publikációk a szerzőtől »

Mandelson,  Peter  (London, 1953) brit politikus, az Európai Bizottság kereskedelemügyi biztosa.

A Hendon Senior High-ban szerzett érettségit követően az oxfordi St. Catherine’s College-ban folytatott filozófiai, politikai és gazdasági tanulmányokat. Ifjúkori tapasztalatai alapvetően meghatározták későbbi eszmei alapállását: családja erősen baloldali kötődésű anyai nagyapja, Herbert Morrison több Labour-kormánynak volt minisztere. P. Mandelson a Brit Kommunista Pártnál történt rövid kitérő után az 1970-es évek második felében visszatért a Munkáspárthoz, amelynek keretein belül későbbi karrierje felívelt.

Politikusi pályája 1985-ben kezdődött, amikor is Neil Kinnock csábítására a Munkáspárt kampány- és kommunikációs vezetője lett. 1987-ben ő vezette a Munkáspárt sokak által csodált, ám választási győzelmet végül nem hozó választási kampányát. 1990-ben lemondott kampányfőnöki tisztségéről, majd EU-biztosként való jelöléséig brit parlamenti képviselő volt. A biztonságos munkáspárti körzetben, az észak-angliai Hartlepool-ban indult a választásokon, amelyeken 1992, 1997 és 2001-ben is sikeres volt.  A több mint egy évtizedes időszak alatt támogatott olyan kezdeményezéseket, mint az iraki háborúban való részvétel, a terrorizmus-elleni küzdelem és a Lordok Házának reformja.

Mendelsonnak a John Smith vezette Munkáspártban nem jutott befolyásos szerep. Akkori beszédei azt tükrözték, hogy erősen támogatja az Európai Uniót. Smith halála után Tony Blairt támogatta a párt vezetéséért vívott harcban, és jelentős szerepet is játszott Blair sikerében. Szoros munkakapcsolatot alakított ki Blair-rel, aki újfent kinevezte a Munkáspárt kampányfőnökének, amelynek eredményeként győzelemre juttatták a pártot az 1997-es választásokon. Mandelson ezután fontos tanácsadója és támogatója lett Blairnek, sok párton belüli reform az ő nevéhez fűződik. 1998-ban kereskedelmi és iparügyi miniszter lett, csak nagyon rövid ideig töltötte be ugyan ezt a posztot, de jelentős eredménye volt, hogy az Egyesült Királyság történetében először bevezették az országos minimálbért. 1998 decemberben kénytelen volt lemondani egy korrupciós botrányt követően. Tíz hónappal később 1999 őszén Tony Blair Mandelsont kinevezte a megüresedett Észak-Írországért felelős miniszteri posztra, 2001-es távozásáig kidolgozta az észak-írországi hatalommegosztás rendszerét a protestánsok és a katolikusok között, illetve átszervezte és megerősítette az északír rendőrséget. Tisztségéről újabb korrupciós vádak miatt kényszerült távozni, ám ennek ellenére még ugyanabban az évben Hartlepool-ban ismét képviselővé választották. 2004-es európai biztosi kinevezéséig egy nem-kormányzati szervezet, a Brit–Japán 21. Századi Társaság elnöke volt, melynek célja brit és japán politikusok, üzletemberek, oktatók kapcsolatainak erősítése.

Mandelsont 2004-ben nevezték ki az Európai Bizottság kereskedelmi biztosnak. Célkitűzései közé tartozik a dohai forduló eredményeinek további fejlesztése, hiszen ez vezethet a fokozatos liberalizáció megvalósítására irányuló cél felé. Mandelson kiemelten fontosnak tekinti a Kínával való szoros kapcsolatok kialakítását. 2005-ben éppen az EU és Kína közötti textilipari kereskedelmi háború kapcsán került ismét reflektorfénybe. 2005 júniusában megállapodást kötött Pekinggel, hogy az EU 2008 januárjáig meghatározott ráták szerint korlátozza a hozzá áramló kínai textilexport növekedését. Majd Mandelson 2006. márciusában 20 százalékos dömpingvámot vetett ki az EU-ba érkező kínai és vietnami cipőkre. Más irányban Mandelson sikereként könyvelhető el, hogy meggyőzte az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel az amerikai exportőr vállalatoknak juttatott adókedvezményekkel, amelyek már hosszabb ideje mérgezték az EU és az Egyesült Államok viszonyát.

Az európai parlamenti meghallgatásakor munkájáról a  következőképen fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy jól vezérelt kereskedelmi politikával erősen hozzájárulhatunk a globális gazdasági fejlődéshez, feltéve ha felismerjük a legszegényebbek szükségleteit.”