Az Arábia délkeleti részét elfoglaló Omán 212.460 km2 területű ország, 2.092 km hosszú tengerparttal.
Omán földrajzilag számos egymástól fizikailag különböző térségre oszlik: Maszkat (a főváros) környéke; a Bátina síkság; a Nyugati Hadzsar (Sziklás) hegység; al-Dzsóf (a belső térség); a Záhira térség (a hegyek mögött); a Sarkíja térség (K-Omán); Zofár délen; Muszandam északon.
Az ország sok szempontból meglehetősen rideg lakókörnyezetül szolgált mindig az itt letelepedett népcsoportoknak. Ezek a földrajzi és környezeti tényezők ugyanakkor megszabták a települések és a tevékenységek jellegét. Az ország fő természeti erőforrásai: az északi hegyvonulatban ércek (elsősorban réz), a középső sivatagban olaj (a Fahud dombvidék lábainál), a déli hegyvidék erdeiben (Zofárban) tömjén, az Akhdar hegységben és a hegyek lábánál földalatti víz, az ország legnagyobb részében ritka bozótos legelők, és az Ománi-öböl partvidékén mindenütt hal. Ezen kívül Omán számára mindig igazi, kiaknázható vagyonnak számított történelme során az ország fekvése a széljárásokhoz, tengeri áramlatokhoz, tengerekhez és főbb kereskedelmi utakhoz viszonyítva. Ezeknek az erőforrásoknak a kiaknázása meghatározta az ország állapotát.
Elsősorban három területen sikerült a lehetőségeket ügyesen kihasználniuk az omániaknak történelmük folyamán: a nemzetközi kereskedelem; a földalatti vízkészletek kiaknázása, a körülményeknek megfelelő helyi pásztorkodás és a hozzá igazodó életmód.
|