publikációk a szerzőtől »

Jelentõs érdeklõdésnek örvendett a kolozsvári Sapientián az Egyetemi Estek legutóbbi rendezvénye, amely során iszlámról, „Eurábiáról”, és az Iszlám Államról beszélt-vitatkozott a téma három kiváló magyarországi ismerõje: Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora és Varga Norbert politológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója.

Hogy a kérdéskör mennyire szerteágazó, mennyire aktuális és mennyire nem lehet végérvényes igazságokat kijelenteni róla, kiderült abból, ahogy a Tonk Márton dékán áltál moderált elõadáson özönlött a rengeteg információ a hallgatóság felé. Két és fél óra úgy repült el, hogy „egyes kérdésekhez közelebb kerültünk, másoktól még távolabb”, ahogy Tonk fogalmazott, hisz még azt is megingatta bennünk, amirõl eddig úgy képzeltük, hogy tudjuk az iszlámról.  

A Sapientia egyetem dékánja számadatokkal indított: Az Európai Unióban ma 30 millió muszlim él, 2030-ra a számuk várhatóan megduplázódik. Egy francia szerzõ magyarul is megjelent víziója (Michel Houellebecq: Behódolás) szerint a 2020-as években Franciaországban már két vezetõ párt fog versenyezni az államelnöki választásokon, egyik a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen, a másik a Muzulmán Testvériség jelöltje lesz.

Két út elõtt

A meghívottak közül Maróth Miklós tûnt a legradikálisabbnak és legborúlátóbbnak. Szerinte Európában azért lehetséges, hogy 70 éve békében élünk, mert „exportáltuk” a háborút az arab világba. Az arab nemzetállamokat az elsõ világháború után hozták létre a gyõztes hatalmak (Anglia, Franciaország), vonalzóval, a saját érdekükben. Olyan államok és ezzel együtt olyan nemzeti öntudatok jöttek létre, amelyek azelõtt sosem léteztek, és ez ellentmond az iszlám parancsának, miszerint minden muszlim testvér. Az arab világ pedig nem tudja eldönteni, melyik irányba induljon el: egy egységes muszlim kalifátus vagy a nemzetiesedés irányába.

Európával szemben szintén ellentmondásosak az érzelmeik: egyrészt lenézik az európaiakat, mert a saját vallásukat tartják az egyedül igaznak, minket olyan népeknek látnak, akik erkölcstelenek, a muszlimok szemében nincs se vallási, se nemzeti öntudatunk.  Másrészt az országaikat sújtó túlnépesedés, gazdasági és társadalmi problémák, a családok veszélyeztetettsége miatt mégis Európába, ebbe a „szörnyûséges fertõbe” vágynak. Ha sikerül idejönniük, akkor viszont perifériára kerülnek, a nagyvárosok szegénynegyedeiben laknak, nem tudnak és legtöbbször nem is akarnak integrálódni.

 Amerikai felelõsség

Mindhárom felszólaló éles kritikával illette az Amerikai Egyesült Államok közel-keleti politikáját. Maróth Miklós kijelentette, az USA nem tudott elbánni Iránnal, se szárazföldön, se repülõvel nem lehet lerohanni, így „belerúgott Irán kutyájába: Szíriába”, egy olyan országba, ahol azelõtt vallási béke volt, a kisebbségben lévõ, a lakosság 10%-át kitevõ síiták a 14%-ot kitevõ keresztényekkel együtt kormányoztak, habár a többség szunnita. A professzor leszögezte, a zavargásokat kívülrõl hozott elemek kezdték el Szíriában, de a helyzet jól jött egyrészt a szunnita államoknak (Katar, Szaúd-Arábia), másrészt a nyugati államoknak, elsõsorban az USÁ-nak, Angliának, Franciaországnak, akik Szírián keresztül Iránba akartak belerúgni. Ilyen körülmények között jött létre az Iszlám Állam, amelyet kalandorok gyülekezete hozott létre, „akik nem a muzulmán hit jegyében lépnek fel, hanem csak a nevében” – nyomatékosította Maróth. Ráadásul az Iszlám Állam valószínûleg a Jordánián keresztül Szíriába csempészett amerikai fegyverekkel van ellátva, tette hozzá a professzor.

Rostoványi Zsolt arról beszélt, hogy a 2003-as amerikai invázió nagymértékben hozzájárult ahhoz a súlyos helyzethez, ami mára az arab világban kialakult. Az Amerikai Egyesült Államok két mondvacsinált indokkal döntötte meg Szaddam Huszein hatalmát, egyrészt, hogy közeli kapcsolatokat ápol az al-Kaidával, másrészt, hogy Irak atomfegyverekkel rendelkezik.  Az amerikai beavatkozás következtében az arab világban már négy ország van, ahol az állam elveszítette a kontrollt a terület nagy része fölött, a társadalom az anarchia szélére sodródott: Szíria, Jemen, Líbia és Irak. Ez a zavaros helyzet pedig a szélsõséges szervezetek melegágya. Az Iszlám Állam gyorsan lépett, felvállalta azt a szerepet, ami az államnak lenne a feladata: infrastruktúrát épít ki, adóztat, kórházakat épít, üzleteket nyit, az egységes iszlám nemzet kiépítésével kecsegtet, és különféle kedvezményekkel megpróbálja maga mellé állítani a helyi lakosságot. Így aztán óriási a vonzereje.

Az utóbbi idõben 20-25 ezer külföldi csatlakozott az IÁ-hoz a világ 100 különbözõ országából. Tavaly novembertõl idén márciusig szerte a világból 30 iszlamista szervezet tett hûségesküt az Iszlám Államnak vagy biztosította támogatásáról. Csak Nagy-Britanniából az elmúlt hetekben 60 nõ csatlakozott a szervezethez.

