publikációk a szerzőtől »

Néztem Õt, ahogy a mappák, iratok és könyvek felett izgatottan telefonált. Megigazította fejkendõjét és ismét elnézést kért, hogy megváratott. Ekkor két, színes kendõt viselõ kislány szaladt be a szobába, egyikük félénken megállt az ajtóban, míg a másik levett a mögöttem lévõ polcról egy díszes könyvet. Közben egy fiatal, szakállas egyiptomi férfi lépett a szobába, köszöntött, majd kissé elmosolyodott tudatlanságomon, amikor a bemutatkozásnál reflexszerûen kezet nyújtottam neki. A lánynak az emeletre kellett rohannia, így alkalmam nyílt néhány szót váltani a férfival. Elmesélte, hogy pár hete egy állófogadásra hívták, ahol pezsgõvel kellett volna koccintania. Neki nem okozott problémát a visszautasítás, de ismer olyan muszlimokat, akik eleve el sem mentek volna az ünnepségre... ha tehetik, inkább elkerülik az olyan rendezvényeket, ahol kísértésnek lennének kitéve.

Az elsõ gondolatom az volt, hogy nehéz lehet egy nem muszlim országban a vallási elõírásokat betartó, a Korán szavait követõ muszlimként élni. A lány mindennapjaira gondoltam. A reggelre, amikor apró csatokkal és tûkkel összetûzi kendõjét, hogy elfedje nõiességét. Majd’ eszembe jutott, hogy közeleg a nyár, és hogy vajon mire gondolhat a miniszoknyát és a vállat szabadon hagyó blúzt viselõ titkárnõrõl, amikor belép az irodájába és leül. Aztán az órámra pillantottam és egyre kényelmetlenebbül mocorogtam a székemben, hiszen közelgett az ima ideje. Vajon meg kell szakítanunk a megbeszélésünket?

Kérdések egész sora zakatolt a fejemben. Nehéz lehet? Vajon gyerekkorától viseli a kendõt? Zavarja, ha valaki percekig gyanakvóan méregeti a villamoson? Van lehetõsége arra, hogy imádkozzon a munkahelyén?

Meg akartam érteni.

Letölthető publikációk:

Csorba_Eszter_Grotius_E-Konyvtar

1.2 MB

PDF dokumentum

2011.09.12.