Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Fontainebleau

Fontainebleau-i kastély körüli a gyönyörű erdőség, amely a barbizoni festőket is megihlette, a francia királyok kedvenc vadászterülete volt évszázadokon át. Az erdőben épült kastély számos diplomáciai eseményeknek is helyt adott. Nem véletlenül, hiszen Párizs közelsége, a környezet nyugalma és szépsége mindenki számára vonzóvá teszi ezt a környéket, legyenek a vendégek királyok, hercegek, miniszterelnökök vagy egyszerű turisták.

A kastély története egészen a XI. századig nyúlik vissza, amikor még vadásztanya állt a helyén, az első írott forrás pedig 1137-ből származik. Szent Lajos bővítette az épületet, és itt született és halt meg Szép Fülöp. A grandiózus építkezések kezdete I. Ferenc nevéhez köthető, aki pompás reneszánsz palotát építtetett Fontainebleau-ban, a belső tér kialakítását olyan itáliai mesterekre bízta, mint Rosso vagy Primaticcio, akik az első fontainebleau-i iskola meghatározó egyéniségei. A donjon (lakótorony) megőrzése mellett alakíttatta ki az Arany kaput (porte Dorée), a báltermet és a Saint-Saturnin kápolnát, ezzel együtt új szárnyat emeltetett és a két részt a ma I. Ferenc teremként ismert épületrésszel kötötték össze. A király több gyűjteményét Fontainebleau-ban helyezte el: faliszőnyegek, szobrok és festmények, melyek sorában ott találjuk Leonardo Da Vinci Mona Lisáját is. IV. Henrik folytatta a kastély építését, 2.440.850 livre-t áldozva rá, ami akkoriban tekintélyes összegnek számított. Az ő uralkodása idején készültek el a Diána kertje felé eső szárnyak, a Dauphine kapu és további épületrészek. Ebben az időben dolgoztak a kastély szépítésén a második fontainebleau-i iskola művészei: Ambroise Dubois, Toussaint Dubreuil és Martin Fréminet. XIV. Lajos uralkodása sem múlt el nyomtalanul: ekkoriban dolgozott errefelé a híres kertépítő Le Nôtre, valamint Hardouin-Mansart, aki új pavilonokkal és szárnyakkal bővítette az épületegyüttest. A Napkirály idejében alakult ki a kastély periodikus használata: az udvar minden ősszel Fontainebleau-ba költözött a vadászszezon alkalmával. A használatnak ez a rendje a forradalomig megmaradt. 1685. október 22-én Lajos itt vonta vissza a Nantes-i Ediktumot.

Az „ancien régime” idején több külföldi előkelőséget láttak vendégül a francia uralkodók Fontainebleau-ban. 1657-ben a svéd trónról lemondott Krisztina királynő érkezett a kastélyba, 1717-ben pedig minden oroszok cárja, Nagy Péter tett itt látogatást. 1725-ben XV. Lajos ezen a helyen vezette oltárhoz Maria Leszczyńskát, 1768-ban pedig itt látta vendégül VII. Keresztély dán királyt.

A királyoknál is jobban kedvelte a kastélyt az első francia császár, Napóleon. Itt fogadta VII. Pius pápát megkoronázása előtt, később pedig itt tartotta fogva a fontainebleau-i konkordátum megkötéséig. Napóleon alakíttatta át a királyok szobáját trónteremmé. A császár 1814. április 20-án – miután tudomására jut, hogy Párizs elesett – itt búcsúzott el leghűségesebb katonáitól. A kastély bejárata előtt található udvar azóta viseli a Búcsú-udvar (Cour des Adieux) nevet.

A francia uralkodók sok kastélya közül ez az, amelyik a legdiszkrétebb. XIV. Lajos és utódai már „csak” nyári rezidenciaként használták, mivel a hatalom és a pompa abszolút megtestesítőjévé Versailles lett. Napóleon választása valószínűleg éppen azért esett Fontainebleau-ra, mert nem akart a régi uralkodók nyomdokain haladva a versailles-i palota lakója lenni, mivel a korabeli közvélemény ezt rossz néven vehette volna.

