„Belgium? Valami, ami nem is létezik!”, „A kulturális vita szétszakadáshoz vezethet”, „Összeomlottak a belga koalíciós tárgyalások”. Az elmúlt közel egy évben ilyen és ehhez hasonló híreket olvashattunk a világ nagy hírportáljain Belgiumról, melyek hatására még a legoptimistább megfigyelők is elbizonytalanodhattak a kis állam jövője kapcsán. A 2007. júniusi szövetségi kormányzati választások után a király által kormányalakítással megbízott formateur, Yves Leterme többször sikertelenül próbálkozott a flamand és a vallon pártokat koalícióalkotásra bírni. Nem elhanyagolható, hogy a bonyolult belga szövetségi állami rendszerben ez nem oly egyszerű feladat. Újra felszínre törtek a már történelminek számító ellentétek vallonok és flamandok között; a választásokon győztes flamand pártok nagyobb regionális autonómiát követeltek, mely azonban komolyan veszélyeztette a kialakult belga állami kereteket és sértette a gazdaságilag jóval elmaradottabb vallon területen élőket. A vallon pártok hevesen ellenálltak, mely így a közös belga történelem eddigi leghosszabb és talán leghangosabb belpolitikai kríziséhez vezetett. A szakértők közül egyre többen gondolják úgy, hogy a belga föderalizmus a szétesés és a szeparatizmus felé tart. A március 20-án megalakult új kormány kilátásai nem túl biztatóak; mind a lakosság, mind a flamand pártok megosztottak a kérdésben. Képes-e Belgium tovább folytatni bonyolult állami berendezkedését és megtartani azt az egységet, mely talán soha nem is létezett a teljesen elkülönülő kulturális közösségek között? Dolgozatomban azt mutatom be, hogy az eredeti állami kereteket kezdeményező és kialakító flamand mozgalom napjainkra annyira radikalizálódni látszik, hogy a jövőben Belgium szétszakadása is felszínre kerülhet. A belga szövetségi keretek lehetséges felbomlása pedig a napjainkban egyfajta föderalizálódás felé haladó Európai Unió számára is érdekes tapasztalat lehet. |