publikációk a szerzőtől »

Nincs veszélyesebb helyzet a nemzetközi politikában, mint amikor nagy birodalmak bomlanak fel – hangsúlyozta Thatcher a memoárjában 1989 kapcsán. S bátran mondhatjuk: ez a gondolat, a stabilitás minden áron való megőrzésének a szándéka alapjaiban határozta meg Nagy-Britannia külpolitikáját az „annus mirabilis”-nak, „csodálatos évnek” mondott 1989-ben és 1990-ben. A briteket – akárcsak egyébként az egész nyugati világot – felkészületlenül és teljesen váratlanul érte az egykori szocialista világrendszer összeroppanása és felbomlása. Ilyen mélységű változások negyven éve nem következtek be. Először Lengyelországban és Magyarországon roppant meg az államszocialista rendszer, s miután hazánk megnyitotta nyugati határát a keletnémetek előtt szeptemberben, összeomlott a kommunista rezsim az NDK-ban is. Novemberben megkezdődött a berlini fal lebontása, és Todor Zsivkovot menesztették Bulgáriában. Csehszlovákiában is győzött az ún. bársonyos forradalom, s véget ért a kommunista párt politikai egyeduralma. Az évet a Ceausescu-diktatúrát elsöprő felkelés zárta Romániában.

Ezek az események drámai kihívás elé állították a brit külpolitikát, amelynek át kellett értékelnie addigi prioritásait.A londoni döntéshozók egyrészt pontosan felismerték, hogy 1989 eseményei a hidegháború végét és a Nyugat végleges győzelmét jelentik, ugyanakkor aggodalommal töltötte el őket az, hogy a bipoláris rendben kialakult nemzetközi stabilitás veszélybe került. A brit kormányzat akkori vezetője, Margaret Thatcher ezt számos alkalommal igen nyomatékosan meg is fogalmazta.

Letölthető publikációk:

1989: a brit külpolitika és a szovjet tömb szétesése

143 KB

PDF dokumentum

2010.02.28.