|
Tisztelt Bíráló Bizottság!
Először is szeretném köszönetemet kifejezni az alapos bírálatért, a konstruktív megjegyzésekért, valamint a téma választásával kapcsolatos pozitív véleményekért.
Amikor először átgondoltam, hogy a dolgozat milyen időszakot öleljen fel és mi legyen annak fókusza, akkor találtam magam először szembe azzal, hogy a feladat nem egy olyan téma megírása lesz, amely a fellelhető szakirodalom alapján von le következtetéseket és helyezi más összefüggésbe a már kimondott megállapításokat – a multidiszciplinaritásnak a Doktori Iskola által elvárt követelményét is figyelembe véve – hanem más oldalról próbál közelíteni a témához, és olyan új megállapításokat tenni, amelyek nem, vagy csak részben következnek az eddig megjelent publikációk állításaiból. Ez első hallásra nagyon jó hír, alapvetően mégiscsak ezt várják egy disszertánstól, és örülök, hogy ilyen téma feldolgozásába vágtam bele, még akkor is, ha bizonyos állítások majd pontosításra szorulnak, vagy vitára adhatnak alkalmat. Annak ellenére, hogy számos, a szakirodalomból nem következő megállapítás is helyet kapott a disszertációban, az ilyen jellegű megközelítés sem nélkülözheti a már meglévő szakirodalom alapvető megismerését. A releváns publikációkat olvasva erősödött meg bennem az az érzés, hogy nem szentelek külön fejezetet a szakirodalomi áttekintésnek, hanem inkább beillesztem a főbb megállapításokat és az azokat értékelő megjegyzéseimet az egyes fejezetekbe.
Ami a kimaradt irodalmakat illeti: a Gazdag Ferenc által említett Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században című kötete erősítette volna a nemzetközi összefüggésekbe ágyazott külpolitika elemzését, a könyv számos megállapítása ugyanakkor a Volt egyszer egy rendszerváltás, Rubicon, Budapest, 2003 című kötetben is megjelent. A Jeszenszky Géza által megemlített Tar Pál: In memoriam Antall József és Marinovich Endre: 1315 nap – Antall József naplója című kötetek sajnálatos módon valóban kimaradtak. A Magyar Külpolitikai Évkönyv köteteinek vonatkozó részeit átnéztem, azokban olyan jellegű információt, amely a munkám során a segítségemre lett volna, nem találtam, a hivatkozott miniszterelnöki és külügyminiszteri beszédek pedig a Current Policy kiadványban, valamint más publikációkban hozzáférhetőek voltak.
A Jeszenszky Géza által felvetett külföldi visszhangról néhány esetben említetést tettem, de ezek a visszhangok többnyire a kisebbségpolitikára és a határon túli magyarokkal kapcsolatos kormányzati intézkedésekre vonatkoztak, az integrációs politika pozitív megítélését még a külpolitika vitás területein meglévő feszültségek sem befolyásolták, így azokat nem tartottam szükségesnek ebből a szempontból értékelni. Ráadásul a belföldi sajtóhoz hasonlóan a külföldi médiában megjelent – sokszor negatív – értékelések száma is jelentősen csökkent 1994 után, amely vagy a területen meglévő ellentétek csökkenésének(?), vagy a Horn-kormány jobb sajtójának(!) volt köszönhető.
A Horn-kormány időszakának elemzése valóban nehezebb vállalkozás volt, mint a sokkal jobban dokumentált Antall-kormányé. Ennek elsősorban a szakirodalom és források hiányossága az oka, így az ezen időszakkal kapcsolatos megállapítások egyrészt azokra az összefüggésekre adott válaszok, amelyek az egyes irodalmak elemzéséből kerültek a felszínre, másrészt olyan új állítások, amelyek még hosszú ideig viták tárgyát fogják képezni.
A magyar pártok Nyugat-képe rendkívül izgalmas fejezetnek indult. Én magam is újra és újra átolvasva többet is szerettem volna kapni ettől a résztől, így hiányérzetem nekem is van. Végül azért nem szántam többet ennek a résznek, mert egyrészt elvitt volna a kiindulóponttól, másrészt ez részben egy önálló disszertáció témája is lehetne. De ami ennél többet nyomott a latban, az a disszertáció terjedelmi korlátja volt, amit már így is túlléptem.
Még egyszer nagyon köszönöm az értékes bírálatokat és az építő kritikát.
Budapest, 2010. szeptember 27.
|
