Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Törökország politikai pártjai

Törökországban jelenleg két politikai vonulat feszül egymásnak: az atatürki hagyományokra építkező, ám az uniós csatlakozást az ország szuverenitásának megőrzése érdekében elutasító álláspont, valamint a kormányon lévő AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) elképzelése. Az AKP bár sokak által iszlamistának titulált politikai erő, láthatóan az uniós csatlakozás irányába orientálja az országot.

2002-ben megkérdőjeleződött a kemáli örökséghez való ragaszkodás az országban, és az AKP a szavazatok 34,27 százalékát szerezte meg, majd 2007-re ezt az arányt még inkább növelni tudta, 46,58 százalékot ért el a választásokon. Az AKP előretört a kurdok lakta területeken is, ahol a kemálista hagyományokat folytató, egységes Törökországban gondolkodó pártok természetszerűleg nem tudtak befolyást szerezni. Törökországban egyébként a parlamentbe kerülés küszöbe a szavazatok 10 százalékának megszerzése, amely burkoltan a kurdok politikai prezentációját hivatott megakadályozni.

A legutolsó törvényhozási választásokra 2007. július 22-én került sor, amelyen 14 politikai párt vett részt. A 42,8 millió regisztrált szavazó 84,25 százaléka adta le szavazatát (36 millió fő). Az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) győzött a választásokon az összes szavazat 46,58 százalékát megszerezve. Recep Tyyip Erdogan lett az új kormány vezetője. A kemálista CHP (Köztársasági Néppárt) 20,88 százalékot szerzett, az MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) pedig 14,27 százalékot, így ők lettek az ellenzéki pártok. Semmilyen más politikai párt nem tudta átlépni a 10 százalékos küszöböt, ezért kívül rekedtek a törvényhozáson. (DP vagy ex-DYP (Igaz Út Pártja, avagy új nevén Demokrata Párt) 5,42 százalékot ért el, GP (Fiatalok Pártja) 3,04 százalékot, az SP (Boldogság Pártja) 2,34 százalékot, míg a többiek 1 százalék alatt maradtak).

Meglepő módon a független jelölteknek sikerült összesen 5,24 százalékot szerezniük, így 26 független képviselő ülhetett be a parlamentbe. Azonban a választások után néhány képviselő kivált azokból a pártokból, aminek keretében bekerültek és olyan frakciókat alapítottak, amelyek anyapártjai egyébként nem jutottak be a nemzetgyűlésbe. Erre azért volt lehetőség, mert a török jog szerint legalább húsz parlamenti képviselő politikai csoportosulást hozhat létre a parlamenten belül, ha már megválasztották őket. Ezért míg hivatalosan három pártnak sikerült bejutnia a parlamentbe, mára jelen van a DTP (Demokratikus Néppárt), a DSP (Demokratikus Baloldal Pártja), az ODP (Szabadság és Támogatás Pártja) és a BBP (Nagy Egység Pártja) is a törvényhozásban, igaz ezen utóbbiak, csak egy-egy taggal, így ők végképp nem tudtak frakciót alapítani.

A 2007-es választásokon 10 évvel a HADEP (Népi Demokratikus Párt) elnevezésű kurd párt betiltása után most először kerültek pro-kurd jelöltek is a török parlamentbe. Húsz, a kurd érdekeket egyedüliként képviselő Demokratikus Néppárttal (DTP) kapcsolatban lévő függetlenként induló jelöltet választottak meg, amelyek így egyesülhettek a DTP zászlaja alatt.

A következő táblázatban összehasonlítás látható a politikai pártok által megszerzett parlamenti mandátumokról a három egymást követő választásokon (1999,  2002, 2007).

A párt neve 1999. évi választások 2002. évi választások 2007. évi választások
AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) 59 360 341
CHP (Köztársasági Néppárt) 3 190 99[1]
MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) 124 0 70
DSP (Demokratikus Baloldal Pártja) 58 0 13[2]
ANAP (Anyaország Pártja) 71 0 0[3]
DYP – DP (Igaz Út Pártja – Demokratikus Párt) 81 0 0
DTP (Demokratikus Néppárt) n/a n/a 20[4]
BBP (Nagy Egység Pártja) n/a n/a 1[5]
ODP (Szabadság és Támogatás Pártja) n/a n/a 1[6]
YTP (Új Törökország Párt) 58 0 n/a
SP (Boldogság Pártja) 46 0 n/a
Függetlenek 10 15 4



[1]112 képviselőjük jutott be 2007-ben eredetileg, de 13 tagjuk átpártolt a DSP-hez.

[2]Egyetlen képviselőjük sem jutott be edetileg 2007-ben, de 13 tag elhagyta a CHP-t és belépett a DSP-be.

[3]A választások előtt egyezséget kötött az Igaz Út Pártájával, amely szerint nem indul a választásokon, és így átengedi a jobbközép szavazatokat a pártnak.

[4]Független képviselőként beválasztott jelöltek, akik a Demokratikus Néppárt parlamenti frakcióját alapították meg a kurd érdekek képviseletében.

[5]Köszönhetően egy képviselőnek, aki kilépett eredeti pártjából.

[6]Köszönhetően egy képviselőnek, aki kilépett eredeti pártjából.

Letölthető publikációk:

Torokorszag politikai234 KBPDF dokumentum2009.03.05.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius