publikációk a szerzőtől »

A globalizáció van az emberért, és nem az ember a globalizációért. A pozitívnak vélt hatások, nevezetesen a határokon átívelõ tranzakciók, vállalatok terjedése, piaci liberalizáció és verseny nem voltak képesek teljes mértékben a problémák kezelésére, például a fejlõdõ országok többségének esetében. Az egyháznak célja, hogy akár közvetlenül, akár a tanítás által közvetve jelen legyen és segédkezzen a gazdasági vagy az általános fejlõdésben. Ahogyan VI. Pál pápa mondta: „mindenkit sürgetõ kötelezettség, hogy a többiek fejõdésében munkálkodjon.” A globalizálódó gazdaság és az egyház tanításának a kérdése ezért igen jelentõs téma napjainkban. A fejlõdést az egyház nem utasítja el, sok esetben támogatja, ugyanakkor nem fogadja el a gazdasági elméleteket, annak vívmányait vagy éppen globalizációt teljes egészében, mivel látja annak hibáit, de a tanításon keresztül arra törekszik, hogy egy emberközpontú, közjóra épülõ, szolidáris gazdaság kialakulását segítse elõ. II János Pál úgy fogalmazott, hogy a globalizáció ambivalens realitás, és rajtunk áll, mivé alakítjuk. XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetû enciklikájában, amelynek egyik fõ témája a globalizáció, a jelenséget egy kölcsönös, világméretû, robbanásszerû jelenségnek írja le. Az emeritus pápa^[ szerint a folyamat a gazdaságilag fejlett országokban kezdõdött, és képes arra, hogy az elmaradottságból való kitörés motorja legyen a fejlõdõ országok számára, de igazságosság és szeretet hiányában sok kárt és még erõsebb megosztottságot hozhat az emberiségnek.

Letölthető publikációk:

XVI.Benedek-tarsadalmi-tanitasa

602 KB

PDF dokumentum

2015.04.28.