Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
Az ottawai egyezmény
1997.09.18.

Aknákat már a puskapor feltalálásától kezdve készítettek, főleg hidak, erődök és várak aláaknázására. Alkalmazásuk azonban a 18–19. században érdekes módon visszaszorult. A 20. század elejétől azonban ismét kiterjedten kezdték alkalmazni az aknákat. Az orosz–japán háborúban 1904-ben például Port Arturnál a cári hadvezetés már aknazárat létesített. Az első világháborúban, amikor a gyalogsági támadások elleni védekezés döntő jelentőségűvé vált, nagy jelentősségre tett szert az aknamezők kialakítása.  

A gyalogsági akna lehet nyomásra (taposóakna) húzásra (botlódrótos akna) billentésre, mágneses, szeizmikus, vagy akusztikai hatásra működésbe lépő fegyver; működhet pillanatgyújtással, késleltetve, időzítve, távvezérléssel (megfigyelt akna), vagy ezek kombinációjával. A botlódrótos és a taposóakna a leggyakoribb. A botlódrótos aknát aljnövényzettel sűrűn benőtt területre telepítik, és a robbanás által szétrepített repeszek által okoz sérülést. A taposó akna közvetlenül a földfelszín alá telepített, vagy felszínre szórt kisméretű robbanóeszköz, amely a rálépőt harcképtelenné teszi, esetenként halálos sérülést okoz. Ez az aknafajta a leggyakoribb, és ennek hatástalanítása jelenti a legnagyobb problémát.

A robbanótöltet tömege 100-200 gramm. Az aknatestet és a gyújtókészüléket legtöbb esetben olyan anyagból, pl. fából vagy műanyagból készítik, hogy az aknakereső műszerek számára láthatatlan legyen. Ebből az aknafajtából évente több mint tízmillió darabot gyártanak, és ebből legalább kétmilliót telepítenek. Már jelenleg is több mint 100 millióra becsülik a telepített aknák számát, és ezekből évente mindössze 100.000-t tudnak hatástalanítani. A hatástalanításra ugyanis kevés az ember és kevés a pénz; minden egyes akna hatástalanítása kb. 300-1000 USD-ba kerül. Noha ezek az aknákat a katonai állomány ellen telepítik, az áldozatok 90%-a a polgári lakosság köréből kerül ki. Mivel az aknák súlyos humanitárius és gazdasági károkat okoznak, egyre erősödött az igény, hogy globális intézkedéseket foganatosítsanak ellenük.

1996-ban Kanadában rendezték meg azt a nemzetközi konferenciát, amely elindította az ún. ottawai folyamatot. A konferencián akciótervet fogadtak el, amelynek keretében gyorsított tárgyalásokat indítottak egy 1997 decemberében aláírásra kerülő, gyalogsági aknák teljes és átfogó tilalmáról rendelkező egyezmény érdekében. Az Egyesült Államok vonakodott az egyezmény gondolatától, Oroszország, India, Pakisztán, Kína és a közel-keleti országok pedig távol maradtak a folyamattól, ennek ellenére az rekord gyorsasággal haladt előre. Mindebben nagy segítséget jelentett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Nemzetközi Kampány az Aknák Betiltásáért elnevezésű, 1997-ban Béke Nobel-díjjal kitüntetett civil szervezet munkája.

1997. szeptember 1. és 18. között rendezték meg azt a diplomáciai konferenciát, melyen a résztvevők elfogadták a gyalogsági aknák használatának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának tilalmát kinyilvánító egyezményt, amely az aknák megsemmisítésre is vonatkozik. Az egyezményt 1997. decemberében, az ottawai találkozón nyitották meg aláírásra. A szerződés életbe lépéséhez 40 ratifikációt írtak elő, ez gyorsan teljesült, így az egyezmény 1999. március 1-jén életbe lépett.

Az egyezmény értelmében minden részes fél köteles az egyezmény életbe lépésétől számított négy éven belül összes, raktáron levő gyalogsági aknakészletét megsemmisíteni, és tíz éven belül köteles telepített aknamezőit felszámolni. Az egyezmény kötelezi továbbá a részes feleket, hogy nemzetközi összefogással gondoskodjanak a katonai és polgári áldozatok orvosi és társadalmi-gazdasági rehabilitációjáról.

A részes államok első találkozójára a mozambiki Maputoban került sor. Itt döntöttek arról, hogy mivel az egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére nem hoztak létre titkárságot, ezért öt állandó szakértői bizottság látja el ezt a feladatot. Ezek a testületek: (1) az egyezmény általános helyzetével és végrehajtásával, (2) az áldozatok megsegítésével, (3) humanitárius aknamentesítéssel, (4) a raktáron készletezett aknák megsemmisítésével és (5) az új aknamentesítési technológiák kifejlesztésével foglalkoznak.

2007-re 158 állam írta alá, és 156 ratifikálta az egyezményt. Többen gondolják úgy, hogy az átfogó ellenőrzési rendszer hiánya, vagy az a tény, hogy a legnagyobb gyártókapacitással és készletekkel rendelkező országok, mint Oroszország, Kína, India, Pakisztán, vagy az Egyesült Államok távolmaradása alapjaiban ássa alá az egyezmény életképességét. A távolmaradó országok ugyanakkor kifejezték az egyezményben foglalt humanitárius és nemes célok melletti elkötelezettségüket, viszont kifejezték azt is, hogy jelenlegi védelmi képességeik jelentős csökkenését váltaná ki, ha teljes mértékben lemondanának erről a fegyverfajtáról. Az Egyesült Államok kinyilvánította, hogy 2010-ig elképzelhetőnek tartja az egyezményhez való csatlakozását. Az amerikai vezetés ugyanis addigra tervezi új fejlesztésekkel kiváltani az Észak- és Dél-Korea határán húzódó aknamezőit.

2006. májusáig a részes államok közül 74 ország 39,5 millió aknát semmisített meg. A többi 64 ország kinyilvánította, hogy nem rendelkezik gyalogsági aknakészletekkel.

Magyarország 1997-ben, Ottawában az elsők között írta alá az egyezményt, és 1998. április 6-án az 1998. évi X. törvénnyel ratifikálta azt. 1999. júniusára, jóval a határidő lejárta előtt befejeződött a magyar gyalogsági aknakészletek megsemmisítése. 2000-ben, a raktáron levő gyalogsági aknakészletek megsemmisítésével foglalkozó állandó szakértői bizottság egyik társelnöki tisztét 2000 szeptemberéig Magyarország töltötte be.

A dokumentumot újra közreadja Bálint Lajos, a közlés forrása: az 1998. évi X. törvény. Lásd Dr. Jablonszky László: Comp-Lex CD-Jogtár. Budapest, 2000. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.

Letölthető publikációk:

Az ottawai egyezmény98 KBPDF dokumentum2008.01.04.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius