Az arab világban 2010 végén és 2011 elején jelent meg erõteljesen a népi tiltakozások és mozgalmak hulláma, amelyek elutasították a status quo-t, és változásra törekedtek. Céljuk volt az is, hogy megszüntessék az egyéni és kollektív jogokat elvetõ zsarnoki rendszereket, hogy az emberi jogokat támogató demokratikus rendszerek felé vezetõ utak megnyitását szorgalmazzák.
Az egyik ilyen helyzetben lévõ ország Szíria, ahol 2011 márciusában békés tiltakozások indultak, társadalmi, gazdasági, sõt politikai indíttatásokkal, amelyek elsõsorban az életszínvonal javítására, a szólásszabadságra és egy demokratikus rendszer felállítására összpontosítottak. A helyzet késõbb erõszakos ellentétek kialakulásához vezetett, amelyek során a kormányt támogató erõk a fegyveres erõszak többféle formáját használták fel a tiltakozások elfojtására. Ez megnyitotta az utat a szélsõségesek és a militánsok számára, hogy kihasználják a status quo-t, és viszályt szítsanak az emberek között. Ez alapján gerilla háborúról beszélhetünk Szíriában, véres konfliktusról a különbözõ közösségek, kisebbségek, etnikumok és vallási felekezetek között, külsõ regionális és nemzetközi szereplõk támogatásával.
|