Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 BESZÁMOLÓ

RIGÓ BALÁZS

A kamarai tevékenység tapasztalatai és aktuális kihívásai Magyarországon és az Európai Unióban

Beszámoló egy konferenciáról

Az elmúlt időszakban sok fórumon – a nyilvánosság előtt és a kulisszák mögött egyaránt – viták tárgya a kamarák működése és jövője. A disputákban a leglényegesebb elemek a kötelező kamarai tagságot érintő kérdések, a témában felmerülő megoldási javaslatok, és a korszerű, illetve az Európai Unió elvárásainak megfelelő kamarai struktúra kialakítása voltak.

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a 2007. március 22-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola, az OTKA Tudományos Iskola Programja és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által megrendezett, A kamarai tevékenység tapasztalatai és aktuális kihívásai Magyarországon és az Európai Unióban című konferenciája is.

A rendezvény Gergely Jenő, az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezető professzora, az MTA doktora és Fehér György, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója megnyitó szavaival kezdődött.

Elsőként Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tiszteletbeli elnökének előadását hallhattuk, aki a mai kamarai szervezet 1980-as évekbeli kezdeteit mutatta be. Kiemelte, hogy már az 1970-es és az 1980-as évek fordulóján világossá vált a szocialista tervgazdálkodás válsága, ezért új utak keresésére volt szükség. Ezen törekvés részét képezte a Magyar Gazdasági Kamara (MGK) létrehozása is, amelynek területi bizottságai nemcsak a jelenlegi helyi kereskedelmi kamarák elődjeinek számítottak, hanem a regionalizmus csíráinak is tekinthetjük őket. Az előadó rámutatott, hogy az akkori kamara keretein belül megalakult különböző tagozatok bizonyos mértékű érdekképviseleti munkát is végeztek, így valóban minőségi munka indulhatott meg a MGK keretein belül. A nagyvállalatok kamarai tagsága, valamint bizonyos befolyásos személyek révén pedig komoly lobbierőt jelentett a politikai döntéshozatal tekintetében is, így a kamara a gazdasági rendszerváltás egyik zászlóvivőjének számított.

Ezt követően dr. Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nemzetközi kapcsolatai, európai jelenléte címmel osztotta meg velünk tapasztalatait. Előadásából a MKIK külgazdasági stratégiájának alapelemeit, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének illetve újabbak kialakításának érdekében tett lépéseit ismerhettük meg. Itt került megemlítésre a MKIK által működtetett kétoldalú tagozati rendszerek, a már meglévő, illetve a jövőben létrehozandó vegyeskamarák jelentősége a külföldi országok üzleti köreivel való kontaktus fejlesztését illetően. Ki kell emelni a MKIK 2006 novemberében Brüsszelben nyitott irodájának a magyar gazdaság érdekeit európai szinten képviselő tevékenységéről halottakat. A brüsszeli képviselet által nagyobb lehetőség nyílik az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartásra, valamint az uniós pályázati információk továbbítására és aktív lobbitevékenység kifejtésére a már benyújtott kamarai pályázatok ügyében.

A kereskedelmi és iparkamarákat érintő előadások után dr. S. Szabó Péter, a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára beszélt azokról a 21. századi kihívásokról, melyek a kamarai működés terén az ügyvédség számára jelentkeznek hazánkban. S. Szabó Péter szerint az ügyvédeket érintő legfontosabb megoldásra váró nehézségek kiindulópontja az Európai Unió által képviselt liberális versenyjogi szemlélet, mellyel a szellemi szabadfoglalkozásokhoz, az ún. liberal proffesion-ökhöz viszonyul. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy az ilyen, közjavakat „előállító” szolgáltatások magas színvonalának biztosítása lehetséges egyrészt állami szabályozás, másrészt a szakma önszabályozása révén, mely rugalmasabb és gyorsabb korrekcióra alkalmas a jogszabályokhoz képest. Ezt követően került sor (a fent leírtak mellett) további három probléma bemutatására illetve a kamara megoldási javaslatainak ismertetésére, melyek közül aláhúzandó a kamarai tagok továbbképzési rendszerében bevezetésre kerülő kreditrendszer, mely által csak bizonyos kreditpontszám periódusonkénti elérése esetén lehetséges a hivatás gyakorlásának folytatása. A referátum befejezéseként S. Szabó Péter abban határozta meg a kamarák előtt álló legfőbb célt, hogy meg kell találniuk az egyensúlyt a 21. század piaci igényeinek kiszolgálása és az évszázados szakmai tradíciók megőrzése között.

