publikációk a szerzőtől »

Az elmúlt hetek egyik nagy (kül)politikai vihart kavart eseménye a francia törvényhozás döntése, miszerint ezután az örmény népirtás tagadása büntethetővé válik: egy év börtön és/vagy 45 000 eurós büntetés vár a törvénysértőre.  A rendelkezést először a francia alsóház fogadta el 2011. december 22-én, majd a szenátus is jóváhagyta 2012. január 23-án. Mindez Törökország (és a franciaországi törökség) által kilátásba helyezett szankciók és filippikák ellenére történt.  Noha a francia alkotmánytanács 2012. február 28-án alkotmányellenesnek találta a törvényt, amely így semmissé vált, a törvény okozta polémia a francia–török kapcsolatokban minden bizonnyal sokéves mélypontot jelent.

Az örmény népirtás fogalma az Oszmán Birodalom keleti területein élő örmények első világháború alatti lemészárlását jelöli, amelynek keretében (a számok eltérőek) mintegy egymillió örmény vesztette életét. Az esemény a török és örmény nemzetépítésben elfoglalt szerepének megfelelően eltérő megítélést kap. A törökök számára a kérdés jellemzően tabunak számít, s ha az atrocitásokat el is ismerik, akkor örmény mészárlásról, vagy "úgynevezett örmény népirtásról," míg az örmények hatalmas tragédiáról, illetve népirtásról beszélnek. Nemzetközi jogilag is vitatott a kérdés, hiszen akkor nem létezett a népirtás fogalma (azt majd később jelent meg a második világháborúban lezajlott holocaust nyomán).

A tanulmány rövid összefoglalást kíván adni az örmény népirtás hátteréről, az első világháborús eseményekről és azok hatásáról, végezetül arról, hogyan ítéli meg a kérdést a két nép. Nem kíván kitérni a török–örmény kapcsolatok 1990 utáni történetére sem. Viszont be kívánja mutatni a kérdés nemzetközi fejlődését, napirendre kerülését az 1960-as évek után, végezetül pedig a francia–török kapcsolatokban játszott szerepét és az aktuális kérdésnek a hátterét.

Letölthető publikációk:

Francia-torok_kapcsolatok

394 KB

PDF dokumentum

2012.03.15.