A nemzetközi élet fontos eseményeinek adott otthont a kastély később is. III. Napóleon uralkodása idején több fontos személy járt itt: 1856-ban a porosz herceg, Vilmos, akit később Németország első császárává koronáztak, valamint 1857-ben II. Miksa bajor király. 1861-ben Sziám nagyköveteit fogadták itt, 1895-ben pedig Félix Faure, a harmadik Francia Köztársaság elnöke találkozott Belgium királyával, II. Lipóttal. 1913-ban újra koronás fő látogatott Fontainebleau-ba, ezúttal XIII. Alfonz, a spanyol trón birtokosa, akit Raymond Poincaré államfő fogadott.

A második világháborút követően is fontos események zajlottak a kastély falai között. 1946-ban itt tartották a végül is sikertelenül végződött francia–vietnami tárgyalásokat az indokinai ország függetlenségéről. 1948-ban itt alakult meg a Természetvédelmi Világszövetség, akkori nevén Nemzetközi Szövetség a Természet Megőrzéséért (Union internationale pour la conservation de la nature). 1949-ben – a NATO megalapítását követően – a kastélyban rendezték be a Közép-Európai Parancsnokságot. Miután Charles de Gaulle elnök kivonta a francia erőket a NATO parancsnoksága alól (1966. március 11.), valamint felszólította a Franciaországban állomásozó NATO-erőket az ország elhagyására a szervezetnek ez az intézménye is kénytelen volt elhagyni Fontainebleau-t.

1981-ben a kastélyt felvették az UNESCO Világörökség listájára. A II. és a IV. kritérium alapján került az épületegyüttes az „elitklubba”. Az indoklásban szerepel a kastély kivételes kulturális jelentősége, amely hatással volt Franciaország és egész Európa művészetére, valamint az itt zajlott jelentős történelmi események is fontosak voltak a végső döntés szempontjából.

1984. június 25–26-án az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői Fontainebleau-ban találkoztak. A házigazda az ötödik Francia Köztársaság elnöke, François Mitterrand volt, a „legproblémásabb” vendég pedig az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Margaret Thatcher. Az Európai Tanács ülésének fő témája Anglia nettó befizető pozíciója volt. A brit csatlakozás óta megoldatlan problémát elfogadható kompromisszummal végül sikerült megoldani. Ugyanezen a tanács ülésen született döntés egy ad hoc bizottság felállításáról, amelynek munkája hozzájárult a későbbi Egységes Európai Okmány megalkotásához.

Az 1984-es ülés volt az utolsó nagy horderejű diplomáciatörténeti esemény, amelynek a Fontainebleau-i kastély adott otthont.  A kastély múzeumai a mai napig zavartalanul fogadják a turistákat. A 17.000 hektáros erdősség – a néhai királyi vadászterület – pedig kiváló lehetőséget kínál a túrázóknak, biciklizőknek, és olyan természeti formákat rejt, melyeket a barbizoni iskola festőit is megihlették. Millet, Corot és Courbet ecsetjei örökítették meg a környék szépségeit. A kastély maga pedig szemet gyönyörködtető keveréke három évszázad királyi és császári ízlésének és pompájának. Ezt az építészeti remekművet méltán nevezte Napóleon „évszázadok palotájának”. (Szabó Áron Mátyás)

Irodalom:

Kis Csaba: Franciaország. Budapest, 1995. Medicina

Pálfy József:   Franciaország, Budapest, 1982. Panoráma

A fontainbleau-i Európai Tanács ülés záródokumentuma: http://www.ena.lu?lang=2&doc=7658

Az UNESCO weboldala: http://whc.unesco.org/

A Tanácsadó Testület 1981-es jelentése: http://whc.unesco.org/archive/advisory_body_evaluation/160.pdf

A Fontainebleau-i kastély honlapja:  http://www.musee-chateau-fontainebleau.fr/

A Természetvédelmi Világszövetség magyar honlapja: http://www.iucn.hu/

http://www.ena.lu/

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius