publikációk a szerzőtől »

1933. január 30-a után a Hitler-kormány külpolitikai tevékenysége a weimari kormányok revíziós követeléseihez kapcsolódott, céljaiban és módszereiben ugyanakkor teljesen eltávolodott attól. A Brüning-, Papen- és Schleicher-kormány külpolitikája a porosz-német külpolitikában közbülsõ, sajátos helyet foglalt el, amely Stresemann nemzeti meghatározottságú, erõsen külgazdasági és békés orientációjú politikája és Hitler faji gyökerû, expanzív és háborút tervezõ politikája között húzódott. Mivel a konzervatív von Neurath külügyminiszter 1933. január 30-a után továbbra a külügyminisztérium élén maradt, akaratlanul nehezítette a revíziós nagyhatalmi és a nemzetiszocializmus hódító és faji politikája közötti különbség felismerését. A külügyi tisztviselõk részben továbbra is önálló irányvonalat követtek, mégis beláthatatlan következményekkel járt, hogy zömében egyetértettek a hitleri külpolitika revíziós céljaival, attól markánsan nem különültek el, s a diktátor az alapvetõ kérdésekben – a Szovjetunióval és Lengyelországgal szemben – korán kézbe vehette a kormányrudat.

A nemzetiszocialista külpolitika új hangsúlyai már 1933. február 3-án kirajzolódtak, amikor Hitler a Reichswehr rangidõs tisztjeinek kifejtette, hogy a birodalom külpolitikai célja „új keleti élettér meghódítása Keleten” és azok „kíméletlen germanizálása”.

Letölthető publikációk:

Grotius-E-Konyvtar-58.

914 KB

PDF dokumentum

2013.03.06.