Tanulmányomban bemutatom Montenegró kapcsolatát Szerbiával, illetve az Európai Unióval. E kapcsolatok állásáról a pillanatfelvétel készítésére az ad jó okot, hogy 2006. május 21-én Montenegróban népszavazásra kerül sor, melynek eredményeként Montenegró a nemzetközi jog teljes jogalanyisággal bíró alanya lehet (1918 után újra). Meglehet, mire e publikáció napvilágot lát, az olvasó már a montenegrói népszavazás eredményének ismeretében találkozik ezzel az írással. Ebben az esetben azonban az itt bemutatott „pillanatfelvétel” a „majdani jelen” érdekes összevetésére kínálhat lehetőséget – annak ismeretében, ami időközben történt –, mindazokkal a várakozásokkal, melyek 2006 tavaszán a térségben élők jövőjét illetően megfogalmazódtak. Hogy e várakozásokról pontos képet adhassak, nagy hasznát vehetem azoknak az interjúknak, melyeket Kovács József doktorandusz társammal együtt Podgoricában készítettünk 2006 márciusában. Ezeknek az interjúknak az anyagát természetesen más, írott forrásokkal is összevetem, illetve kiegészítem a fentebb vázolt kérdések elemzése kapcsán. Véleményem szerint a függetlenségpártiak esetleges májusi győzelme várhatóan nem jelent teljes szakítást Szerbiával, sőt nem is szabad, hogy ilyesmit jelentsen. Az alábbiakban részletesen át is tekintem, hogy miért nem lenne szerencsés az ilyen fejlemény. Konkrét politikai javaslatokat is megfogalmazok tehát, elsősorban az Európai Unió kívánatos politikáját illetően. A snapshot of pre-referendum Montenegro(abstract)
by Péter Marton In this study I present a sort of snapshot of Montenegrin-Serbian and Montenegrin-EU relations on the eve of the 2006 May referendum on Montenegro’s fully independent international status. While outlining the past of these relationships with special regard to developments since the beginning of the first half of the 1990s, for readers reading this study already with the knowledge of post-referendum developments (as well as with knowledge of the referendum result itself), it may provide interesting contrast with insight into pre-referendum expectations concerning the future of Montenegro’s external relations. For gaining that sort of insight I benefited from having spent a month in Montenegro from mid-March, 2006, conducting there interviews together with a fellow doctoral student of mine, József Kovács. Using these interview sources in a mixture together with other, written sources, I analyse pre-referendum developments and on the basis of my findings point out possible past downsides as well as potential future downsides of EU policy towards Montenegro, while at the same time presenting some conclusions of my own regarding how EU policy towards Montenegro should be shaped in the future. Basically I come to the conclusion that, should the EU be able to carefully influence Montenegrin-Serbian relations, maximising co-operation between the two sides on technical but politically important issues, Montenegro – whether or not she becomes a fully independent state – could in fact serve the EU’s wider goals in the Western Balkans in the role of a citizens’ state. In that role, with her necessarily open Serb-Serb, Bosniak-Bosniak, Albanian-Albanian and Croatian-Croatian borders, she could provide the basis for the stimulation of positive demonstration effects for neighbouring countries, including a potential new state such as Kosovo. The author is a PhD student at the Department of International Relations, Corvinus University of Budapest. |
