publikációk a szerzőtől »

1939 márciusában Németország bekebelezte Csehországot, s e fordulat alapjaiban roppantotta meg Nagy-Britanniában a Neville Chamberlain kormányfõ által folytatott, Hitler „megbékítésére” irányuló politika támogatottságát. Berlin mindenki számára nyilvánvaló tette ugyanis, hogy szólamaival ellentétben valójában nem az önrendelkezési jog alapján áll, hanem a nyers erõszak politikáját képviseli. E fejlemény hatására az illúzióiból lassan ocsúdó brit kormány március 31-én garanciát vállalt Lengyelország határaira, ami viszont megkerülhetetlenné tette a Szovjetunióhoz fûzõdõ viszonyának a tisztázását is.

London azonban éppúgy nem értette meg Sztálint, mint ahogy Hitlert sem értette meg.

A brit külpolitika nem ismerte fel, hogy a Szovjetunió valójában nem az ideológia, hanem a „reálpolitika” jegyében politizál, s ezért a vallott ideológiák összeegyeztethetetlensége ellenére a kommunista nagyhatalom jól együtt tud mûködni a nemzetiszocialista Németországgal, ha ez történetesen az érdekében áll. Annak sem ébredt a tudatára, hogy Moszkva erkölcsi tekintetben nem tesz különbséget a kapitalista országok között; kizárólag pillanatnyi érdekei alapján szabja meg a velük kapcsolatos stratégiáját.

Ezeket az állításokat meggyõzõen bizonyítják azok a tárgyalások, amelyeket a britek a franciákkal együtt folytattak a Szovjetunióval az együttmûködés lehetõségeirõl 1939 áprilisától augusztus közepéig, a Molotov–Ribbentrop paktum aláírásáig.

Letölthető publikációk:

Brit-szovjet-targyalasok-1939-ben

373 KB

PDF dokumentum

2013.04.05.