publikációk a szerzőtől »

Tavaly november végére nehéz helyzetbe került az ukrán kormányzat, de nem kevésbé nehéz helyzetbe sodródott Ukrajna egésze is. Egy ideje egymásba ölelkezõ válságok sora sújtja a 45 millió lakosú kelet-európai országot. Ilyen súlyos helyzetben azonban talán még soha nem volt azóta, hogy 1991 végén elnyerte a függetlenségét. Az ország már korábban is került reménytelennek tûnõ gazdasági körülmények közé, hiszen volt már olyan éve – az 1993-as –, amikor az éves infláció meghaladta a tízezer százalékot is, és olyan évtizede is – 1990 és 1999 között –, amikor elveszítette gazdasági teljesítõképességének csaknem hatvan százalékát. A globális válság is drámai erõvel sújtott le rá. Gazdasági teljesítménye 2009-ben csaknem tizenöt százalékkal esett vissza, csaknem a duplájával, mint amennyivel az orosz gazdaság. De politikai válságra is akadt nem egy példa. Ezek közül is a legsúlyosabb a 2004-es õszi volt. Az az október végétõl december végéig tartó krízis, amikor is az elnökválasztás elcsalt második fordulóját követõen százezrek vonultak utcára, és követelték a voksolás megismétlését. Ez volt a „narancsos forradalom”. Az a politikai fordulat, amelyben a kitartó utcai tiltakozások kulcsszerepet játszottak az akkor távozó ukrán elnök és Moszkva közösen támogatott kegyeltjének politikai vereségében. Arra azonban mind ez idáig nem találni példát, hogy Ukrajna egyszerre sodródott volna súlyos politikai és gazdasági válságba. 2013 végére azonban ez a helyzet alakult ki, megtoldva mindezt a politikai elitre és politikai közösség egészére is jellemzõ orientációs válsággal.

(Elsõ közlés: Mozgó Világ online, 2014. január.)

Letölthető publikációk:

Ukrajnai-tanulsagok

287 KB

PDF dokumentum

2014.07.01.