publikációk a szerzőtől »

Az elsõ világháború végére alapvetõen megváltozott Európa politikai topográfiája: megszûnt az 1914-ig öt hatalomra támaszkodó európai rendszer. A háború kimenetelét végül is nem valamely európai hatalom, hanem az Egyesült Államok döntötte el; Ausztria-Magyarország és az Oszmán Birodalom felbomlott; a gyõztes Franciaországgal szemben nem állt ütõképes kontinentális nagyhatalom; a közép- és kelet-közép-európai nagyhatalmak helyén megalakult közepes és kisebb államok csak szaporították a konfliktusok számát, mert egymás közötti feszültségeik inkább veszélyeztették az egyensúlyt, mintsem hozzájárultak volna a megszilárdításához.

Az 1918–1919-es évek európai kihatású sorsfordulót, rendszer- és értékváltozást jelentettek Németország történetében. Az elsõ világháború gyõztes szövetségeseinek nyomására elõbb rendszertranszformáció kezdõdött, majd békeszerzõdési tárgyalások és nemzetgyûlési választások zajlottak, illetve Weimarban a nemzetgyûlés alkotmányozott. A weimari alkotmány és a versailles-i békeszerzõdés alapvetõen befolyásolta a weimari köztársaság sorsát: elõbbi alkotmányos kibúvóival hozzájárult a rendszer felõrléséhez, utóbbival pedig már aláírása pillanatában megszületett a revízió vágya. „Ez nem békeszerzõdés, hanem húsz évre szóló fegyverszünet” – vélekedett róla maga Ferdinand Foch marsall, a fegyverszüneti megállapodás francia aláírója. A frissen megrajzolt Danzig szabad város térképére bökve pedig hozzáfûzte: „Itt kezdõdik a következõ háború!”

Letölthető publikációk:

Versailles-a-diktalt-beke

587 KB

PDF dokumentum

2013.02.07.