publikációk a szerzőtől »

A Szovjetunió 1991-es széthullása után új világrend született. A volt tagköztársaságoknak amellett, hogy ki kellett alakítaniuk saját belsõ politikai és gazdasági berendezkedésüket, nagy kihívást jelentett a világgazdaságba való integrálódás, valamint, hogy felkerüljenek a világ politikai térképére mint független szuverén entitások.

       A posztszovjet országoknak azonban amellett, hogy meg kellett találniuk a helyüket a tág értelemben vett nemzetközi kapcsolatok világában, rendezniük kellett az egymáshoz való viszonyukat is. Míg egyes utódállamok, mint például Lettország, Litvánia vagy Észtország a Nyugathoz való közeledésben találta meg politikai és gazdasági érdekeinek érvényesítésének garanciáját, addig mások a régi, megszokott együttmûködés kereteinek reprodukálását tûzték ki célul. Ennek nyomán hozta létre 11 volt szovjet utódállam 1991. december 21-én a Független Államok Közösségeként ismert nemzetközi szövetséget. Két ország azonban igényét érezte egy ennél magasabb fokú, szélesebb körû integráció megteremtésének, így jött létre elõször 1996-ban Oroszország és Belorusz államközössége, majd egy évvel késõbb az együttmûködés elmélyítését célzó szerzõdés nyomán az Orosz–Belorusz Szövetségi Állam.

       Dolgozatom célja e két ország, az Orosz Föderáció és a Belorusz Köztársaság lehetséges jövõképének elõrevetítése múltbéli folyamatok és jelenkori tendenciák alapján. Elemzésem a kultúra, a politika és a gazdaság vizsgálatának hármasságára épül. E három faktor ugyanis hipotézisem szerint szorosan összekapcsolódik egymással. Ezek egymásra gyakorolt hatásának elemzése, az egyes aspektusok ok-okozati összefüggésként való vizsgálata világos képet adhat az orosz és belorusz társadalom belsõ viszonyairól, politikai törésvonalairól és jól körvonalazza a két ország gazdasági berendezkedését egyaránt. Egy ország mindenkori társadalmában az egyes csoportok közti aktuális érdekellentétek jól szemléltethetõk a különbözõ társadalmi csoportok élén álló elitek „szellemi produktumai” analizálása által. „Elitek” alatt értem az esszenciális társadalmi csoportok legreprezentatívabb képviselõit, „szellemi produktum” alatt pedig ezeknek a személyeknek a munkásságát. A társadalmi csoportok változatossága az elitek sokféleségét vonja maga után, míg utóbbi a munkásságuk különbözõ formában történõ megjelenését eredményezi. Tanulmányomban három alapvetõ csoport egymáshoz való viszonyát fogom vizsgálni a múltat és a jelent alapul véve, következtetve a jövõ folyamataira. E három csoport közül a legalapvetõbb a társadalmi gondolkodók, filozófusok, írók, költõk csoportja. Ennek magyarázata, hogy õk egyfajta társadalmi rezonör-szerepet töltenek be, tolmácsolják a társadalom minden szegmensének problémáját. Lényegük abban rejlik, hogy függetlenek, nem vezéreltek se politikai, se gazdasági érdek által, így korrekten tudják képviselni és felkarolni a társadalmi problémákat és fogalmazhatnak meg társadalomkritikát. Azt viszont megjegyezném, hogy ez imént említett csoport tagjai közt nincsen feltétlenül véleményazonosság, ellenben ez nem probléma. A hangsúly a reprezentatívitáson és a függetlenségen van. Értelemszerûen megnyilvánulásaik költemények, versek, esszék, folyóiratok stb. formájában történik. Másik két klasszikus csoport bizonyos mértékben fedi egymást. Ezek a politikai elit és a gazdasági elit csoportjai. Nyilvánvaló, hogy a politikai hatalom sok esetben együtt jár gazdasági elõnyökkel, míg a gazdasági erõ is sok esetben eredményez beleszólást a politikai folyamatok irányításába. E két csoportot azonban mégis külön fogom tárgyalni, mivel tevékenységük eredménye is teljesen más. A politika törvényeket hoz létre, a gazdaság vagy effektíven mûködik vagy kevésbé racionálisan. Természetes itt is jelen vannak, ha nem még erõsebben, mint az elsõ csoportnál az ellentétek. A legnagyobb eltérés az, hogy itt a véleménykülönbség helyét az érdekellentét veszi át.

       Mint már jeleztem, ez említett csoportok között nagyon erõs az egymásrahatás jelensége, mondhatni egymástól elválaszthatatlanok. Ugyanakkor egyik réteg tevékenységébõl következtethetünk a másikéra, egyes megnyilvánulások között párhuzamot vonhatunk, ok-okozati viszonyt fedezhetünk fel.

       Munkám felépítése kettõs tagozódást követ. Egyrészrõl külön egységben tárgyalom a már sokat említett kultúra, politika, gazdaság szegmensét, másrészrõl az egyes fejezetekben idõbeli felosztást is alkalmazok. Ennek oka, hogy a három elem, a népakarat kifejezõdése, az állami magas politika és a gazdasági tevékenység mindig megtalálható egy országban, azonban az összetételük mindig más, kisebb-nagyobb mértékben folyamatos változásban vannak.

       Utolsó fontos szempont, hogy honnan is érdemes kezdeni az összehasonlítást. Bárminemû jövõre vonatkozó prognózist a múlttal foglalkozó elemzésnek kell megelõznie. Jelen esetben is meg kellett állapítani, hogy melyek azok a mozzanatok, amik a két nép, tagköztársaság, állam (történelmi korszaktól függõen) közötti kapcsolatok alakulása szempontjából relevánsnak számítanak. Az orosz és a belorusz nép kapcsolata nagyon mélyen gyökerezik, azonban szellemi életük modern kori kiteljesedése csupán a 19. század második felére, végére tehetõ. Valódi államközi gazdasági és politikai kölcsönhatásról és kapcsolatról pedig értelemszerûen Fehéroroszország függetlenné válásától, azaz 1991-tõl beszélhetünk.

Letölthető publikációk:

Az_orosz-belorusz_jovokep

955 KB

PDF dokumentum

2011.09.18.