Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
A rapallói szerződés
1922.04.16.

  

A rapallói szerzõdést a genovai nemzetközi gazdasági konferencia (1922. április 10–május 19.) alatt kötötték a Szovjetunió és Németország képviselõi. A genovai konferenciát az antant Legfõbb Tanácsának 1922. január 6-i cannes-i ülésén Anglia kezdeményezése alapján hívták egybe, hogy Németország és Szovjet-Oroszország, valamint a legyõzött kisebb államok, Ausztria, Magyarország és Bulgária részvételével kiutat keressenek Európa háború utáni súlyos gazdasági nehézségeibõl, és helyreállítsák a nemzetközi kereskedelmet. A genovai konferenciát az antanthatalmak, elsõsorban Franciaország arra kívánták felhasználni, hogy a szovjet kormányt a háború elõtti cári tartozások és az egyéb pénzügyi kötelezettségek elismerésére valamint az államosított külföldi tulajdonok visszaadására vagy kártalanítására bírják. Követeléseik mintegy 18 milliárd rubelt tettek ki, amelyet a szovjet küldöttség nem fogadott el, és elõterjesztette saját ellenköveteléseit az intervenciós háború és a gazdasági blokád által Szovjet-Oroszországnak okozott mintegy 30 milliárd aranyrubelt kitevõ károk megtérítésére, amelyek messze felülmúlták a külföldi államokat és állampolgáraikat ért károsodás nagyságát.

A szovjet kormány Németországgal április 16-án Rapallóban (egy Genova melletti tengeri fürdõhelyen) külön szerzõdést írt alá. A megerõsítõ okiratokat Berlinben 1923. január 31-én cserélték ki.

Az 1922. november 5-én létrejött kiegészítõ egyezmény a rapallói szerzõdést az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságra, valamint a többi szovjet köztársaságokra is kiterjesztette.

1922. december 30-án az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság és a Transz-kaukázusi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság mint szövetségi államok megalakították a Szovjetuniót a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Késõbb a többi szovjet köztársaságok is csatlakoztak hozzá. A Szovjetunió elsõ alkotmányát 1923. július 6-án tették közzé és az 1924. január 31-én lépett hatályba. 1923. július 6-án a Szovjetunió kormánya a külföldi kormányokhoz intézett jegyzékében közölte, hogy elvállalta valamennyi szovjet köztársaság külügyi kapcsolatainak képviseletét. Az egyes szovjet köztársaságok azonban már ez elõtt is esetenként megbízást adtak az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságnak érdekeik képviseletére. Így a Moszkvában 1922. február 22-én aláírt jegyzõkönyv értelmében hét szovjet köztársaság megbízta az Orosz Föderációt érdekeik védelmével és nevükben szerzõdések kötésével a genovai konferencián. (N.I.)

 A dokumentum újraközlésének forrása:

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest. 208–211.

  

Német–orosz szerzõdés a barátsági és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításásról

 A német kormány, dr. Walter Rathenau birodalmi miniszter által képviselve, és az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság kormánya, Csicserin népbiztos által képviselve, a következõ rendelkezésekben állapodtak meg:

l. cikk. A két kormány egyetért abban, hogy a Német Birodalom és az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság között fennálló, a Németország és Oroszország közötti hadiállapot idejébõl származó kérdésekkel kapcsolatos nézeteltéréseket a következõ alapon fogják rendezni:

a) A Német Birodalom és az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság kölcsönösen lemondanak háborús kiadásaiknak, valamint a háborús károknak, azaz azoknak a károknak megtérítésérõl, amelyeket maguk és állampolgáraik a háború által érintett területeken katonai intézkedések következtében elszenvedtek, ide értve az ellenséges országokban végrehajtott összes rekvirálásokat is. Ugyanígy lemond mindkét Fél azoknak a polgári károknak a megtérítésérõl, amelyeket az egyik Fél állampolgárainak a másik Fél úgynevezett kivételes háborús törvényei vagy az állami szervek kényszerintézkedései okoztak.

b) A hadiállapot által érintett közjogi és magánjogi jogviszonyokat, ide értve a másik Fél hatalmába került kereskedelmi hajók sorsának kérdését is, a viszonosság elve alapján fogják szabályozni.

c) Németország és Oroszország kölcsönösen lemondanak a hadifoglyok ellátására fordított kiadásaik megtérítésérõl. A német kormány ugyancsak lemond a Vörös Hadsereg Németországba internált tagjainak ellátására fordított kiadások megtérítésérõl is. Az orosz kormány a maga részérõl lemond az említett internáltak által Németországba hozott kincstári tulajdonnak Németország által történt eladásából befolyt összegnek a megtérítésérõl.

2. cikk. Németország lemond azokról az Oroszországgal szembeni igényekrõl, amelyek az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság törvényeinek és intézkedéseinek német birodalmi állampolgárokra vagy azok magánjogaira, valamint a Német Birodalom és a tartományok jogaira eddig történt alkalmazásából, úgyszintén az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság vagy annak szervei részérõl birodalmi állampolgárokkal vagy azok magánjogaival szemben foganatosított egyéb intézkedéseikbõl keletkeztek, feltéve, hogy az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság harmadik államok hasonló igényeit sem elégíti ki.

3. cikk. A Német Birodalom és az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság között a diplomáciai és konzuli kapcsolatokat azonnal ismét felveszik. A két állam konzuljai mûködésének engedélyezését külön egyezmény fogja szabályozni.

4. cikk. A két kormány továbbá egyetért abban is, hogy az egyik Fél állampolgárainak a másik Fél területén élvezett általános jogi helyzetére, valamint a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok általános szabályozására vonatkozóan a legnagyobb kedvezmény elve érvényesüljön. A legnagyobb kedvezmény elve nem terjed ki azokra az elõjogokra és kiváltságokra, amelyeket az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság valamely szovjet köztársaságnak vagy olyan államnak nyújt, amely azelõtt az egykori Orosz Birodalom része volt.

5. cikk. A két kormány jóakaratúan kölcsönösen tekintettel lesz a két ország gazdasági szükségleteire. E kérdésnek nemzetközi síkon történõ alapvetõ rendezésérõl egymással elõzetes eszmecserét fognak folytatni. A német kormány kifejezi készségét arra, hogy a vele legutóbb kötött és magáncégek részérõl kezdeményezett megállapodásokat a lehetõség szerint támogatja és megvalósításukat elõsegíti.

6. cikk. A jelen szerzõdés 1. b) és 4. cikkei a megerõsítéssel, a szerzõdés egyéb rendelkezései nyomban hatályba lépnek.

Készült két eredeti példányban, Rapallóban, 1922. április 16. napján.

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius