publikációk a szerzőtől »

Összefoglalásként ismételten megállapítható, hogy a magyar tételes jogi szabályozás több mint 20 évvel a rendszerváltozás után sem tartalmaz iránymutatást – a külügyminiszter feladat- és hatásköreit rögzítő kormányrendelet részmegoldását leszámítva – a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó szervek számára arra nézve, hogy mi a teendő a nemzetközi kormányközi szervezetek Magyarországot is kötelező „származatott jogalkotásával”, azaz nemzetközi jogi kötelezettséget fakasztó határozataival (köztük a BT határozatokkal). Továbbá arra sem, hogy amennyiben – meglehetősen esetlegesen – a belső jog részévé váltak, milyen helyet foglalnak el a normahierarchiában. Bizakodásra adhat okot a közelmúltban kezdődött alkotmányozási folyamat, amely minden bizonnyal megnyitja a nemzetközi jog és a magyar jog kapcsolatának csipkerózsika-álmot alvó fejezetét. Ha pedig így történik, a feladat nem odázható tovább: a nemzetközi szervezetek kötelező erejű határozatainak – élükön a jelentőségüket tekintve kiemelkedő ENSZ biztonsági tanácsi határozatokkal –, illetve azok belső jogi érvényesülésük mikéntjének feltétlenül szükséges helyet biztosítani a pozitív jogban (az új Alkotmányban). A XXI. század második évtizedébe lépve ez sürgetőbb, mint valaha. Gesztusként sem lenne utolsó a 2012-2013-as időszakra nem állandó BT-tagságra aspiráló Magyar Köztársaságnak, amely kifelé is mutathatná: a világszervezet legfőbb politikai testülete által elfogadott kényszerrendszabályok hazai érvényesülése előtt nem áll semmiféle belső jogi akadály, sőt, külön eljárásrend segíti elő azok mind hatékonyabb végrehajtását.

Letölthető publikációk:

Mit kezd a magyar jog

298 KB

PDF dokumentum

2011.01.23.