző nagy összefoglaló munkának, afféle opus magnumnak szánt. Egy régebbi munka „elavulása” persze nem elkerülhetetlen szükségszerűség: a Neues Hand­buch der Musikgeschichte sorozat Dahlhaus írta 19. századi kötetét,amely még Eggebrecht zenetörténeténél is régebben, 1980-ban jelent meg először, ma is gyakran és élvezettel forgatom, s azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. A Nyugat zenéjét ezzel szemben egyszer végigolvasni is nehezemre esett, s Dahlhaus munkájától eltérően nem tartalmassága miatt.

Letölthető publikációk:

Miért éppen Eggebrecht?

173 KB

PDF dokumentum

2010.03.22.