Törökországban jelenleg két politikai vonulat feszül egymásnak: az atatürki hagyományokra építkező, ám az uniós csatlakozást az ország szuverenitásának megőrzése érdekében elutasító álláspont, valamint a kormányon lévő AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) elképzelése. Az AKP bár sokak által iszlamistának titulált politikai erő, láthatóan az uniós csatlakozás irányába orientálja az országot. 2002-ben megkérdőjeleződött a kemáli örökséghez való ragaszkodás az országban, és az AKP a szavazatok 34,27 százalékát szerezte meg, majd 2007-re ezt az arányt még inkább növelni tudta, 46,58 százalékot ért el a választásokon. Az AKP előretört a kurdok lakta területeken is, ahol a kemálista hagyományokat folytató, egységes Törökországban gondolkodó pártok természetszerűleg nem tudtak befolyást szerezni. Törökországban egyébként a parlamentbe kerülés küszöbe a szavazatok 10 százalékának megszerzése, amely burkoltan a kurdok politikai prezentációját hivatott megakadályozni. A legutolsó törvényhozási választásokra 2007. július 22-én került sor, amelyen 14 politikai párt vett részt. A 42,8 millió regisztrált szavazó 84,25 százaléka adta le szavazatát (36 millió fő). Az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) győzött a választásokon az összes szavazat 46,58 százalékát megszerezve. Recep Tyyip Erdogan lett az új kormány vezetője. A kemálista CHP (Köztársasági Néppárt) 20,88 százalékot szerzett, az MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) pedig 14,27 százalékot, így ők lettek az ellenzéki pártok. Semmilyen más politikai párt nem tudta átlépni a 10 százalékos küszöböt, ezért kívül rekedtek a törvényhozáson. (DP vagy ex-DYP (Igaz Út Pártja, avagy új nevén Demokrata Párt) 5,42 százalékot ért el, GP (Fiatalok Pártja) 3,04 százalékot, az SP (Boldogság Pártja) 2,34 százalékot, míg a többiek 1 százalék alatt maradtak). Meglepő módon a független jelölteknek sikerült összesen 5,24 százalékot szerezniük, így 26 független képviselő ülhetett be a parlamentbe. Azonban a választások után néhány képviselő kivált azokból a pártokból, aminek keretében bekerültek és olyan frakciókat alapítottak, amelyek anyapártjai egyébként nem jutottak be a nemzetgyűlésbe. Erre azért volt lehetőség, mert a török jog szerint legalább húsz parlamenti képviselő politikai csoportosulást hozhat létre a parlamenten belül, ha már megválasztották őket. Ezért míg hivatalosan három pártnak sikerült bejutnia a parlamentbe, mára jelen van a DTP (Demokratikus Néppárt), a DSP (Demokratikus Baloldal Pártja), az ODP (Szabadság és Támogatás Pártja) és a BBP (Nagy Egység Pártja) is a törvényhozásban, igaz ezen utóbbiak, csak egy-egy taggal, így ők végképp nem tudtak frakciót alapítani. A 2007-es választásokon 10 évvel a HADEP (Népi Demokratikus Párt) elnevezésű kurd párt betiltása után most először kerültek pro-kurd jelöltek is a török parlamentbe. Húsz, a kurd érdekeket egyedüliként képviselő Demokratikus Néppárttal (DTP) kapcsolatban lévő függetlenként induló jelöltet választottak meg, amelyek így egyesülhettek a DTP zászlaja alatt. A következő táblázatban összehasonlítás látható a politikai pártok által megszerzett parlamenti mandátumokról a három egymást követő választásokon (1999, 2002, 2007). A párt neve | 1999. évi választások | 2002. évi választások | 2007. évi választások | AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) | 59 | 360 | 341 | CHP (Köztársasági Néppárt) | 3 | 190 | 99[1] | MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) | 124 | 0 | 70 | DSP (Demokratikus Baloldal Pártja) | 58 | 0 | 13[2] | ANAP (Anyaország Pártja) | 71 | 0 | 0[3] | DYP – DP (Igaz Út Pártja – Demokratikus Párt) | 81 | 0 | 0 | DTP (Demokratikus Néppárt) | n/a | n/a | 20[4] | BBP (Nagy Egység Pártja) | n/a | n/a | 1[5] | ODP (Szabadság és Támogatás Pártja) | n/a | n/a | 1[6] | YTP (Új Törökország Párt) | 58 | 0 | n/a | SP (Boldogság Pártja) | 46 | 0 | n/a | Függetlenek | 10 | 15 | 4 |
[1]112 képviselőjük jutott be 2007-ben eredetileg, de 13 tagjuk átpártolt a DSP-hez. [2]Egyetlen képviselőjük sem jutott be edetileg 2007-ben, de 13 tag elhagyta a CHP-t és belépett a DSP-be. [3]A választások előtt egyezséget kötött az Igaz Út Pártájával, amely szerint nem indul a választásokon, és így átengedi a jobbközép szavazatokat a pártnak. [4]Független képviselőként beválasztott jelöltek, akik a Demokratikus Néppárt parlamenti frakcióját alapították meg a kurd érdekek képviseletében. [5]Köszönhetően egy képviselőnek, aki kilépett eredeti pártjából. [6]Köszönhetően egy képviselőnek, aki kilépett eredeti pártjából. |