A délelőtti ülésszak lezárásaként Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke fejtette ki álláspontját az orvosi kamarai tevékenység aktuális kérdéseinek relációjában. Előadásának középpontjában a kamara feladatai és hatásköre, a Szakmai Kamarák Szövetsége, a 2007. április 1-jei hatállyal életbe lépő új törvény és annak hatásai illetve a kötelező tagsággal kapcsolatban felmerülő kérdések álltak. Az előadó a kamara egyik legfontosabb feladatának, és működőse egyik legfőbb hozadékának nevezte, hogy nyilvántartást vezet tagjairól, kiszűrve ezzel a nem megfelelő képzettséggel rendelkező elemeket, így biztosítva a magyar egészségügy szakmai nívóját. Kiemelte az egészségügy területén működő társadalmi és érdekképviseletei szervek és a kamara közötti kooperáció jelentőségét is. Előadásának befejező részében pedig kitért a kamarát érintő gazdálkodási kérdések, a működéshez szükséges bevételek biztosításának különféle módjaira.

A délutáni előadások sorában elsőként Ulrich Zellenberget, az Osztrák Gazdasági Kamara Jogi Főosztályának osztályvezető-helyettesét hallhattuk, aki az Osztrák Gazdasági Kamarák szervezetének átalakításáról beszélt. Beszámolójának elején az osztrák gazdasági kamarák jelenlegi szervezeti struktúráját ismertette a hallgatósággal, majd kitért a kamarák feladatainak részletes bemutatására. Ezután a kamrákkal szemben jelentkező kihívásokat, és az azokhoz való alkalmazkodási stratégiákat ismerhettük meg. A kötelező kamarai tagság körüli szakmai és politikai vita Ausztriát sem kerülte el. Ennek során a 1995–1996-ban az osztrák gazdasági kamarák megkérdezték tagjaikat a kötelező tagságról és a szavazáson résztvevők 82%-a a meglévő struktúrák fenntartása mellett tette le a voksát. Ausztriának az Európai Unióba való 1994. évi belépése volt az a történelmi szükségszerűség, aminek következtében elodázhatatlanná vált a kamarai rendszer átalakítása, és ezért vált fontossá az 1989-ben, Brüsszelben létrehozott kereskedelmi iroda kiépítése. Előbbiek mellett az egyszemélyes vállalkozások nagy száma is hozzájárult a kamarai szervezet átalakításához. – számolt be dr. Ulrich Zellenberg. Az előadás befejező szakaszában, a 2000-ben megindult reformkoncepció alkotóelemeit és a közeljövőben megoldandó feladatokat (a finanszírozás kérdése illetve a többszörös tagságból adódó problémák) ismerhettük meg.

A következőkben Laczkó András, a Magyar Agrárkamara főtanácsosa A Magyar Agrárkamara helye és szerepe az átalakuló magyar mezőgazdaságban című előadására került sor. Az 1994-ben elfogadott XVI. törvénycikk ismertetése során a hallgatóközönség megtudhatta, hogy ez szabályozta hazánkban a kötelező tagságú, köztestületi gazdasági kamarák létrehozását, s hogy ugyanezen év decemberében ennek nyomán alakult meg a Magyar Agrárkamara. Ezután a kamara nemzetközi kapcsolatrendszerének kialakításáról esett szó, melynek keretében 2004 májusától teljes jogú tagja lett a COPA-nak., egyben alapító tagja volt a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) 1996-ban életre hívott Magyar Nemzeti Bizottságának (ICCH-1996). A kamara sokoldalú szerepvállalásának ismertetésekor az előadó előbb a szakképzés területén kifejtett tevékenységére illetve az Országos Területfejlesztési Tanácsban végzett munkájára tért ki, majd az 1997 óta működő Agrárkamara Állandó Választottbíróságának működését taglalta. A következőkben az Európai Unió 2007-2013 közötti új költségvetési ciklusához kapcsolódó egyes uniós alapokkal és a nemzeti forrásokból származó támogatási lehetőségekkel összefüggésben felmerülő új feladatokról, és azok megvalósításáról hallhattunk. Az előadás lezárásaként Laczkó András abbéli meggyőződését fejtette ki, hogy szükséges a civil szervezetek, ezeken belül a kamarák megerősítése, ugyanis ez az egyik költségtakarékos megoldásként jelentkezik a közfeladatok végrehajtására, elősegítve ezzel az oly sürgető államháztartási reformot is.

Strausz Péter PhD-hallgató az Ausztriában a kötelező kamarai tagsággal kapcsolatban lezajlott vitáról tájékoztatta hallgatóságát. A beszámoló elején említést tett a kötelező tagságú törvényes gazdasági érdekképviseletek magyarországi felállításáról, majd ennek öt évvel későbbi eltörléséről illetve arról, hogy a 2006-os esztendőben ugyanez történt a gyógyszerész, az orvosi és az egészségügyi szakdolgozói kamara vonatkozásában. A továbbiakban ezt a kérdéskört helyezte nemzetközi környezetbe, kiemelve, hogy az Ausztriában az 1990-es években lezajlott vita szakmai színvonala és nyugodt hangneme példaértékű lehet hazánk számára. Ezután megtudhattuk a kötelező tagsággal szemben állók érveit, melyek egyfelől jogelméleti alapú, másfelől a kamrák létezésének gyakorlati hasznát megkérdőjelező álláspontok voltak. Ezekkel szemben a kötelező tagság mellett állók elméleti érvekkel és jogi precedensekkel cáfolták, hogy a kötelező tagság sértené az emberi jogokat, a kötelező tagság fennmaradása mellett pedig gyakorlati és pénzügyi érveket is felsorakoztattak, ugyanakkor ők is reformokat sürgettek. Az előadó befejezésként hangsúlyozta, hogy – a már korábban a Ulrich Zellenberg által említett – 1994-es voksolás eredménye, azaz, hogy a kamarai tagok többsége a kötelező tagság mellett döntött, bizonyos mértékig a szakmaiság és a pártoktól független civilszféra győzelme is volt egyben.

Az előbbi előadáshoz szorosan kapcsolódva Zachar Péter Krisztián a kamarák szerepét a szociális párbeszédben való részvételük aspektusából vizsgálta meg, az Európai Unió és Ausztria példáján. Beszámolóját a szociális partnerség elméleti hátterének bemutatásával indította, majd ismertette a párbeszéd résztvevőit. Ezt követően demonstrálta az úgynevezett korporatív dialógus lényegét, melyben a szociális partnerek, számottevő gazdasági szereplőként úgynevezett „key-players”-ként jelentkeznek. A továbbiakban a szociális partnerség 1980-as években meginduló átalakulásáról, az így jelentkező új célkitűzésekről, és azok gyakorlati megvalósulásáról hallhattunk. Az előadás következő szakaszában az európai szintű szociális dialógus hiányosságait, majd érdekérvényesítő eszközeit: a tripartit konzultációkat, a „concertation”-t és a bipartit, autonóm párbeszédet ismertette az előadó. Befejezésül arról hallhattunk, hogy a szociálpolitikát illetően mindmáig nem alakult ki egységes álláspont az Európai Unión belül, bár a Közösség törekszik a dialógus elősegítésére, példát szolgáltatva ezzel az egyes tagországok számára, mely egyébként azok érdeke is, hiszen legfontosabb célja a stabilitás és a szociális béke megteremtése.

Végezetül Mészáros Tamás PhD-hallgató az 1958-ban alakult Eurochambres-ről, az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Társulásáról beszélt. Beszámolójának kiindulópontja az ún. világrendszer-elmélet volt, mely nem mást mond, minthogy a gazdasági folyamatok egyetlen globális szerkezetté egyesülnek. A kontroll nélküli piacgazdaság tulajdonképpen saját létfeltételeit számolja fel, ezért szükségesek az olyan ellensúlyozó erők, mint pl. az Eurochambres által is támogatott, az ENSZ által kidolgozott fenntartható fejlődés elve. Referátumának befejező szakaszában hangsúlyozta, hogy a szervezet által képviselt álláspontok nem csak elméleti, de gyakorlati előterjesztések formájában is megjelennek, s ezek közül hazánk számára különösen hasznosak és aktuálisak lehetnek a demográfiai válság, illetve a társadalombiztosítási rendszerek működésképtelenségének megakadályozására tett javaslatok

A tanácskozás lezárásaként Gergely Jenőnek a résztvevők előadásait méltató szavait hallhattuk.

A konferencia megerősítette azon álláspont megalapozott voltát, mely szerint nagy szükség van (lenne) a civil szféra, a szakma és a politikai erők együttműködésére, hogy Magyarország megfeleljen azoknak az elvárásoknak, melyeket akár az Európai Unió, akár a történelem menete támaszt vele szemben. Az ilyen rendezvények alkalmasak arra, hogy egységes álláspontok alakuljanak ki a tudomány és a szakma képviselői között, s ez lehetőséget biztosít arra is, hogy a továbbiakban megindulhasson egy többoldalú párbeszéd, s ebből egy szorosabb és hatékonyabb együttműködés kristályosodhasson ki.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius