Az európai integrációval számos tudomány és megközelítés foglalkozott: a történettudomány, a közgazdaságtan, a politológia egyaránt kiemelt figyelmet szentelt e világtörténelmi szempontból nézve viszonylag új és a klasszikus államközpontú világrendnek némileg ellentmondó jelenségnek. Megítélésem szerint különösen azok a megközelítések érdekesek, amelyek az integráció eredményeinek puszta leírásán túl a folyamat jövőbeli irányának előrejelzésére is vállalkoznak. Ennek figyelembe vételével alapvetően két nagy csoportba oszthatjuk az integrációval foglalkozó elméleteket: az idealista jellegű irányzatok nem ismerik el, pontosabban rosszalják a nemzetállam központi szerepét, illetve a nemzeti érdeket mint az integráció mozgatórugóját, és a gyakorlatban sokszor megvalósíthatatlan végcélt jelölnek ki. Ezzel szemben az állam- vagy nemzetiérdek-központú elméletek a nemzetállami rend továbbéléseként értelmezik az integrációt, ebből adódóan az egységesülési folyamat lehetőségének korlátaira hívják fel a figyelmet. A két nagy csoportba tartozó megközelítések az európai integráció állomásai során, annak fejlődésétől nem függetlenedve, mintegy a valós folyamatok más-más hangsúllyal való értelmezéseként vagy előrejelzéseként különböző időben jelentek meg, majd többé-kevésbé párhuzamosan léteztek és ma is egymás mellett élnek tovább. E tanulmányban elsősorban az integrációt állam- vagy kormányközpontú szempontból magyarázó irányzatok bemutatására, ezek kritikai értékelésére vállalkozom. Kikerülhetetlen, hogy utaljak az egyes korszakokra jellemző egyéb elméletekre is, ugyanis ez utóbbiak figyelmen kívül hagyása esetén az – alapvetően az előbbiekre adott kritikai válaszként megjelent – államközpontú elméletek mondanivalója sem érthető meg teljes mértékben. Ezt követően az említett elméletekből adódó néhány – Európa jövője, illetve a magyar külpolitika szempontjából fontos – következtetésre hívom fel a figyelmet. |