Az első világháború alatt a központi hatalmak oldalán harcoló Oszmán Birodalom meggyengítését, illetve felosztását célzó brit diplomácia egyik hosszú távra kiható lépése volt a Balfour-deklaráció. Kiadására azután került sor, hogy London első lépésként (1915-ben) MacMahon egyiptomi főbiztos által ígéretet tett a Mohamed próféta leszármazottjának tartott Husszein Ibn Ali mekkai arab vezetőnek (serifnek) egy arab királyság létrehozására a háború után, majd második lépésként – az elsővel ellentétben – tető alá hozta az ún. Sykes–Pikot titkos szerződést (1916). A harmadik kötelezettségvállalásnak tekinthető, később Balfour-deklarációként ismertté váló levélben pedig a brit külügyminiszter kinyilvánította, hogy „Őfelsége kormánya szimpátiával viseltetik a gondolat iránt, hogy a zsidó nép nemzeti otthont teremtsen Palesztinában, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megkönnyítse e cél elérését.” (Az eredeti, angol nyelvű szövegben szereplő “national home” [nemzeti otthon / haza] fogalom egyébként lehetővé teszi az államként és nem államként való értelmezést is.) A nyilatkozat továbbá jól tükrözi a térségben folytatott brit kettős politikát is, hiszen a zsidóknak tett ígéret mellett kiköti, hogy a területen élő egyéb közösségek jogai nem sérülhetnek. A levelet Arthur James Balfour (1848–1930) írta alá, aki konzervatív politikusként 1902 és 1905 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, a levél írásakor (1916 és 1919 között) pedig David Lloyd George kormányának külügyminisztere. A levél címzettje Lionel Walter Rothschild brit bankár és zoológus, a híres Rothschild bankár-dinasztia angliai ágának leszármazottja, és aktív, eltökélt cionistaként Chaim Weizmann cionista vezető közeli barátja. Weizmann eredeti szándéka az volt ugyan, hogy a britek ismerjék el Palesztinát mint „Zsidó Nemzeti Hazát” (a cionisták a nagybetűs írásmódra külön hangsúlyt helyeztek), a brit diplomácia viszont az “in Palestine” megfogalmazással igyekezett elkerülni annak a képzetnek a kialakulását, miszerint a létrehozandó zsidó „állam” Palesztina akkori egész területére kiterjedne. Az araboknak és a zsidóknak tett ellentmondásos, kétértelmű és olykor egymást kizáró brit ígéretek, valamint a Balfour-deklarációval kapcsolatos későbbi kritikák ellenére is meghatározó jelentőségű lépésként lehet értékelni a nyilatkozat kiadását az önálló zsidó állam megteremtése felé vezető folyamatban. A dokumentumot újra közreadja Juhász Adrienn, a közlés forrása: http://www.yale.edu/lawweb/avalon/mideast/balfour.htm. |
