Lengyelország fontos tényező volt a két világháború közötti európai politikában, mivel két nagyhatalom, Németország és a Szovjetunió között helyezkedett el. 1932. július 25-én lengyel–szovjet–megnemtámadási szerződést kötöttek. Franciaország közép- és kelet-európai szövetségi rendszerében pedig a vezető szerepért versengés folyt Lengyelország és Csehszlovákia között.

A lengyel–német–szerződés nagymértékben hozzájárult a hitleri Németország külpolitikai sikereihez. Lengyelország e lépésével fellazította Franciaországhoz fűződő szövetségi kapcsolatait, és meggyengítette az 1932. július 25-én megkötött lengyel–szovjet, valamint az ugyanebben a szellemben létrejött 1932. november 29-i francia–szovjet megnemtámadási szerződéseket. Barthou francia külügyminiszter 1934. áprilisi varsói látogatása eredménytelen marad. Lengyelország Németországgal karöltve 1934. szeptember 27-én elutasította a keleti Locarnónak a szovjet kormány által is támogatott angol–francia tervezetét. Az európai kollektív biztonság megteremtésére irányuló törekvések így zátonyra futottak.

A lengyel–szerződés öt évig volt érvényben. A Lengyelországnak nyújtott angol garancia után Németország 1939. április 28-án felmondta a szerződést.

Nyilatkozat a Németország és Lengyelország közötti politikai kapcsolatokról

A  német kormány és a lengyel kormány elérkezettnek látják az időt arra, hogy a két állam közvetlen megegyezésével a Németország és Lengyelország közötti politikai kapcsolatok terén új szakasznak nyissanak utat. Ezért elhatározták, hogy ezzel a szerződéssel megvetik e kapcsolatok jövőbeni alakulásának alapjait.

Mindkét kormány abból a tényből indul ki, hogy az országaik közötti tartós béke fenntartása és biztosítása az európai általános békének lényeges előfeltétele. Ezért el vannak tökélve arra, hogy kölcsönös kapcsolataik terén az 1928. augusztus 27-i párizsi paktumban foglalt elvekre támaszkodnak, és ezeknek az elveknek az alkalmazását – Németország és Lengyelország kölcsönös kapcsolatait illetően – pontosabban meghatározzák.

Emellett a két kormány megállapítja, hogy az általuk időközben más irányban vállalt nemzetközi kötelezettségek kölcsönös kapcsolataik békés fejlődését nem akadályozzák, azok ezzel a szerződéssel nem állnak ellentétben, és azokat e szerződés nem érinti. Megállapítják továbbá, hogy e szerződés nem terjed ki az olyan kérdésekre, amelyeket a nemzetközi jog szerint kizárólag a két állam valamelyike belügyének kell tekinteni.

Mindkét kormány annak a szándékának ad kifejezést, hogy a kölcsönös kapcsolataikat érintő valamennyi kérdésben, bármilyen természetűek legyenek is azok, egymást közvetlenül tájékoztatni fogják. Ha közöttük vitás kérdések merülnének fel, és azok elintézése közvetlen tárgyalások útján nem lenne megvalósítható, akkor a megoldás útját minden egyes esetben közös egyetértéssel más békés eszközökkel fogják keresni, annak a lehetőségnek a fenntartásával, hogy szükség esetén a közöttük hatályban levő egyéb egyezmények által ilyen esetekre megállapított más eljárási módot alkalmazzanak. Semmilyen körülmények között nem fognak azonban az ilyen viták eldöntése céljából erőszakhoz folyamodni.

A békének a jelen alapelvek által teremtett biztosítéka mindkét kormány számára meg fogja könnyíteni azt a nagy feladatot, hogy politikai, gazdasági és kulturális problémáik elintézésére mindkét fél érdekeinek igazságos és méltányos összeegyeztetésén nyugvó megoldási módozatokat találjanak.

Mindkét kormány meg van győződve arról, hogy ily módon az országaik közötti kapcsolatok gyümölcsözően fognak fejlődni és jószomszédi kapcsolatok kialakításához fognak vezetni, ami nem csupán saját országaik, hanem Európa többi népe szempontjából is áldásos lesz.

A jelen szerződést meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Varsóban kell kicserélni. A szerződés a megerősítő okiratok kicserélésének napjától számított tíz év tartamára szól. Amennyiben azt ennek az időtartamnak a lejárata előtt hat hónappal a két kormány egyike nem mondja fel, továbbra is hatályban marad, azonban azt mindegyik kormány hat havi határidővel bármikor felmondhatja.

Készült két eredeti példányban, német és lengyel nyelven.

Berlin, 1934. január 26.

Forrás:  Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest.  335–337.)

Újraközli: N.I.