(RITZER, GEORGE: La McDonalización de la sociedad)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Szinte teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nincs olyan XXI. századi ember, aki ne hallott volna a McDonald’s-ról. Big Mac, McChicken, McNuggets, McFarm, McRoyal… A „McDonald’s System” nélkülözhetetlen tartozékai, melyeket az egész világ ismer az Egyesült Államoktól Kuvaitig, Argentínától Izraelen át Indiáig. Ma a világ 121 országában majdnem 30.000 McDonald’s üzemel, az éttermek gomba módra szaporodnak. Vajon egy sikeres étteremlánc világméretű terjeszkedéséről van szó csupán vagy ennél sokkal többről?

Ritzer A társadalom mcdonaldizációja című kritikus könyvében a világméretűre duzzadt hamburger-kultúra hatásait, szinte feltartóztathatatlan terjeszkedésének okait vizsgálja. S miért pont a McDonald’s? Számos gyorséttermi láncot ismerünk: Burger King, Wendy’s, Pizza Hut, de mégis a McDonald’s-nak volt a legnagyobb hatása a világra. A könyv érdekessége, hogy nem kifejezetten a McDonald’s-ról, s nem is a gyorséttermekről szól, hanem a mcdonaldizált világról. Ritzer szerint „a McDonald’s nemcsak a vendéglátóiparra, az éttermekre hat, hanem az oktatásra, a munkavégzésre, az utazásra, a szabadidőre, a politikára, a családra, gyakorlatilag az életünk minden területére” (15. old.).

Hogyan lehetséges ez? Mi az oka annak, hogy a McDonald’s ekkora hatással van a mindennapjainkra? Olvassuk el a könyvet, s megtaláljuk benne a választ!

A szerző kilenc fejezetre osztotta művét, melyek három nagy témába sorolhatók. Az első részben a mcdonaldizáció jelenségéről olvashatunk, a másodikban ennek négy fő összetevőjéről, míg az utolsóban a racionalizáció irracionalitásáról, a mcdonaldizáció vasketrecéről.

Ritzer kiindulópontja Max Weber bürokráciaelmélete, F.W. Taylor vezetéselmélete és Henry Ford tömeggyártás koncepciója. Weber a modernitás lényegét a Nyugatról kiinduló racionalizáció folyamatának elterjedésében látta, mely folyamatnak az elsődleges hordozója a bürokrácia. Ritzer ebből a tézisből indul ki, de nála a gyorsétterem, a McDonald’s a modernitás hordozója, melynek logikája, vezérlő elve egyre inkább kiterjed az élet mind több területére. A szerző művében hangsúlyozza, hogy a mcdonaldizáció nem új jelenség, ez a 20. századi racionalizációs folyamatok kumulálódása, a weberi, taylori és fordi logika egyesítése.

A történet 1954-ben kezdődött, amikor Ray Kroc a kaliforniai San Bernardinóban találkozott a McDonald fivérekkel, akik vállalkozásukban a konyhai folyamatok rendszerezésével, az árak csökkentésével, a kínálat szűkítésével rövidebb idő alatt több vevőt tudtak kiszolgálni. Ray Kroc felismerte a filozófiában rejlő lehetőségeket, s a McDonald fivérek társa lett. Őt nem a hirtelen haszonszerzés vágya éltette, hanem hosszú távon gondolkozott, vállalkozását a termékek és szolgáltatások minősége, egységessége, a szigorú ellenőrzési rendszer különböztette meg a többi vállalkozástól. Ray Kroc alapelve tehát a következő: egységes minőség és szolgáltatás az üzemeltetési normák szigorú betartatása és ellenőrzése mellett. Az étteremlánc filozófiájának központi elemei: a hatékonyság, kalkulálhatóság, előreláthatóság és a kontrol, melyekkel a könyv második része foglalkozik.

Hatékonyság? Az optimális eszközök kiválasztása az adott cél eléréséhez. Kalkulálhatóság? Olyan számszerűsítés, ahol a mennyiség a minőség mérését szolgálja. Előreláthatóság? Ellenőrzés? Az emberi munka helyettesítése gépekkel, hiszen így kizárható az emberi tényezőből fakadó hibák sorozata… Mit eredményez egy ilyen hatékonyságra törekvő, előre kalkulálható, állandóan ellenőrzés alatt tartott rendszer? Egy olyan világot, ahol végül a racionalitás válik a meghatározó szervező és irányító erővé, ahol végül minden egyéni szabadság felszámolódik az elgépiesedés folyamata révén, ahol végül saját vasketrecünk rabjává válunk.

S mi a szerepe ebben a folyamatban a McDonald’s-oknak? A McDonald’s-ok a globalizáció, az amerikanizáció terjedésének újabb eszközei. A gyorsétterem logikája rendkívüli módon egyesítette az eddigi racionalizációs elméletek elemeit, s olyan világot hozott létre, ahol az ember észre sem veszi, hogy milyen ’elembertelenedett’ közegbe lépett. Maga a vállalat a lehető leghatékonyabb módon működik: az alkalmazottak, mint gépek végzik monoton munkájukat, az egyéniség, a kreatív gondolatok tökéletes kizárása mellett. Munkájuk során soha nem kell gondolkozniuk, a gépek mindent elvégeznek helyettük, csupán beteszik az olajba az előre elkészített sült krumplit, kiveszik, zacskóba teszik, a poharat az italautomata alá teszik, ami kitölti a kívánt mennyiséget. A személyiség korlátok közé szorított, nincsenek emberi kapcsolatok sem a munkatársak, sem a kiszolgáló-vásárló között. Egyszerű, személytelen, gyors kiszolgálás, hiszen felgyorsult világunkban nincs idő másra. Tányérok, evőeszköz nélküli gyors étkezés; mosogatás, bevásárlás, személyes kapcsolatok nélkül. Rutinszerű, berögzült cselekvések, ahol minden logikus, de ’embertelen’.

A McDonald’s-ok sikere nyilvánvaló, a világ számos országában jelen vannak, mindenki ismeri őket. Éppen ezért senki meg sem kérdőjelezi, hogy jó-e az általuk teremtett környezet, csupán követi, utánozza őket a többi vállalat, így terjed egyre tovább a mcdonaldizáció folyamata. Olyan misztikum lengi körül ezeket a reklámok, a sikeres promóció révén, hogy mindenki életében legalább egyszer itt szeretne enni. Ám nemcsak a vállalati logika teszi sikeressé, hanem a társadalmunk is szükségessé teszi jelenlétüket. Mióta a nők is dolgoznak, s mióta olyan gyakori az atomizált és egy-szülős családmodell, nincs idő minden nap bevásárolni, főzni, mosogatni; sokkal racionálisabb gyorsétkezdékben enni. A fogyasztás, a vásárlás mindennapjaink részévé vált, egyre több pénzt költünk magunkra, a gyorséttermekre, így a McDonald’s-ok bevétele és a reklámok révén forgalma nő. Ezek a modern világ jelképei. Ritzer szerint a mcdonaldizáció folyamata a posztmodern világban sem áll meg, vitába száll a posztindusztrializáció, posztfordizmus és posztmodernitás elméletének hirdetőivel. Véleménye szerint nincs éles határ a modernitás és a posztmodernitás között, a modernitás elemei, így a McDonald’s-ok is továbbélnek a posztmodern világban, ahol képesek alkalmazkodni az új környezethez. A mcdonaldizáció folyamata addig fog létezni, amíg maga a társadalom természete radikálisan meg nem változik, ha majd elveszíti jelentőségét a tömegtermelés, a racionalizáció és a taylori üzemvezetés elmélete.

A mcdonaldizálódott társadalom tehát egy olyan világot jelent, ahol gyorséttermekben eszünk, panelházban lakunk, tömegoktatásban veszünk részt, angolul beszélünk, amerikai zenét hallgatunk, amerikai filmet nézünk, tömegpártokra szavazunk, szervezett csoportos „egyen-kirándulásokon” veszünk részt, tömegautóval járunk dolgozni, ahol robotként végezzük munkánkat egyéniség, kreatív gondolatok nélkül…. Hogy beszállunk-e ebbe a vasketrecbe? Ez rajtunk múlik!

Ritzer könyvében az a különleges, hogy nemcsak leírja, példákkal illusztrálja, kritizálja racionalizálódott, mechanizálódott társadalmunkat, hanem arra is választ ad, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a világgal, hogyan tudjuk kihasználni a mcdonaldizálódott világunk előnyeit úgy, hogy közben nem válunk a saját magunk által teremtett vasketrecünk foglyává. A szerző ezeket a racionális rendszereket embertelen rendszereknek találja, ezért is veszi át Webertől a ’racionalizáció vasketrecének’ metaforáját. Weber azonban csupán vasketrecről beszél, ezzel szemben Ritzer bársony-, gumi- és vasketrecről. Bársonyketrecben azok az „egydimenziós emberek” (Marcuse fogalma) élnek, akik jól érzik magukat a mcdonaldizálódott társadalomban, akik nem bánják, hogy a folyamat egyre tovább terjed. A gumiketrec olyan világ, ahol bár gyorsétkezdében esznek, megpróbálnak minél többet a ’nem racionalizált’ környezetben lenni, hétvégenként kirándulni, horgászni, a családdal lenni, tévé nélkül élni. A vasketrec lakói nagyon rosszul érzik magukat ebben a társadalomban, így ők azok, akik elsősorban küzdenek ellene.

Persze felmerül a kérdés, hogy valóban ilyen jelentős hatásuk van a McDonald’s-oknak? Vitathatatlan tény, hogy az egész világon jelen vannak, hatásuk óriási, de ne feledkezzünk meg a CNN-ről, MTV-ről (amerikai zenecsatorna)Disneylandről, az amerikai filmekről sem, amelyek így együtt az amerikai kultúra „ikonjai”, s amelyek együtt segítik elő az amerikanizáció, és így a mcdonaldizáció folyamatának terjedését.

Ritzer nem túl hosszú, könnyen olvasható, logikusan szerkesztett, érdekes szemszögből megírt könyvében arra buzdít minket, hogy harcoljunk ez ellen az ’elembertelenedett’, hideg, szürke, fény nélküli mcdonaldizálódott társadalom ellen, s küzdjünk egy emberibb, élhetőbb világért. Hogy hogyan vehetjük fel a harcot ellene? Olvassuk el a könyvet és megtaláljuk benne a választ! Mindenkinek ajánlom!

Ritzer, George [1996]: La McDonalización de la sociedad. Editorial Arial, S.A., Barcelona. Pine Forge. 251 p. ISBN: 84-344-1414-7

Ritzer, George [1996]: The McDonaldization of Society. Revised ed. Thousand Oaks, Calif.: Pine Forge. 265 p.