Mivel Hitler Nagy-Britanniával nem jutott a remélt egyetértésre ideiglenes megoldásként Olaszország irányában a Berlin–Róma-tengelyt (1936. november 1.) Japán felé pedig az antikomintern paktum megkötését választotta (1936. november 25.). A Japánhoz és Olaszországhoz való közeledésnek bizonyos fokig tartalékfunkciót szánt arra az esetre, ha Anglia nem szövetkezik Németországgal. Vagyis egy angolellenes, Japántól Spanyolországig terjedõ kontinentális hatalomkoncentrációt tervezett. Ribbentrop a szovjetellenes és pro-brit politikájával ellentétben – különösen 1938–1939-tõl – hosszú távon inkább a szovjet semlegesség megõrzésének biztosítására törekedett, és angolellenes vonalat képviselt.

Az antikomintern paktumhoz 1937. november 6-án Olaszország is csatlakozott. Így a Berlin–Róma-tengely Berlin–Róma–Tokió háromszöggé bõvült.

Jegyzõkönyv

Olaszország csatlakozásáról

A Német Birodalom Kormánya, az Olasz Kormány és a Japán Császári Kormány fontolóra véve, hogy a Kommunista Internacionálé a mûvelt világot Nyugaton és Keleten állandóan tovább veszélyezteti, békéjét és közrendjét zavarja és pusztítja, meggyõzõdve arról, hogy e veszélyt csak minden, a béke és rend fenntartásában érdekelt államnak szoros együttmûködése tudja csökkenteni és elhárítani,

fontolóra véve, hogy Olaszország, amely állam a fasiszta kormányzás kezdete óta e veszély ellen tántoríthatatlan határozottsággal küzdött és a Kommunista Internacionálét területérõl kiirtotta, elhatározta, hogy Németországgal és Japánnal, amely államok a maguk részérõl a Kommunista Internacionáléval szemben ugyanazzal a védekezõ szellemmel vannak eltöltve, vállvetve szembeszáll a közös ellenséggel,

a Berlinben, 1936. évi november hó 25-én Németország és Japán között, a Kommunista Internacionálé ellen kötött megállapodás II. cikkével egybehangzóan a következõkben állapodtak meg:

I. cikk. Olaszország hozzájárul az 1936. évi november hó 25-én Németország és Japán között, a Kommunista Internacionálé ellen kötött és szó szerinti szövegében idecsatolt megállapodáshoz és pótjegyzõkönyvhöz.

II. cikk. A jelenlegi jegyzõkönyvet aláíró három hatalom megegyezik abban, hogy Olaszország az elõzõ cikkben említett megállapodás és pótjegyzõkönyv eredeti aláírója gyanánt tekintendõ, minélfogva a jelenlegi jegyzõkönyv aláírása egyértelmû a hivatkozott megállapodás és pótjegyzõkönyv eredeti szövegének aláírásával.

III. cikk. E jegyzõkönyv a fent említett megállapodás és pótjegyzõkönyv szerves kiegészítõ részének tekintendõ.

IV. cikk. E jegyzõkönyv német, olasz és japán nyelven van kiállítva, mindegyik szöveg eredeti szövegnek tekintendõ. E jegyzõkönyv aláírásának napján lép hatályba.

Ennek hiteléül az alulírottak, kormányaiktól jó és kellõ formában meghatalmazva, e jegyzõkönyvet aláírták és pecsétjeikkel ellátták.

Készült három példányban Rómában, 1937. évi november hó 6-án – a fasiszta idõszámítás XVI. évében, illetõleg a Syowa korszak 12. évi november hó 6-án.

Joachim von Ribbentrop

 Ciano

 H. Hotta

Forrás:

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest. 401–402. A dokumentumot újra közreadja N.I.