publikációk a szerzőtől »

AzÉszak-Afrikában 2011 elején kibontakozott, viharos gyorsasággal zajló – Líbiában polgárháborúba torkollott – politikai felkeléseket közelről figyelő és azok következményeit különböző formákban legközvetlenebbül érzékelő Olaszország külpolitikai feltételeit alaposan „átszabták” a déli szomszédságában folyó események. Az olasz kormány a problémák és feladatok egészen egyedi együttesével találta magát szemben az elmúlt hónapok líbiai eseményei miatt.

Egyrészt, az országba irányuló illegális, szervezett és tömeges bevándorlás megfékezése érdekében az elmúlt években a két magrebi szomszédjával, Tunéziával és Líbiával kidolgozott együttműködés politikai és állami alapjait rázta meg a térségben zajló „politikai földrengések” kiterjedése.

Másrészt, e megrázkódtatások legpusztítóbb változatára, a Líbiában zajló polgárháborús konfliktust kísérő súlyos atrocitásokra és humanitárius válsághelyzetre adott nemzetközi válaszok Olaszország emberiességi segítségnyújtási és katonai szerepvállalását is elkerülhetetlenné tették. A polgárháború menete és a központi kormány oldaláról megnyilvánuló könyörtelenség nem hagyott más választást Olaszországnak, mint hogy a fegyveres felkelés során formálódott átmeneti kormányt diplomáciai, katonai tanácsadói és gazdasági eszközökkel támogatók „élcsapatához” csatlakozzon.

Ezek együttesen rajzolják ki a líbiai válság miatt kialakult olasz külpolitikai kihívásokra adandó sürgős válaszok jellegét és irányát.

(Első közlés:  MKI Gyorselemzések, 2011/13. http://www.hiia.hu/index.php?menu=23&ev=2011 )

Letölthető publikációk:

Az olasz kulpolitika es a libiai valsag

520 KB

PDF dokumentum

2011.06.20.