A második világháború alatt a szövetséges nagyhatalmak közötti viták egyik fontos témája az ún. lengyel-kérdés volt, annak is főként az a két eleme, hogy hol is lesz a világháború utáni Lengyelország, valamint az, hogy milyen kormánya lesz az országnak. A Szovjetunió a határkérdésben abból indult ki, hogy az első világháború utáni lengyel-szovjet békeszerződésben (rigai szerződés, 1921) rögzített határ nem volt igazságos, a szerződés Szovjetunió szorult helyzetben kötötte, csak kényszerűségből ismerte el a Curzon-vonaltól jóval keletebbre került lengyel határt. A világháború után lényeges korrekciót, Lengyelország drasztikus „nyugatra tolását" kívánta. Ami a lengyel kormány kérdését illeti, Lengyelország 1939 őszi összeomlását követően Londonban működött egy emigráns kormány, amellyel Moszkva - miután Németország megtámadta a Szovjetuniót (1941. június 22.) - 1941. július 30-án egyezményt kötött a Németország elleni közös küzdelemben való kölcsönös segítségnyújtásról. A lengyel-szovjet kapcsolatokban további előrelépést jelentett az 1941. december 4-én W. Sikorski tábornokkal, a londoni emigráns kormány elnökével Moszkvában aláírt lengyel-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. 1943 elejétől azonban, amikor fény derült a katyni mészárlásra, a megromlottak a két fél kapcsolatai, a szovjet kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a londoni kormánnyal (1943. április 25.). A szovjet hadsereg 1944. nyári nagy támadása idején, amikor az Lengyelország területére lépett, szovjet patronátus alatt, július 22-én megalakult a néhány nap múlva az ún. lublini bizottságként ismerté vált népfront jellegű központi szerv, amely magát 1944. december 31-én Lengyelország ideiglenes kormányává nyilvánította. A Szovjetunió az 1945. január 2-5-i levélváltással Lengyelország ideiglenes kormányának ismerte el ezt az új szervet és felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat, miközben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a londoni kormány emigráns kormányt tekintette Lengyelország képviselőjének. Varsó felszabadítása (1945. január 17.) után a lublini kormány áttette székhelyét a fővárosba. A jaltai konferencián (1945. február 4-11.) a nyugati szövetséges nagyhatalmak lényegében tudomásul vették a végbement fejleményeket, elejtették a londoni kormányt, ahhoz azonban ragaszkodtak, hogy a varsói kormányt bővítsék ki a Lengyelországban és külföldön élő demokratikus erők szervezeteinek képviselőivel. Ennek megtörténte előtt, 1945. április 21-én Moszkvában a Szovjetunió a varsói kormánnyal megkötötte a lengyel-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, kimondottan Németország ellen. A szerződés aláírását a Kreml siettette, a szerződéssel ugyanis kész helyzetet akart teremteni még az ENSZ San Franciscó-i ülése előtt mind a határok, mind Lengyelország biztonságának felügyelete kérdésében. A szerződés egyfelől rendkívül módon megerősítette a szovjetbarát varsói kormány helyzetét, másfelől a szerződéssel Moszkva egyértelművé tette, hogy nem hagyja elvitatni lengyelországi pozícióit. A szerződést megerősítő okiratokat Varsóban cserélték ki, 1945. szeptember 20-án. A szerződés lejárta előtt (1965. április 8-án) a felek Moszkvában újabb 20 évre meghosszabbították a szövegében a megváltozott történelmi helyzethez igazított régi szerződés. Az 1945. évi szerződés szövegét Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb politikai szerződései c. dokumentumkötete alapján (Budapest, 1966, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 609-611. p.) újra közreadja Horváth Jenő.

Barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Lengyel Köztársaság között

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Lengyel Köztársaság Országos Nemzeti Tanácsának elnöke
attól az elhatározástól áthatva, hogy a háborút a német megszállók ellen a teljes és végső győzelemig közösen folytatják,
attól az óhajtól vezérelve, hogy a szovjet-lengyel kapcsolatok történetében a német imperializmus elleni közös harcok folyamán bekövetkezett fordulatot a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Lengyelország közötti baráti, szövetséges együttműködéssé szilárdítsák,
abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunió és a vele szomszédos Lengyelország közötti barátság és jószomszédi kapcsolat további erősítése megfelel a szovjet és a lengyel nép életbevágó érdekeinek,
abban a meggyőződésben, hogy a szovjet és a lengyel nép közötti barátság és szoros együttműködés fenntartása eredményesen járul hozzá mindkét ország gazdasági fejlődéséhez mind a háború alatt, mind a háború után,
arra törekedve, hogy a háború után minden eszközzel előmozdítsák a népek békéjének és biztonságának ügyét,
elhatározták, hogy e célból a jelen szerződést megkötik, és meghatalmazottaikká kijelölték:
a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának elnöksége J. V. Sztálin generalisszimuszt, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Népbiztosok Tanácsának elnökét;
a Lengyel Köztársaság Országos Nemzeti Tanácsának elnöke: Eduard Osubka-Morawski miniszterelnököt és külügyminisztert,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:
1. cikk. A Magas Szerződő Felek a többi Egyesült Nemzetekkel együtt a Németország elleni harcot a végső győzelemig folytatják. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy ebben a harcban minden rendelkezésükre álló eszközzel katonai és egyéb segítséget nyújtanak egymásnak.
2. cikk. Abban a meggyőződésben, hogy a szovjet és a lengyel nép biztonságának és felvirágzásának érdekei megkövetelik a szilárd és tartós barátság fenntartását a háború befejezése utáni időszakban is, a Magas Szerződő Felek elhatározzák, hogy egymás függetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, valamint a másik állam belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján tovább erősítik a két ország közötti baráti együttműködést.
3. cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a Németország ellen viselt jelenlegi háború befejezése után is közösen megtesznek minden hatalmukban álló intézkedést a Németország vagy bármely más, vele közvetlenül vagy valamely más formában szövetkezett állam részéről fenyegető új támadás elhárítására.
E célból a Magas Szerződő Felek, a legőszintébb együttműködés szellemében, részt vesznek a népek békéjének és biztonságának biztosítására irányuló minden nemzetközi ténykedésben, és teljes mértékben kiveszik részüket e magasztos célok megvalósításában.
A jelen szerződést a Magas Szerződő Felek azoknak a nemzetközi elveknek megfelelően fogják végrehajtani, amelyeknek elfogadásában mindkét szerződő fél részt vett.
4. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyike a háborút követő időszakban hadműveletekbe bonyolódnék a támadó politikáját felújító Németországgal vagy bármely olyan állammal, amely Németországgal közvetlenül vagy bármely más formában ilyen háborúra szövetkeznék, a Magas Szerződő Fél az ellenségeskedésbe bonyolódott szerződő félnek minden rendelkezésre álló katonai és egyéb segítséget és támogatást haladéktalanul megad.
5. cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy közös egyetértés nélkül nem kötnek sem fegyverszünetet, sem békeszerződést a hitleri kormánnyal vagy bármely más német hatósággal, amely a Magas Szerződő Felek bármelyikének függetlenségét, területi épségét vagy biztonságát veszélyezteti, illetőleg veszélyeztetheti.
6. cikk. A Magas Szerződő Felek mindegyike kötelezi magát, hogy nem köt semmiféle olyan szövetséget, és nem vesz részt semmiféle olyan szövetkezésben, amely a másik Magas Szerződő Fél ellen irányul.
7. cikk. A Magas Szerződő Felek a jelenlegi háború befejezése után is baráti szellemben együtt fognak működni abból a célból, hogy a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatait tovább fejlesszék és megerősítsék, valamint hogy a két ország gazdaságának helyreállításához kölcsönösen segítséget nyújtsanak egymásnak.
8. cikk. A jelen szerződés aláírásakor lép életbe, és azt a lehető legrövidebb időn belül meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Varsóban cserélik ki.
A jelen szerződés aláírásától számított 20 évig marad érvényben. Ha ezen 20 évi időszak lejárta előtt tizenkét hónappal a Magas Szerződő Felek egyike sem közli a szerződés felmondására irányuló óhaját, a szerződés a következő öt évre érvényben marad, és azután is mindaddig, amíg a Magas Szerződő Felek egyike a folyamatban levő öt évi időszak letelte előtt tizenkét hónappal előzetes írásbeli értesítésben nem közli a szerződés felmondására irányuló szándékát.
Fentiek hiteléül a meghatalmazottak a jelen szerződést aláírták, és pecsétjükkel ellátták.
Készült Moszkvában, 1945. évi április 21-én, két példányban, mindegyik orosz és lengyel nyelven, azzal, hogy mindkét szöveg egyenlő érvényű.