publikációk a szerzőtől »

megcsonkított/csonka győzelem (vittoria mutilata – olasz) Az antant és Olaszország között 1915. április 26-án aláírt tikos londoni szerződés értelmében Olaszország kötelezte magát, hogy egy hónapon belül belép a háborúba az antanthatalmak oldalán. A szerződés háború végén Olaszországnak ígérte Trentinót, Alto Adigét, az Isztriai félszigetet, a középső dalmát partszakaszt és városokat, valamint a stratégiai jelentőségű Trieszt városát. Az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon Olaszország a londoni szerződés alapján kérte a kialkudott területeket. Igényei azonban ütköztek a ténylegesen döntő nagyhatalmak szándékaival, főleg Franciaország érdekeivel, de Anglia sem tartotta kellően indokoltnak az olasz követeléseket, az Egyesült Államok pedig végképp ellenezte azokat. A diplomáciai alkudozások végül alaposan lehűtötték az olasz reményeket: az Ausztriával kötött Saint Germain-i béke (1919) az eredeti egyezkedésektől függetlenül „csak” Dél-Tirolt, szerény karinthiai és krajnai területszelvényeket, az isztriai félsziget jelentősebb részét (Fiume nélkül) és egyéb dalmát birtokokat (Zara városát és szigeteket) adta Olaszországnak. A győzelem és az azt követő béke „megcsonkított” jelzővel társítva vonult be az olasz köztudatba, muníciót szolgáltatván a fasizmus nacionalista politikájának.