publikációk a közreadótól »

A német márka növekvõ elértéktelenedése miatt Németország 1922-ben már képtelen volt a jóvátételek teljesítésére, és november 14-ei jegyzékében 3–4 évi moratóriumot kért. Az angol közvetítõ javaslat elutasítása után francia–belga csapatok a német fa- és szénszállítások elmaradására való hivatkozással 1923. január 11-én megszállták a Ruhr-vidéket, amire a német kormány passzív ellenállással, a Franciaország és Belgium javára történõ jóvátételi szolgáltatások felfüggesztésével felelt.

A Jóvátételi Bizottság a válság megoldására 1923. november 30-án két szakértõi bizottságot küldött ki, az egyiket, Charles Dawes amerikai bankár elnökletével, a német márka stabilizációjának és a költségvetés egyensúlyának megvizsgálására, a másikat a német tõkemenekülés megakadályozására. Az 1924. április 9-én elõterjesztett szakértõi jelentés, az ún. Dawes-terv újból rendezte a németjóvátétel kérdését. A Dawes-terv nem állapította meg a Németország által fizetendõ jóvátétel végleges összegét. A Dawes-terv alapgondolata az volt, hogy az európai háborús adósságoknak az Egyesült Államok részére történõ visszafizetését a német fizetõképesség helyreállítása, illetõleg a német jóvátételi fizetések teljesítése révén biztosítja, továbbá az, hogy a német termelést és a kivitelt a szovjet piac meghódítása felé irányítsa. Ugyanakkor 800 millió aranymárka nemzetközi, fõként amerikai kölcsönt bocsátottak Németország rendelkezésére.

A szakvéleményt a német kormány 1924. április 16-án elvileg jóváhagyta. Április 25-én és 26-án Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Olaszország, Jugoszlávia és Japán kormánya hozzájárult. Formális elfogadására az 1924. augusztus 30-i londoni egyezményben került sor.

Forrás: Stoecker, Helmuth (Szerk.): Handbuch der Verträge 1871–1964 Deutscher Verlag d. Wiss., VEB, 1968.Berlin. 240–242.)

Fordította és közreadja Németh István

Letölthető publikációk:

A-Dawes_terv

463 KB

PDF dokumentum

2013.02.07.