 Egyesült Államok és kannibalizmus

Varga Norbert egy anekdotával kezdte: Az ENSz alakuló gyûlésén felállt az USA küldötte, és kijelentette: „Borzasztó, hogy a világon még van olyan állam, ahol a kannibalizmus jelen van!” A megjegyzés nagyon bántotta Pápua Új-Guinea követét, aki nyilván magára vette a megrovást, és megígérte, hogy mindent meg fognak tenni a kannibalizmus felszámolására. Hatvan évvel késõbb, a 21. század elején egy ENSZ-gyûlésen megfordult a mutatvány: felállt Pápua Új-Guinea nagykövete és azt mondta: „Borzasztó, hogy a 21. század elején még mindig van olyan birodalom a világon, amely több embert öl meg, mint amennyit meg tud enni.”

Komolyra fordítva a szót, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója rámutatott, nem véletlen, hogy Afganisztánban alakult ki az egyik legradikálisabb iszlamista szervezet: az 1979-tõl kialakuló afganisztáni konfliktusban már nagy szerepe volt az Egyesült Államoknak, amely a Szovjetunió hatalmát annak déli régióiban lévõ muszlim tagországokon keresztül akarta megbontani, ezért maga az USA képezett ki és szerelt fel fegyvereseket.

A fundamentalizmus az újságírók kifejezése

A szakemberek abban is egyetértettek, hogy teljesen elhibázott negatív szókapcsolatban használni az iszlám kifejezést. Nem az iszlám szélsõséges, militarista, fundamentalista stb., hanem bizonyos csoportok, amelyek az iszlám nevében lépnek fel. „A fundamentalizmus neoprotestáns fogalom, G. W. Bush egykori amerikai elnök például közismerten neoprotestáns fundamentalista vallási közösséghez tartozott, aki tényleg egy politikai teológia alapján képzelte el a saját és az Egyesült Államok politikai kultúráját. Az a szókapcsolat, hogy fundamentalista iszlám szervezet, az újságíróktól került a köznyelvbe.”

Rostoványi professzor még arra figyelmeztetett, hogy mindig szkeptikusan álljunk hozzá, ha azt halljuk, hogy „a muszlimok ezt mondják…”, „az iszlamisták azt akarják…”, mert az iszlám világ rendkívül tagolt és sokrétû. Az interpretációk, Korán-értelmezések állandó küzdelme jellemzi, és mindenki a maga értelmezését akarja általános érvényûként elfogadtatni. Komoly konfliktusok vannak nemcsak a síiták és szunniták, hanem például az Al-Kaida és az Iszlám Állam között is. Maróth Miklós még radikálisabban fogalmazott, õ azt mondta, hogy nincs sem kereszténység, sem iszlám, csak keresztények meg muszlimok vannak, számos vallási csoportba tömörülve, ki-ki a maga sajátosságaival.

Kilátások

Az európai nagyvárosok perifériáin, rossz szociális körülmények között élõ muzulmán közösségek gyorsabban szaporodnak, mint az õslakosság, nyelvüket elhagyják ugyan, de vallásukat sokkal nehezebben, lenézik a helyieket, erkölcsileg magasabbrendûnek érzik magukat, nem akarnak keveredni velük. Helyzetükre egyelõre nincs megoldás, habár 2030-ban már az Európai Unió lakosságának 8%-át fogják kitenni.

A szakemberek helyzetjelentésének még sokkal aggasztóbb konklúziója volt a Sapientián tartott elõadás végén, hogy az Iszlám Állam felszámolására nincs sok esély.Kõolajmezõket foglaltak el, a kõolajat áron alul adják el, ezen kívül mezõgazdasággal, mûkincs-kereskedelemmel is foglalkoznak, adókat szednek (sokszor a lakosság szempontjából kedvezõbb feltételek között, mint az elõzõ rendszerben): tehát fenn tudják tartani magukat. A túszokkal és emberi szervekkel is kereskednek. Nem beszélve arról, hogy a legmodernebb tõkemozgási és kommunikációs eszközöket használják. Az aranykor, az iszlám testvériség visszaállítását hirdetik, ami romantikus elképzelés ugyan, de nagy a vonzereje. Így, ha sikerül is megsemmisíteni az Iszlám Államot, más név alatt reinkarnálódni fog – jelentette ki Varga Norbert.

Egy kultúra halála

„Amikor Damaszkuszban misére megy az ember, egy olyan régi keresztény közösségbe lép, ahol Szent Pál is már jövevény volt” – mondta Maróth Miklós, aki annak idején a Bagdadi Állami Egyetemen tanult. – „A Kr. u. második században épült kolostorokat látogattunk meg ezen a vidéken, ahol ottjártunkkor is szerzetesi közösségek laktak. Amíg Bagdadban éltem, minden héten az 1800 éves szír rítusú keresztény közösség miséire jártam. Ezeket most az Iszlám Állam mind felszámolta. Az amerikai „demokrácia-export” egyes számú eredménye, hogy az iraki keresztény közösség megszûnt, a szíriai hasonló sorsra van ítélve. Mivel a keresztény közösség nagyrészének nem az arab volt az anyanyelve, hanem a szír, most ez az õsi nyelv is kihal a kereszténységgel együtt. Ezt sose tévesszük szem elõl, amikor az Iszlám Államról beszélünk.”

 (Forrás: MASZOL, 2015. május 1. In: http://www.maszol.ro/index.php/hatter/46775-amit-az-iszlamrol-es-az-iszlam-allamrol-tudni-kell)