Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Rehn, Olli

Rehn,  Olli (Mikkeli, 1962) finn politikus, az Európai Bizottság bővítési ügyekért felelős biztosa (2004–).

Az Egyesült Államokban folytatott közgazdasági tanulmányai mellett nemzetközi kapcsolatokat és újságírást tanult a Macalester College-ban, a minnesotai Saint Paul-ban. Aktív sportolóként futballozott az egyetemi ligában is. Ezt követően, hazatérve politikatudományból mesterfokozatot szerzett a Helsinki Egyetemen, majd a filozófiatudományok doktora fokozatot szerezte meg 1996-ban Oxfordban. Doktori értekezésének címe a következő volt: Corporatism and Industrial Competitiveness in Small European States.

Politikusi pályafutása viszonylag korán, 1987-ben, huszonöt éves korában kezdődött Finnországban, amikor a Fiatalok Centrum Pártjának elnöki tisztségét töltötte be két éven keresztül. A tömörülés ifjúsági tagozatát elhagyva a Centrum Párt alelnöke lett 1988 és 1994 között. Ebben a periódusban a finn törvényhozás képviselője lett 1991-ben, vezette az Európa Tanács finn delegációját, majd 1992-től a finn miniszterelnök, Esko Aho tanácsadója.

Szűkebb pátriáját elhagyva, 1995-ben lett „européer”, amikor az Európai Parlament képviselőjeként a liberálisok csoportosulásának alelnöki pozícióját töltötte be. 1998 és 2002 között kabinetfőnök lett a Romano Prodi elnöklete alatt működő Európai Bizottságban, ahol Finnország delegáltja Erkki Liikanen volt. Ezt követően átmenetileg nem vállalt kormányzati posztot, két esztendeig a Helsinki Egyetemen tanított. 2004-ben már ismét az akkor finn miniszterelnök, Matti Vanhanen tanácsadója, majd 2004. július 12-én Erkki Liikanentől átvette a vállalati ügyekért és információs társdalomért felelős biztos megüresedett posztját a Romano Prodi vezette bizottságban, mivel annak említett finn tagját időközben a Finn Nemzeti Bank elnökévé választották. Igaz, ez már ügyvezető jellegű, a mandátumát letöltő bizottság volt, hiszen a 2004 nyarán elnökké választott José Manuel Barroso új Európai Bizottsága november 22-én hivatalba lépett. A személy változatlan maradt, de a felelős politikaterület nem: Rehnt a megalakuló bizottság bővítési biztosává választották.  Ötéves mandátuma alatt, mely várhatóan 2009. október 31-én jár le, Olli Rehn tovább szorgalmazza a tárgyalások végfázisában lévő Románia és Bulgária 2007-es csatlakozását, a Törökországgal és Horvátországgal folytatott tárgyalások újbóli megkezdését, valamint markáns álláspontot képvisel a Nyugat-Balkán aspiráns országaival kapcsolatban. Az Európai Parlament Külügyi Bizottságához intézett 2005. január 18-i levelében ugyanakkor kemény feltételeket is szab: megjelölve fontos kritériumként a teljes felkészültséget és a Balkán-konfliktusban való teljes együttműködést az ENSZ-szel. Bővítési biztosként több járulékos funkciót is betölt azóta: az Európai Bizottság külügyi csoportjának tagja, melynek feladata az érintett biztosi állásfoglalások összehangolása. Emellett a bővítési főigazgatóság valamint az Európai Újjáépítési Ügynökség első számú vezetője.

Nincs könnyű dolga a bővítés tekintetében Olli Rehn-nek, különösen az Alkotmányszerződés ratifikációjának elakadása miatt. A referendumok fiaskója után felerősödtek a kritikák a bővítés szkeptikusai részéről: sok eurokrata azt szeretné, ha a bizottság egyértelművé tenné, hogy a Balkán integrációja után hol húzódnak majd az Európai Unió végleges határai. A bővítési biztos szerint helytelen lenne leszögezni, hogy az elkövetkező évtizedekben hol lennének a határok, mert ezzel Brüsszel saját mozgásterét szűkítené, túlzottan elzárkózna az őt közvetlenül körülvevő világtól, lehetetlenné téve, hogy kezdeményező szerepet játszhasson a kontinens, illetve a környező régiók fejlődésében. Bár a bővítés megnehezíti a belső integráció elmélyítését, a 2004-ben felvettek felzárkóztatását, a belső határok végleges leépítését, Rehn szerint Brüsszel nem mondhat le a mézesmadzag-politikáról. Indokolva azzal, hogy a belépési lehetőség lebegtetése arra ösztönzi az államokat, például Törökországot, hogy végrehajtsák azokat a reformokat, melyeknek köszönhetően felgyorsul a demokratizálódás, ráadásul az Uniónak jó gazdasági előteret teremtenek. A Der Standard nevű osztrák lapnak nyilatkozva, a bővítési biztos Ukrajna esetét hozza fel példaként: ha a Európai Bizottság engedne a holland és francia közvélemény nyomásának, és leszögezné, hogy Kijev soha nem lehet tag, akkor a keleti szomszéd könnyen visszacsúszhatna az anarchikus vagy diktatórikus viszonyok közé, és ezzel egy komoly bizonytalansági tényező jelenne meg az Unió hátában.

Emellett Rehn több, önálló publikációban fejtette ki elképzeléseit az elmúlt két esztendőben a hazájában is méltán népszerű politikus.

 

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius