Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
„A líbiai nép megvédelmezéséért” rendezett párizsi csúcstalálkozó közleménye
2011.03.19.

Líbiában – Tunéziától és Egyiptomtól eltérően – a Kadhafi-rendszer elleni kirobbant tiltakozó mozgalmat kezdettől fogva (2011. február 15–16.) véres összecsapások jellemezték, ugyanis a kormányzat fegyveres erőszakot alkalmazott a tüntetőkkel szemben. Hamarosan a tömegmegmozdulások a keleti országrészben fegyveres felkeléssé alakultak át. A Biztonsági Tanács (BT) először az erőszak beszüntetésére szólította fel Tripolit, majd az 1970. sz. határozatával (február 27.) a Kadhafi és köre elleni embargóra és szankciókra felszólította fel a tagállamokat. A foganatosított lépések nem hoztak változást. Ezek után – miközben a Kadhafihoz hű erők egyre szűkebb területre szorították a felkelőket – mindinkább erősödött a nemzetközi beavatkozás sürgetése, elsősorban Kadhafi légierejének megállítása céljából, a Líbiai fölötti légtérzárlat létesítése segítségével. Erre adott felhatalmazást a BT 1973. sz. határozata (március 17.), sőt a határozat azt is ki mondta, hogy a civil lakosság védelme érdekében a BT hozzájárul „minden szükséges intézkedés” megtételéhez is, kivéve Líbia területe ellen a szárazföldön indítandó katonai akciókat. A határozat fordulópontot jelent a nemzetközi közösségnek a líbiai eseményekhez való viszonyában, egyebek mellet immár lehetővé tette a Tripoli elleni korlátozott nemzetközi katonai beavatkozást, amely időközben már készülődött és szerveződött.

Március 18-án Anders Fogh Rasmussen, az atlanti szövetség főtitkára bejelentette, hogy a NATO véglegesíti a „megfelelő fellépés" tervezését a BT határozatának érvényesítése érdekében, aznap a szövetség tagállamainak képviselői nagyköveti szinten rendkívüli megbeszélést folytattak Brüsszelben, de nem jutottak közös elhatározásra a katonai akciónak az atlanti szövetség égisze alatti megindításáról, valószínűleg főként Németország és Törökország ellenzése miatt. Ugyanaznap Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője szintén kijelentette: a BT-határozattal teljesültek azok a feltételek, amelyeket az EU tagországainak állam- és kormányfői előző héten állapítottak meg egy esetleges katonai beavatkozás kritériumaiként. Bejelentette azt is, hogy március 19-én az EU rendkívüli csúcstalálkozót rendez az EU, az Afrikai Unió és az Arab Liga és az ENSZ-főtitkár részvételével.

Március 18-án megszólalt az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama is. Moammer Kadhafi líbiai vezető erőinek haladéktalanul abba kell hagyniuk Bengázi támadását és ki kell vonulniuk másik három városból – jelentette ki. Követelte, hogy a Kadhafi-rezsim állítsa helyre a támadott települések víz- és áramellátását s tegye lehetővé a humanitárius segély eljuttatását a lakossághoz. „Ezek a feltételekről nincs alku" – jelentette ki, és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a líbiai vezetés nem teljesíti a követeléseket, Washington és szövetségesei érvényt szereznek a BT katonai erő alkalmazására is feljogosító határozatának. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem küld majd szárazföldi csapatokat Líbiába és fellépése egyetlen, konkrétan meghatározott célt, a polgári lakosság védelmét fogja szolgálni. Az elnök bejelentette, hogy Washington segíteni fogja szövetségeseit a Líbia feletti légtérzár megvalósításában, amelyben a vezető szerepet Nagy-Britannia, Franciaország és – az elnök beszédében meg nem nevezett – arab országok fogják játszani. Bejelentette, hogy Hillary Clinton külügyminiszter Párizsba utazik, hogy Amerika európai szövetségeseivel megvitassa a Líbiával szembeni fellépés lehetőségeit.

Március 19-én délután Párizsban összeült az Ashton főképviselő által előző nap bejelentett csúcskonferencia, amelynek előkészítésében főszerepet játszott a házigazda Franciaország elnöke, Nicolas Sarkozy. A konferencia részvevői voltak Catherine Ashton és az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, továbbá az EU-ból Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Görögország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Spanyolország képviselője, továbbá Európából még Norvégia képviselője, Észak-Amerikából az Egyesült Államok és Kanada képviselői, a Közel-Keletről az Arab Liga képviselője, továbbá az Egyesült Arab Emirátusok, Jordánia, Katar és Marokkó képviselői, valamint az ENSZ részéről Ban Ki-Moon főtitkár. Sarkozy elnök kevéssel 16 óra előtt bejelentette a katonai akció kezdetét „a líbiai emberek védelme érdekében. Az arabok jövője rájuk tartozik, azonban a demokrácia érdekében szükségük van a segítségünkre – hangsúlyozta. A líbiaiak csak meg akarják választani saját jövőjüket. Mi ebben akarunk segíteni, az ő szabadságért való harcuk rájuk tartozik – áll a rövid bejelentésben. A csúcstalálkozóról kiadott közlemény nyilvánosságra hozatalával egy időben Franciaország vadászgépei már Bengázi felé repültek, az első légicsapás 17.45 perckor érte Kadhafi erőit.

A csúcstalálkozó közleményét újra közreadja HJ.

Forrás a Francia Köztársaság elnökének honlapja:http://www.elysee.fr/president/les-actualites/communiques-de-presse/2011/sommet-de-paris-pour-le-soutien-au-peuple-libyen.10951.html

Letölthető publikációk:

Sommet de Paris pour le soutien au peuple libyen329 KBPDF dokumentum2011.03.23.
PARIS SUMMIT FOR THE SUPPORT TO THE LIBYAN PEOPLE13 KBPDF dokumentum2011.03.23.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2015 Grotius