Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 BESZÁMOLÓ

LUKÁCS JÓZSEF

Válasz az opponensi véleményekre

Elöljáróban meg szeretném köszönni mindkét bíráló alapos és gyakorlatilag minden részletre kiterjedő bírálatát, melynek során nemcsak az értekezés erősségeit és gyengéit tárták fel, hanem a témával kapcsolatos további lehetséges kutatómunka irányaira is felhívták a figyelmemet, egyúttal olyan részletes és precíz észrevételeket tettek, amelyek szem előtt tartása valóban nélkülözhetetlen az értekezésben taglalt tárgykör további feldolgozásakor.

A bírálatokban említett észrevételekkel kapcsolatosan az alábbiakban szeretnék reagálni:

Az ACFTA (ASEAN-Kína Szabadkereskedelmi Övezet) jelentősége vitathatatlan, különösen közép- és hosszútávon valószínűsíthető, hogy ez a csoport a világkereskedelem egyik alappilléreként fog szolgálni. Az, hogy ebben a dolgozatban mindössze két oldalt szenteltem ennek a témakörnek, annak tudható be, hogy ez a formáció mindössze nyolc hónappal az értekezésem leadása előtt jött létre, így gyakorlatilag alig rendelkeztem érdemi adatokkal annak működésére vonatkozóan. Szintén figyelembe kell venni, hogy az említett ASEAN-Kína FTA még nem teljes értékű. Annak az ASEAN tíz tagjából jelenleg mindössze hat tagállam a részese, viszont a négy fejletlenebb tagállam (Kambodzsa, Laosz, Mianmar és Vietnám) legjobb esetben is csak 2015-ben lesz képes csatlakozni a Szabadkereskedelmi Zónához. Márpedig ez három olyan államot is magában foglal, amely Kínával közös határszakasszal rendelkezik, tehát megítélésem szerint teljes értékűnek csak ezek csatlakozását követően lehet majd tekinteni az ACFTA-t. Ráadásul a hat érintett tagállam esetében sem teljes körű még a szabadkereskedelmi megállapodás, mivel az áruforgalom 8-10%-át kitevő „érzékeny” termékek csoportjára (mezőgazdaság, vegyészeti csúcstechnológia stb.) egyelőre nem vonatkozik. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az ACFTA még a kísérleti stádiumát éli, így pontos tevékenységét, a regionális árucsere-forgalomban betöltött szerepét és konkrét eredményeit egyelőre nagyon nehéz mérni és elemezni. Egyetértek a témakör fontosságával, ám úgy vélem, hogy azt érdemben csakis az előbb részletezett problémák rendezését követően, az ACFTA teljes értékűvé válása után lehet tudományos módszerekkel kielemezni.

Az 1997/98-as ázsiai gazdasági/pénzügyi válság tárgyalását talán valóban meg kellett volna kísérelnem egy külön fejezetben kifejteni. Azonban annak előzményei, okai, valamint hatásai olyan összetettek, hogy emiatt még külön-külön, a releváns fejezeteknél említettem a témakört. Ennek az egyik fő oka az, hogy az általam tárgyalt tizenhárom országot rendkívül eltérő módon érintette az 1997/98-as válság. A fejletlenebb infrastruktúrával rendelkező államok, mint pl. Kambodzsa vagy Laosz, gyakorlatilag csak a segélyek megcsappanását érezték, a belső kereskedelmi/pénzügyi rendszerük kezdetlegessége, valamint alacsony életszínvonaluk miatt alig volt számottevő a hatás. A közepesen fejletteknél viszont földrengésszerű társadalmi hatásokat is generált: Indonéziában megbukott a több mint harminc éve uralkodó rezsim; a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön alapjaiban rendült meg a teljes pénzügyi-, kereskedelmi- illetve részben a politikai felépítmény, amelyek újjáépítése évekig tartott, társadalmi hatásaik a mai napig érezhetőek.

A legfejlettebb három ország esetében (tehát a „+3”- ként említett csoport tagjai) viszont megállapítható, hogy igen jól „vizsgáztak”. Japán és Dél-Korea szakértelme, rugalmassága, valamint pénzügyi felkészültsége a válság viszonylag gyors megoldásának az egyik kulcsa volt. Sőt már akkor is nyugtatóan hatott az eseményekre a jelentős kínai tartalék, amelynek köszönhetően viszont Kína alig érezte meg az említett válságot – sőt regionális szerepe jelentősen meg is növekedett - és ez szintén a régió gazdasági konszolidációjának egyik sarkköve volt. Az 1997/98-as ázsiai pénzügyi válság megítélése még a mai napig sem egységes a szakirodalomban, az elemzések sokszor jelentősen eltérő nézeteket tükröznek. A hitelminősítő és ország-kockázat értékelő elemzők, illetve a vonatkozó szakirodalom pedig a mai napig adós a magyarázattal, hogy miért nem tudták előre jelezni az említett ázsiai válságot. Ugyanis a legjobban érintett országoknak a kockázati hitelmutatói, még a valutájuk „bedőlése” és az államcsőd előtti napon is a legkitűnőbb szinteken állt. (Ellentétben a 2008-as válsággal, amely a hitelminősítők osztályzataiból, valamint más szakirodalmi cikkekből már jó előre kiolvasható volt.) Mindezek alapján úgy ítélem meg, hogy bár több mint egy évtized telt el az említett események óta, azonban bizonyos köröknek mindmáig nem érdeke közzétenni az 1997/98-as ázsiai válság előtti konkrét események dokumentumait, valamint a válsághoz vezető út valós hátterének történéseit. Amíg ilyen kritikus adatok hiányoznak, illetve számos esetben csak becslésekre lehet alapozni, addig a tudományos alapú kutatás és értékelés komoly korlátokba ütközik. Talán a 2008-as globális pénzügyi válságot követő elemzések új fejezetet nyithatnak majd az 1997/98-as ázsiai gazdasági válság kiértékelésének ügyében is. Amennyiben a disszertáció valamilyen formában továbbfejlesztésre kerül, abban már külön fogok foglalkozni az említett témakörrel.

A bírálatban említett átírási problémákra (kínai szavak latin betűs átírása) több figyelmet fogok szentelni, azok esetében valóban figyelmesebben kell a vonatkozó szabályokat alkalmaznom.

Az értekezés végén külön fejezetben összegeztem a kutatás eredményeit. Bár formailag talán előnyösebb lett volna, ha azt a hipotézisektől külön választva írom le, mégis úgy vélem, hogy így közvetlenül azok bizonyításával összekötve könnyebben átláthatóak, és jobban érthetőek az értekezésben feltárt új megállapítások.

Végezetül nagyon köszönöm, hogy a bírálók kiemelték a nyugati paradigmától eltérő logikai és tematikai megközelítést az integrációk komparatív elemzésekor. Ez valóban alapvető tényező volt ennek a témakörnek a feldolgozásakor.

Peking, 2011. május 27.

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius